Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-09-28 / 40. szám

1913 szeptember 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. tudnánk jó néhány hasonló példát felhozni. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy helyeseljük a közgyűlési határozatoknak minduntalan való megváltoztatását. Sőt! De ha már egyszer, sőt nem is egyszer, hanem tudja a csuda hányszor megváltoztatták, akkor nem illik, vagy legalább is komikus a szabályrendelet paragrafusaira hivatkozni. Egy kis következetesség nagyon elkelne. * A rendkívüli közgyűlésen Lamperth Lajos h. polgármester elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítésére Jilek Ferenc. Bülitz Ferenc, Ács Ferenc, Muli József és Böhm Samu v. képviselők kérettek fel. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. Interpellációk. Sarudi György kéri a v. tanácsot, tegyen indítványt a rendőrbiztosi állás olyképeni szervezésére, hogy az egyik titkosrendőr teendői a hatáskörébe utaltassanak. Továbbá javasolja, hogy a gazdasági bizottság mennél előbb vegye fontolóra mindama propoziciókat, amelyek a közgyűléseken elhangzottak s amelyek megvalósítása a város közjövödelmeinek fokozását szolgálná. Végül a város területét feltüntető térképek sokszorosítását szorgalmazta, hogy azokhoz akár ingyen, akár pénzért hozzájuthasson a közönség. Az interpellációra h. polgármester válaszolt. A rendőrbiztosí állás szervezésére nem tehet a v. tanács javaslatot, mert a nevezett állást a közgyűlés megszüntette. A város jövödelmeinek fokozására szolgáló intézmények létesítésével csak abban az esetben foglalkozhat a gazdasági bizottság, ha erre vonatkozólag akár a közgyűlés, a akár egyes városi képviselők konkrét indítvánnyal járulnak a bizottság elé. A városi térkép sokszorosítását már elrendelték és azokat legközelebb minden városi képviselő kézhez kapja. Lamperth Lajos h. polgármester válaszát ugy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette. Nagy Sándor kérdi, hogy a száj- és körömfájás ellen miért csak az alsóvárosi hasított körmű állatokat ojtották be? Szokoly Ignác r. kapitány válaszolt a kérdésre. Az alispán rendelte el az alsóvárosi hasított körmű állatok beojtását, mert a járvány ott lépett fel. Később, amikor a felsővárosban is fellépett a járvány, az ottani hasított körmű állatokat is beojtotta az illetékes állatorvos. Halász Mihály indítványára a közgyűlés megváltoztatta a tárgysorozatot és elsőnek tárgyalta az V-ik pontot, a Pápa—görzsönyi tagút kiszélesítését. Schreiber Jenő dr. a Hungária gyár mellett 4 öl széles tagút azonnali birtokbavételét javasolja. Hoffner Sándor dr. felolvasta az érdekelt közbirtokosság beadványát, amelyből kitűnt, hogy 6 öl széles utat engedett át a műtrágyagyárnak, melyért csak 4 öl széleset kértek. Most a gyár vezetősége még ennél is kevesebbet 4 méter széles utat engedett át. Steinberger Lipót szerint a gyár csak arra kötelezte magát, hogy az elfoglalt útnak megfelelő nagyságú területet szolgáltat át a vicinális ut építésére. Végül még Révész Arnold v. mérnök hoszszasabban és kimerítően ismertette az egész ügyet, mely után a közgyűlés utasította a polgármestert, lépjen érintkezésbe a gyár vezetőségével, hogy a 4 öl széles utat azonnal bocsássa a város rendelkezésére. Ebbeli eljárásáról pedig 30 nap alatt tegyen jelentést a közgyűlésnek. Németh és GrafF-féle házak. Németh István 50 ezer, Graff Ödön 68 ezer koronáért hajlandó a tulajdonukat képező házat eladni a városnak. A képviselőtestület oly magasnak találta az árakat, hogy fehér Dezső dr. indítványára levették a napirendről, habár Sarudi György mindenáron tárgyalni kívánta is. Kisajátítás. Weisz Adolf azzal ijesztgeti a várost, hogy Anna-téri házát -- amely elég rozoga állapotban van — megépítteti, de ha a város 14 ezer koronát ad érte, akkor szivesen átengedi ütcarendezés céljából. A képviselőtestület azonban nem volt hajlandó á 14 ezer koronát megadni, hanem az ügyet levette a napirendről. Még csak a kisajátítási eljárást sem indítja meg addig, amíg Weisz Adolf nem kér építési engedélyt. Utcanyitás. A Rohonczy-utcai lakosok utcájuk rendezését, vízvezetéket és villamos világítást kértek. Ezzel kapcsolatban szükséges volna a nevezett utca kinyitása is, amely közel 44 ezer koronájába kerülne a városnak. Majdnem 80 percentes pótadó mellett ilyen drága passziózást nem engedhet meg a város. A képviselőtestület minden vita nélkül le is vette a napirendről. Tűzoltási szabályrendelet. Szokoly Ignác r. kapitány ismertette a tűzoltási szabályrendeletet, amelyhez nem egyszer Hoffner Sándor dr., Ács Ferenc és Keresztes Gyula v. képviselők szóltak hozzá igen szakszerűen. Végül a tűzoltószövetség módosításait figyelembe véve, elfogadták a szabályrendeletet. Közkórházi tervelt. Egyik előző közgyűlés elhatározta, hogy a közkórházi terveket nyilvános pályázat utján készítteti el. Később gondolt egyet a polgármester és Stolczer Imre műépítésszel kívánta volna egyedül elkészíttetni a fennti terveket 1500 koronáért. Györké Sándor dr. pártolta a polgármester indítványát, mig Horváth József a nvilvános pályázat mellett érvelt. Támogatta őt Révész Arnold városi mérnök is, aki szintén a nyilvános pályázatot tartja a legalkalmasabbnak a tervek beszerzésére. Keresztes Gyula egyik indítványhoz sem járul hozzá, sőt beszüntetni kívánja a pályázatot annál is inkább, mert hiszen a közkórház létesítése annyira a jövő zenéje még, hogy azt sem tudjuk, lesz-e belőle mes levegőbe afféle jövendöléseiket, amikor talpra kellene ugorniok az eszme érdekében. Eszünk ágában sincs tagadni, hogy a cserkész-nevelésnek is vannak komoly — mondhatnám — vérbeli nehézségei, ilyen nehézség például az, hogy lesznek-e olyan vezetői, akik nemcsak »szakosok«, hanem emberek a javából, akik nemcsak a fejükből, hanem a szivükből is tudnak nevelő energiákat kisugározni. Ilyen nehézség az, hogy magában az ifjúságnak a vérében meglévő nemzeti, sőt faji terheltségeket, hibákat és bűnöket, hogyan kelljen kifiltrálni. Ilyen nehézség az, hogy ily nemes virág, hogyan fejlődjék olyan eszménytelen, pártoskodó, kicsinyes, szegényes légkörben, aminő a mi maga-tehetetlen társadalmunk. Ezek bizony kegyetlen és reális nehézségek, de éppen ezeknek átérzése és meglátása kell, hogy a gravitáció törvényszerűségével átterelje a legértékesebb elemeket a cserkész-barátok táborába, nemzetifjitó munkálkodásra. És talán szabad remélenünk, hogy a legértékesebb elemek között elsők lesznek a hivatásuk magaslatán álló szülők, akik végre is a természet rendje szerint legközelebb állanak szivük szülötteihez. A szülői szívnek ösztöne — hogy ne mondjuk: szimatja — oly elemi, ős ösztön, amelyet, mint a tátrai zuhogó patakokat, be lehet hányni sáros és mohos kövekkel, de a patak áttör e köveken, közben lekoptatja sértő élüket, sőt tisztára mossa őket, de föltartóztatni magát nem engedi. Most is ehhez az áldott ösztön, höz kapcsolódik legerősebben a magyar ifjúsági cserkész-mozgalom. Ez az ösztön érezte még eddig is legtisztábban a diák-cserkészet lelkét. És hogyan fogadta azt és hogy örült neki és mekkora bizalommal bizta rá legdrágább kincsét: a gyermeket. A »Zászlónk« háromszáz kilométeres tutajutra vitte a cserkészeit magas hegyek közé, vágtató vizek íölé, kemény nyughelyet, katonás kosztot, bizonytalan időjárást ígért és a szülők odaadták gyermekeiket. Reszketett a szivünk ezek láttára, mint akikre egy ország kincseinek szállítása van bízva. Tudtuk, hogy főleg az édesanyák szive mekkora áldozatot hozott. De ők megérezték azt, hogy az ideális, levente-lelkületü cserkészet képes kamatostul visszaadni nekik drága kincsüket. Az ő nehézségeik a cserkészettel szemben a dolog természetéből folyók, nem légből kapottak, nem rosszindulatuak, hanem az aggódó szeretetből valók, legrosszabb esetben nemtudásból vagy helytelen információkból fakadnak. Az ő fölvilágositásuk, az ő inegnyerésük minden fáradságra méltó. Magára az ifjúsági cserkész-mozgalomra pedig véglegesen elhatározó és döntő erejű és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy nélkülük a mozgalom nem tehet semmit, ellenben velük és általuk mindenen diadalmaskodni fog, hanem abban az értelemben is, hogy ők lesznek a legközvetlenebb megérzői annak, amit termel a cserkészet eszméje gyermekük lelkében. A budapesti újságok egyik-másikának rosszmájusága ellen védő irodát nyitni kár volna. De a szülők fölvilágosítására akciót indítani, mindenképpen érdemes volna, annál is inkább, mert holmi magukra maradt, tanári vezető és felelősség nélkül kujtorgó fiúcsapatok is fölszedték a cserkészforma ruhát és mint afféle élősdiek, szívják a cserkészet életnedvcit. Ezeket készül különben leszénkénegezni a cserkészet-csemete gyökeréről a most alakuló országos cserkész-őrszem szövetség. Talán az módját ejti a szélesebb körű fölvilágosításnak is.