Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-19 / 43. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913* november 23. 48. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közg-azdaságfi és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 filléi A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő ZsilavT Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Szentilonai-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. ,»Világ-egyetem és a lélek világra" Mióta megjött a föld másik feléről, az Óceánon túlról, kétszer is itt járt közöttünk Giesswein Sándor dr., a magyar keresztény szocializmusnak, a nemzetközi békének, a társadalmi megújhodásnak e fáradhatatlan modern apostola. Mindakétszer a szíve hozta közénk. Először egy sírhant, édesanyja sírja, másodszor egy jubiláló egyesület, a tízéves "ker. munkásegyesület, vonzotta ide. Egyszer kisebb, másszor nagyobb körben, de mindakétszer láttuk fényes elméjének ragyogását, éreztük ideális szívének izzó hevülését. Ennek a gazdag tudású, nagy elmének íénye villog, ennek a tüzes, nagy szívnek forró vére lüktet ajándékul hozott két, legújabb művecskéjében is. Az egyiknek lapjára »Világegyetem és a lélek világa« címet tűzte, a másikéra: »Keresztény szociális törekvések a társadalmi és gazdasági életben«. Az elsőt a másodikért írta, hogy magyarázza, megokolja társadalmi működésének irányát. A másodikat az első folytatásaképpen írta, hogy a keresztény szocializmusnak Krisztus gondolatából: a keresztény életfelfogásból szükségkép való kisarjadását, következését •éreztesse, kimutassa. Az elsőnek eszmevilága az alap, a keret, amelyből kinő, amelyen belül megindul és lefolyik Giesswein szociális működése, amely működés a magyar ker. szocializmus megalapításával s eddigi történetével azonos. Giesswein három világrészből látta az eget, látta az Óceán hátáról is. S a csillagos égboltnak az a mérhetetlen végtelensége mélységes költői ihlettel kápráztatja, tölti el lelkét. E fölmagasztosult hangulatban vet egy végtelenbe vesző pillantást az égnek titkaiba. Micsoda gyorsaság az, mellyel a lélek szeme a végtelent átfúrja?! Mi ahhoz képest a napsugárnak másodpercenként 300 000 km.-nyi gyorsasága? Pedig a napsugár nyolc és fél perc alatt átszeli azt a rengeteg távolságot a föld és nap között, mit a gyorsvonat megállás nélkül, 170 év alatt futna át. És még ez is minő liliputi, arasznyi kis távolság a csillagos ég végtelenjében! Megsemmisül, összeroppan az ember e képzelhetetlen arányok előtt. S a törődött, alázattal lehajló ember szeme a vízcseppen akad meg. Talán a törpeség az ő világa? Óh, de ott meg a végtelen kicsinek csodavilága szédíti el! Elkábul szemlélve az életet a végtelen parányban, az alkotó erőt e parányi élők végtelen sokaságában. A nagy fáraók piramisa csak porló romhalmaz mérve Albion fehér szikláihoz, miket a tenger kihalt, mikroszkopikus világa csigaházszerü páncélkáiból alkotott. És a végtelen nagy és a végtelen kicsi közti űrt újra csak csodák, örök titkok töltik ki. S a misztériumok e végtelen soránál tán még nagyobb titok a lélek világa, hol miniatűr kiadásban lefotografálva mozog, rajzik, él, felhasználódik a külső mindenség világa. A káprázott lélek így önmagába tekintve fölleli a teremtés koronáját: az anyag, az élet, az érzés, a gondolat, az akarat, az öntudatos tett, szóval az anyagban és anyag felett uralkodó szellemnek világát. S míg az egyoldalú, szellemét törpe korlátok közé szorító tudós szeme csak dirib-darab részletet lát, addig a zseni, a nagy koncepciójú elme, meglátja a fejlődő anyag mögött a fejlesztő; célt, irányt szabó; életet fakasztó; gondolkodó és akaró, végtelen szellemi erőt: az Istent. Meglátja továbbá azt a helyet is, melyet neki, az embernek, a mindenség végtelen harmóniájában el kell foglalnia. A mindenség, a harmonikus érvényesülés világában pedig csak úgy helyezkedik belé az ember, ha tiszteli Alkotója és embertársa jogait, ha szívébe oltott igazságérzetével megadja kinek-kinek a magáét: szóval ha nem önző, hanem szociális tagja, melynek ő maga is egy parányi, de külön világa, a harmonikus végtelen világnak. íme az alap s a keret Giesswein nagy keresztény-szociális működéséhez. K-n. TÁRCA. Szerelmese lettem a tónak. Mikor az alkony sírva jön a tóhoz, s fátyolt borít a nap tükörére: megrezdül halkan a ködbe' lakó csend, s fölkel az álmok tarka vezére . . . Aranyuszályú sugarak szökellnek bóbiskoló hab hivó szavára, s gyertyákat gyujtnak az álom vizére, míg a vezér a lelkemet várja. Perccel repülve száll a tóra lelkem, s az élet hűs ligetébe lépünk, hol vágyak máglyáján ég el a tegnap, s kelő hajnalban játszik a képünk . . , Libegve, lebegve evez mifelénk, — szemünkből szálló csillár a csónak — szellőn muzsikálva, súgva dalolja, hogy szerelmese lettem a tónak. Martonfalvay Imre. Befelé a Vágón tutajokkal. — Irta: Mátrai Guidó. — I. Odafönnt északon, a Magas Tátra lábainál, hatalmas hegyek aljánál ömlik a Vágba a csak kevéssel kisebb Árva folyó. Hosszú, folytonos sziklák közt vivő nehéz folyás után tajtékzó habjai nyugodtabb mederre találnak, ettől kezdve csendesebben haladnak le a Kis Alföld felé! De mekkora még az ut odáig! Mennyi hegyet kell áttörni, hányat megkerülni, hányszor kell kanyargós vargabetűt csinálva irányt változtatni! Mindenütt hegyek, azokon gyep, virág és erdő. Ezen a részen a Vág völgye Magyarország leggyönyörűbb vidékeinek egyike. A »Zászlónk« cserkészei ezt a helyet nézték ki maguknak a szabadban való tartózkodásra, vagyaminta cserkészek mondják: táborozásra. Magam is szerettem volna már látni e vidéket. Szerettem volna megismerni a sokszor emlegetett cserkészeket is s azért szivesen csaptam fel közéjük, vendégképen. Kralovánnál szálltunk tutajokra jul. 5-én s azokon éltünk 21-éig, amikor Komáromba érve leszálltunk róluk. Hogy mi mindent láttunk ezen idő alatt s azon a 300 km. hosszú uton, ki birná elszámlálni s kit érdekelne leírásuk! S azért inkább azt a sajátságosan érdekes életet akarom ismertetni, amelyet a vizek hátán éltünk s amely a sok eső dacára is oly nagy gyönyörűség volt nékünk. Mert bizony az idő eleinte nagyon mostoha volt hozzánk. Pestről indulva szép időben volt részünk, de Kralovánban már azt sem várta, hogy berakodjunk a tutajokra, már nyakunkon volt az eső. Ez azonban éppen az egyik forrása lett a folytonos tréfának és érdekességnek. A cserkészek indulójában van ugyanis két sor A hőségtől sem rettegünk, Kacagunk, hogyha ázunk . . . ezek bizony folytonos alkalmazást találtak az első 3-4 napban, végre is már a sok kényszerű kacagástól egészen elzsibbadtak nevető izmaink.