Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-08-24 / 35. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913. szeptember 21. 39. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fill ér A lap megjelenik minden vasamat. .4 Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilary Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Sajtókorrupció és sajtószabadság. A sajtó megrendszabályázásáról hallunk ma a íegkülönbözó'bb oldalakról. Demokratikus társadalmi alakulatokban azonban a sajtóra s annak teljes szabadságára föltétlenül szükség van. Ki mondja meg a hatalmasoknak, a kormányonlevőknek az igazat ? Hol keressünk jogorvoslást, ha vagy a földi igazságszolgáltatás mond — nem egy esetben — csütörtököt, vagy olyan dolgokról van szó, melyeket nem elég a bírósági termek négy fala között intézni el. Es ha egyszer behozzuk a cenzúrát, nem kell-e majd éppen az igazságos ügyet, mondjuk ki magyarán: a vallás és az egyház ügyét féltenünk egy bekövetkezhető antikeresztény kormányzattal s annak önkényével szemben. Szóval: mi a nagyobb baj — a sajtókorrupció vagy a sajtószabadság megvonása ? Nem a sajtószabadság megvonása és a cenzúra behozatala a sajtókorrupció egyenes megszorítása, hanem a helyes sajtótörvény, mely a sajtónak ma még jobbára büntetlen és büntethetetlen vétségeit legalább jelentékeny részben hátráltatja és megtorolja. Sajtótörvényünk azonban máig jóformán nincsen s ami törvényes intézkedés eddig volt is, teljességgel illuzóriusnak bizonyult. Az új kormány ígéri, hogy e téren is reformokat fog létesíteni. Sajnáljuk, hogy ezt a roppant fontos reformkérdést éppen most — és éppen csak most szedik elő. Most, amikor tág körök rokonszenvét azért sem o nyerheti meg az eszme, mert azok — valószínűleg nem ok nélkül — egészen más indítóokokat sejtenek a reform terve mögött, mint a kulturális érdeket és etikai szempontokat. Pedig a sajtórelormra — nem politikai és pártpolitikai hatalmi szempontok, hanem- magasabb és maradandóbb jellegű tekintetek szerint — csakugyan oly szükség van, mint a betévő kenyérre. Az állapot, mely a tömeg tudatlanságának és alsóbb ösztöneinek lehető lelkiismeretlen, rendszeres kizsákmányolását nemcsak némán túri, de favorizálja is és a sajtó szabadságának fényes nevével védi a tudatos népvadítás, izgatás és bűnterjesztés rendszerét, nem lehet sem a társadalmi kultúrára, sem a béke és egészséges fejlődésre nézve előnyös. A mai sajtóféktelenségben csak a sajtószabadsággal lelketlenül visszaélő sajtódemagógok érezhetik magukat jól, akiknek szemében minden fegyver és minden eszköz jó. Nem; az igazi sajtószabadságnak nincs mit tartania a következetes és etikai alapokra fektetett sajtótörvénytől. Szabadság és anarkia nem egy dolog. Egyéni szabadság és az őrült, fékevesztett tobzódás joga nem azonos fogalmak. A kereskedelem szabadságának nem mond ellent a kereskedelmi tisztesség és a mérgezett élelmiszerek árusítását a kereskedelem szabadságának teljes épségben tartása mellett joggal tiltja minden civilizált állam törvényhozása. Nos, hát akkor a sajtószabadság örvét se hivja segítségül senki, mikor a sajtószabadság köpenyegével visszaélő sajtóbanditákra rávetik a hurkot. TARCA. Apró kavicsok — az útszélről. A »Pápa és Vidéke« eredeti tárcája. — Irta: Sipos Istvánné. — (Folytatás). Végre egy térre érkeztünk. Nagy zaj és lárma fogadott bennünket. A téren kisded, düledező templom állott. Mint megtudtuk a templomnak épen búcsúja volt. A téren vásárosbódék sorakoztak egymás mellett. Itt mutatványosok, amott hárfával kisért dalosok mulattatták a népet. Közvetlen a templomajtó előtt pedig egy kétkerekű kordé volt. A rud mellett szamár állott, a kocsin egy éltesebb némber ezernyi tömegtől körülvéve, visító hangon hirdette a szocializmus minden bajt megszüntető igéit. A szónok hatása rendkívüli volt. Az emberek hangosan csevegtek egymással. A szónok egyre súlyosabb szóllamokat vágott ki. S ki tudja, talán még most is tüzelne, ha az okos szamár közbe nem szól. Nem tudom a szónok ragadta el vagy az általános lelkesedésre buzdult neki, elég az ahoz, hogy mikor legnagyobb volt a vívátozás a kis türelmes egy oroszlánt is megszégyenítő hangon óriási iátozásba fogott, mit egetverő kacagás követett. A szónok pedig látva, hogy versenyre úgyis hiába akarna kelni vele, sietve befejezte beszédét s gyorsan tovahajtatott. Miközben dühösen abrakolta az ostornyéllel a vicces paripát. Nem a tréta, hanem a történeti hűség és az időbeni sorrend kedveért mondottam el e kis eseményt. A komoly tárgyra visszatérve, elmondom, hogy bementünk a templomba, amelyben, mint mondám, épen bucsu volt. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy épen jókor jöttünk. Akkor kezdődött a szentmise. Csendes mise, orgona és énekszó nélkül — bucsunapján. A templomban összesen lehettünk vagy harmincan. Az arcokon semmi áhítat. Az ajkak nem mozognak, csak a szemek járnak. Imakönyv egynél sincs. Ellenben az egyik magyar úr kijövet kereste az ezüst cigarettatárcáját, de hiába. A templomban szerényen az ajtó mellett huzódtunk ! meg. Mégis pár pillanat múlva azt kellett látnunk, hogy a templom közönsége minket bámul. Ugy látszik a tisztelendő uraknak is sietős volt a dolguk. Mert evangelium után, kijött még egy pap s karingben az oltárlépcsőjére állva, elmondta ker. sz. János születését és életét, ugy mint nálunk az elemi iskolások tanulják a bibliából. A másik tisztelendő pedig az alatt nyugodtan tovább misézett s mire Urfelmutatáshoz ért, a szónok szerencsésen befejezte beszédét, mely szemmel láthatólag nagy testi és szellemi megerőltetésébe került. Mikor ezt a félóráig tartó kombinált szentmisét és prédikációt végig hallgattuk, a velünk levő magyar pap megjegyezte: most értem szentséges Atyánk X. Pius jelszavát: mindent megújítani Krisztusban! Nagyon időszerű volna e megújhodást minél előbb megkezdeni, még pedig elsősorban Itáliában. Az olasz férfi, ha elmegy a templom előtt, kalapját meg nem emeli; a nők nem