Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-06-01 / 23. szám

191 3 junius 1. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Itt a hiba! Ezen kell segíteniök azoknak, akik a saját életük jobbrafordulásával és a társadalom helyes fejlődésével törődnek. Mindenkinek szól az első két tanulság. Szakismereteket kell szereznie minden állás és foglalkozásbéli embernek. Igényeinek egyszerűsítésével kell a józan takarékosság útjára lépnie; csak a saját társadalmi és jövedelmi viszonyainak megfelelő életmódot folytasson mindenki s ne engedje mások példája vagy rossz olvasmányai utján igényeit annyira növekedni, hogy azok kielégítése végett erején felül költekezzék. Mert így nemcsak gyűjteni nem tud, nemcsak befektetéseket nem tehet üzleti vagy bármiféle munkakörben, nemcsak nem emelkedhetik a függetlenség magaslatáig vagyonilag, hanem éppen ellenkezőleg: folytonosan fenyegeti a veszély, hogy előre nem látott, de bekövetkezhető szerencsétlenségek (pl. rossz termés következtében előálló drágaság, anyagi veszteségek) folytán teljesen vagyontalanná válhatik. Ez tehát mindnyájunk számára. A szülők számára ezeken kívül még a gyermekeik pályaválasztásáról van mondani valónk. Amúgy is az iskola-év vége felé járunk, amikor sok szülő szivében ott lakik a gond: mit csináljon iskoláit végzett vagy tanulmányaiban megrekedt gyermekével. Ne adja olyan pályára, ahol egyéni képességeit nem érvényesítheti; ügyességének, leleményességének hasznát nem veszi! Ne féljen attól, hogy fiának nem íog minden elsején kijárni néhány biztos forint; hogy nagyon kell aggódnia hosszú ideig még a mindennapiért is! Kockázat edzi az akaraterőt. A bizonytalanság érzete ösztönzi az akaratot nagy erőkifejtésekre. Ne sajnáljon üzletbe fektetni megspórolt pénzeket; ne sajnáljon fia tanulmányaira költeni, mert ezek a legjobb befektetések. Aki teheti, adja érettségizett fiát orvosnak, mérnöknek, gazdatisztnek s ne állami hivatalnoknak; kevesebb osztállyal pedig neveljen belőle szakképzett iparost vagy adja technikai iskolába. Ne erőltesse, hogy gyenge tehetségű, vagy szellemi munkát nem örömest végző fia éveken át töltse idejét az iskolákban, holott valamely ipari iskolában a leghasználhatóbb ember válnék belőle. Ha így helyes pályaválasztásban gyermekeink boldog jövőjének alapjait leraktuk; ha minden gyermek magával viszi a folytonos haladás vágyát és a takarékos élet kívánságát a választott pályára: akkor jó eredménnyel nézhetünk a jelenlegi nehéz gazdasági élet megváltozása elé. N. Sz. Tanítói gyűlés. Veszprémegyházmegye tanügyi eseményeinek egyik érdekessége s nevezetessége a kebelében működő esp. ker. tanító körök tavaszi és őszi közgyűlése. Az idei tavaszi közgyűlések hosszú sorozatából kiragadjuk a pápa—csóti esp. ker. tanítói körének közgyűlését, amelyet mult hó 25-én, Ugodban tartott meg. A gyűlést megelőzőleg Gerstner Ignác esp. egyh. elnök szent misét mondott, melyen a kör tagjai testületileg vettek részt. Ezután a gyűlés színhelyére, az elemi iskolába vonult át a szép számban összesereglett tanítóság s kezdetét vette a közgyűlés. A gazdag s változatos programm kiemelkedőbb pontjai voltak Süle Gábor köri elnök megnyitó beszéde, melyben rámutatott a szociális világnézet káros következményeire, amellyel lépten nyomon találkozunk ugy az egyes egyéneknél, mint a társadalmi osztályoknál s intézményeknél. — Óva inti a tanítóságot ne üljön fel a hangzatos jelszavaknak, hanem inkább ellensúlyozva a társadalmi rend és harmónia megbontására irányuló minden áramlatot egymás közt a kölcsönös szeretet, egyetértés és megbecsülés erényeit ápolják s a kör felvirágzását szivükön viseljék. Az elnöki jelentések során hálás kegyelettel emlékezett meg a közgyűlés Lakos István elhunyt tanítóról, ki mint a körnek 29 éven át agilis jegyzője igen sok és hasznos szolgálatokat tett. Hasonlókép jegyzőkönyvbe íoglalta Tulipán János elhunyt kartársnak az emlékét is. Meleg szeretettel, lelkes örömmel ünnepelte a közgyűlés Weiland György bébi nyugalmazott tanítót, akit a királyi kegy a tanügy terén szerzett érdemei elismerésül a koronás ezüst érdemkereszttel tüntetett ki. Altalános meggyőződése volt a közgyűlésnek, hogy aki oly hosszú éveken át szolgálja a népoktatás és nevelés szent ügyét nem olyan elismerést érdemelne, mint amilyent szolgák és béresek szoktak kapni. A legnagyobb bizalommal s örömmel fogadta a közgyűlés a csóti kerület papságának valamint a szent Benedek-rend pápai főgimnázium tanári karának a tanítói körbe való belépését. Több folyó ügy elintézése után áttért a közgyűlés a Böri és Gondviselési pénztár számadás megvizsgálására sa költségvetés tárgyalására; ezzel kapcsolatban intézkedett a hátralékok behajtása iránt. Altalános érdeklődés és figyelem közt olvasta fel Nagy Pál, vanyolai kántortanító a tárgysorozatba felvett tételek egyikét, mely a kántortanítók kántori illetményének rendezéséről szólt. Velős rövidséggel s tapasztalati példákkal illusztrálva kimutatta, hogy a jelenlegi kántori jövedelem a mai drágasági viszonyokhoz mérten igen csekély. Javaslatára a közgyűlés elhatározta hogy megkeresi a kath. tanügyi tanácsot, hogy ez érdemben a püspöki karnál tegyen lépéseket. Az egyházmegyei központi tanító egyesület jegyzőkönyve és a devecseri esp. ker. tanítói kör indítványa kapcsán foglalkozott a közgyűlés a »Tanítók Háza« ügyével és jogvédő bizottság megalakításával, melynek feladata lesz a kör tagjainak ügyes-bajos dolgaiban eljárni, útbaigazítással, és tanácssal szolgálni. Elhatározta végül a közgyűlés, hogy mint rendes tag belép az Országos Kath. Magyar Iskola egyesületbe, melynek célja szegényebb katholikus iskolák segélyezése, részint pénzzel, részint felszereléssel vagy könyvekkel. Emellett kiváló tanítók jutalmazására is fordit bizonyos összeget. Közgyűlés után társasebédre jöttek össze a kör tagjai a szövetkezeti nagyvendéglőben, ahol Alasz Miklós szöv. elnök mint házigazda szívélyes vendégszeretettel fogadta a tanítóságot, amely egy igen kedves és felejthetetlen nap emlékével gazdagítva térhetett vissza otthonába. Bakonyér szabályozása. Hogy ezen új téma a lap hasábjain megjelenik és hogy azt felszínen is fogja tartani mindaddig, míg az illetékes tényezők tényleg rá nem jönnek, hogy szükség van ezen kérdés végleges és mindenkit kielégítő megoldására — első sorban az a magyarázata, hogy ez mindnyájunkat érdeklő ügy. Tagadhatatlan, hogy különösen eminens magánérdeke az ott lakóknak. Ha olyan szempontból vizsgáljuk az ügyet, mint sok más városi ügyet, reáfogván t. i. hogy ez csak a belváros, vagy alsóváros vagy egy utca magánérdeke biztos hogy belefúl a közönybe, vagy a mi még rosszabb a viszályba. Megpróbálom azonban — mert nagyon hálás téma, e cikk keretében kimeríteni nem is lehet — ezt az ügyet közvilágításba helyezni, kiragadni a kicsinyes érdekkörből, hogy mindenki, de különösen az illetékes tényezők más véleménnyel legyenek ezen fontos ügyről. Mielőtt azonban ezt tárgyalnám, egy tényt kell leszögeznem, hogy már előre is j védekezhessen! az ellen a kifogás ellen, hogy a tisztviselő telep már annyit kapott, hogy nincs joga — legalább egyelőre nem — többet kérnie. A villany bevezetése csak növeli a város bevételét, mert azt mindenki saját házába is bevezettette s ezáltal tekintélyes fogyasztó közönséget kapott a városi villanytelep. Az aszfalt gyalogjárót jól megfizettük. Vizdijat minden tulajdonos fizet s azonkívül adóalany tekintetében is növeli a város bevételét. A Bakonyér szabályozása volna tehát az a teljesítmény, amelyet sem adó alakjában kivetni, sem pedig jövedelmezővé tenni nem lehetne. Itt tehát áldozatkészségről van szó és ezt az áldozatkészséget kérjük és várjuk az illetékes tényezőktől. Hogy a Bakonyér szabályozása közügy, mi sem indokolja jobban, mint ha közegészségi oldalról vizsgáljuk. Az ott lévő talajvíz, esővíz már azáltal is, hogy házak épültek, melyeknek udvarait igyekszik mindenki magasítani, sokkal kevesebb, mint az előző években. A csatorna pedig leviszi az összes szennyvizeket s ez a szennyvíz a villanytelepnél működő szivattyú által a Tapolcába jut. A Bakonyér maradjon tehát csak kivétel ezen résznek szárazzá tételében, mert abban az állapotban, ahogyan mostan van, nemhogy szolgálná ezen célt, hanem épen az ellenkezőjét eszközli, tudni illik, a talajt nedvesiti, elönti. Pedig ha alkalmas módon megmélyitenék, kiszélesítenék a medrét, nemcsak hogy beleférne a sok csapadékvíz, hanem a talajvizet is magához szivná. A Bakonyérnek csak egy baja van, az t. i., hogy nem fér el benne a sok csapadék. Ezen a bajon az uradalom úgy segített - - mert tudni kell azt is, hogy a Bakonyér keresztül folyik a grófi kerten is — hogy készíttetett egy elmés kis zsilipet, amely nagy viz alkalmával kinyitódik, hogy a felesleges viz, amely nem fér be a mederbe elöntse az egész utat, amely a városba visz, közlekedést megakasztva s maga után hagyva rengeteg vízmennyiséget, amely aztán ott hetekig poshad, rothad, mert lefolyása nincs. Ez a poshadás, rothadás megfertőzi aztán az egész vidéket, nem is szólva hogy ott aztán a kultura teljesen tönkre megy.