Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-06-01 / 23. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 máj

us 4. ker. vallás lényegéről a közvéleménybe becsúszott téves felfogás következtében természetesnek tűnik fel előttem az a meglepődés, amit beszédem hangja egyes jelenlevőkben kiváltott. Ami évtizedekkel előbb természetes dolog volt, úttörés számba ment most az, hogy református világi ember a Krisztus követését hirdette a rém. Kat. Körben, olyan társaságban, amelyben izraelita vallásúak is részt vettek. Az utóbbi időben szinte feledésbe ment, hogy a nemzeti asszimiláció gondolata nemcsak megengedi, de egyenesen kötelességünké teszi a ker. vallás erkölcsi tényezőinek általános érvényesítését. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy az izraelita vallásfelekezet műveltebb részének vallási vagy nemzeti érzése ez ellen tiltakoznék. Tagadhatatlan, hogy, amint a Pesti Hirlap is irja az 1912. évi junius 2-án megjelent számában, »a hazai zsidó társadalom egy része kimondottan vagy belső meggyőződésénél és érzületénél fogva tagadja a magyár nemzethez való tartozandóságát és büszke arra, hogy a zsidó nemzethez tartozik«. Ez a zsidóság mélységes elkeseredéssel van eltelve a ker. társadalom iránt, amely befogadni nem akarja; a szenvedések által megacélozott minden tehetségét a kíméletlen vagyonszerzésre fordítja, hogy a nagy vagyon birtokában vezető szerephez jusson; a »zsidó« fogalmát fedő erkölcse idegen a ker. társadalomtól, a nemzeti gondolattól; idegen erkölcsi felfogása állandó összeütközésbe hozza a hazai társadalommal és ebben ébren tartja az antiszemitizmus érzését, ami tudjuk, nem vallási türelmetlenségből, hanem a különböző erkölcsi világnézetből ered. Izrael, vallású polgártársaink másik része azonban nyelvében, nemzeti érzésében magyarrá, erkölcsi felfogásában a ker. társadalomnak úgyszólván szerves tagjává vált. Ezek sorában találjuk meg azokat a tiszteletre méltó martirokat, akik a hazai zsidóság beolvasztási munkájában közreműködve a félreértés és tudatlanság részéről állandó megtámadtatásoknak vannak kitéve. Túlzó hitsorsosaiknak radikálmateriálizmusa ellen tiltakoznak, mert a nemzet pusztulását látnák abban, ha a társadalomban az ezeréves mult alatt benne meggyökeresedett ker. vallásos hit és erkölcsi elvekhez való ragaszkodás érzése megrendülne, de egyúttal megzavartatnék a még be nem olvadt zsidóság nyugodt elhelyezkedésének folyamata is. A közelmúlt példája igazolja, hogy hazai társadalmunkban különösen az utolsó 10—15 év alatt szerephez jutott túlzó materiálizmus nyomában rögtön jelentkezett az antiszemitizmus. Félre azért az álszeméremmel, az alakoskodással! Nyíltan kell hirdetnünk, hogy mi a zsidóságnak bámulatos tehetségét, szorgalmát, józanságát a ker. altruizmusba beolvasztani akarjuk. Ennek a vérkeveredésnek a nyomán társadalmi életünknek sok régi baja el fog tűnni és a magyar faj, amely az idegen fajok beolvasztása következtében 200 ezerből 10 millió számra szaporodott, győztesen fogja megállani helyét a népek nagy harcában. A vallás belső erőinek kifejtésére, ápolására szolgáló legtökéletesebb intézményünk ma is az egyház. Nehéz volna jóslásokba bocsátkozni afelett, hogy meddig lesz még képes az egyház a reá nehezedő nagy feladatokat végezni ; tény azonban az, hogy a XIX. század elején megkezdődött állami omnipotencia javára az egyház hatalmi köre hazánkban is íolyton szűkebbre szorul, némely külföldi államban pedig majdnem teljesen megszűnt. Ha látjuk továbbá, hogy az egyháznak erőszakos háttérbe szorítása mindenütt maga után vonta a társadalmi békének beláthatlan időig való megzavarását, nem lehet alaptalannak tartani azt az aggodalmunkat, hogy hazai egyházaink mai rendjének erőszakos, vagy átmenet nélküli megváltoztatása nemzetünkre, a szellemi és gazdasági kultúra gyermekkorát élő társadalmunkra egyenesen végzetes lenne. Önmagunk, nemzetünk iránti kötelességet teljesítünk azért akkor, amikor egyháziak és világiak arra törekszünk, hogy egyházaink az állam által tőle kisajátított területek helyébe társadalmi és nemzeti életünk kiépítésében ujabb feladatokat vállalhassanak és ily módon képesek legyenek a vallást azzá tenni, aminek lennie kell: élővé. Krisztus él, még ha a »leányzó« alszik is. Az erkölcstelen színdarabok, mozielőadások, ünnepnapokon az utcára kihallatszó vad tivornya ellen derék hírlapjaink tiltakoztak, a szegény, elesett gyermekek a »patronage «-ban védelmet találnak, a szociálizmus nemesebb iránya munkásházakat épít, népjóléti intézményeket létesít, mégis a fentebb említett okokból egyházainkat szeretnénk első helyen látni az altruizmus nemes küzdelmében, mert egyházaink tekintélyét, jövőjét is egyedül ily módon látjuk biztosítottnak. Igénytelen nézetem szerint elsősorban vezető egyházi férfiainkhoz kell fordulnunk azzal az alázatos kérésünkkel, hogy a külső egyház építésének többnyire kicsiny jelentőségű kívánalmai miatt ne vetkőzzék le a krisztusi alázatosságot, hanem egymáshoz — ha kell — alázattal közeledve s egymással őszinte, testvéri kezet fogva, állandó együttműködésben legyenek nekünk, a világi elemnek, vezetőink az összetartásban, társadalmi bajaink gyógyításában! Nemde Krisztus Urunk mondta, hogy aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Erős a hitem, hogy igy, az élő vallás útján találkozni fognak a ker. vallásfelekezetek hivei és velük egy táborban a mi törekvéseinket mind nagyobb számban megértő izr. polgártársaink és új életre kél társadalmi életünk. Dr. Molnár Imre, ügyvéd. Hol a hiba. p. Láttuk, hogy az általánosan magasztalt egyenlőségnek szerencsétlen eredménye a pénz uralmának megszületése és evvel együtt az igazi emberi egyenlőségnek lehetetlenné tétele. Mert nemcsak egyesek nyögnek a pénz birtokosainak szolgálatában, nemcsak a közélet irányítása jutott az ő kezükbe, hanem befolyásuk az államhatalmat is szorongatja és a kölcsön adott milliók révén a legfőbb állami ügyekben is elhatározó tényező gyanánt szerepelnek. Ez lenne tehát a gyönyörű egyenlőség eszméjének valódi képe ? Szükségképen kellett az ügyeknek ide fejlődniök és az egyenlőségi törekvéseknek kátyúba jutniok ? Nem lehetett volna ez másképen ? Jelenti az egyenlőség a nyomort egyrészről minden — anyagi és politikai — javak halmozódását másrészről ? Nem, egyáltalán nem jelenti ezt, csupán az emberi társadalom hibás fejlődése hozta ezt létre. Hibák, még pedig nagy hibák következményeképen jutottunk a mai gyászos helyzetbe és lesznek a mai állapotok egyre szomorúbbak. A multak elitélése vagy birálgatása maradjon a történelem munkáiéinak. Mi csak okulást merítsünk belőle és csak azért tekintsünk vissza a lefolyt időkre, hogy megtudhassuk, hol a hiba és mit tehetünk mi annak megjavítására. Azt szokták mondani, hogy a mai viszonyok nehézségének három oka van: a képzettség hiánya, az igények túlságos fokozódása és a vállalkozási kedv hiánya. A jobbágyság felszabadítása megtörtént, de senki sem tanította meg őket arra, hogy az új viszonyok között hogyan értékesítsék tehetségeiket. A világ minden téren nagyot haladt és az iparosok, földmivesek stb. nagy része ma is ugy dolgozik, mint 50 évvel ezelőtt, nincs haladás, nincs a mai kornak megfelelő szakképzettségük — A nagy haladás az emberi kényelem és élvezet vágy számára nagy, fényes és csalogató világot nyitott, amely a kereskedelem révén az eldugott falvakba is eljut. Az emberek ma is u. a. gyengeségekkel állanak a kísértésekkel szemben, mint amikor ilyen erős csalogatásoknak kitéve nem voltak. S az eredmény az igények igen nagy növekedése, lett, amely nem ismer lemondást, nem tud ellenállani s nem tud magának tőkét gyűjteni. — A magyar sohasem volt a hadi vállalkozásokon kivül nagyon kész a tervele szövésére és vállalatok szervezésére. Pénzét ilyenekbe nem szivesen fektette, mert »hátha nem üt be« ? Fiát ilyen pályákra nem adta, mert ugy gondolta, hogy csak azon pályák »biztosak« , ahol előre meg van határozva a jövödelem, ha mindjárt csekély is ez. Az olyan pályákat sem szerette, amelyek nem engedtek elég időt a pihenésre, mert állandó felügyelést vagy foglalkozást kívántak. Igy aztán a jövedelmező üzletek és iparágak magyar kézre ritkán akadtak s persze a jövedelem sem számukra íolyt be. Az eredmény aztán a jelen szomorú valósága lett,, ahol a szegények folyton szegényebbek s a pénz birtokosai folyton gazdagabbak lesznek