Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-01-05 / 2. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 január 26. KRÓNIKA. Tanrátlan lélek. Egy papírkereskedés kirakata előtt áll­dogálok. Gyönyörködöm a művészi kivitelű képeslapokban, nevet a tekintetem, mikor a ,Bohó Misi' rikkantásait hallom, de elborul a lelkem, mikor a ,Népszava' irányát, kitűzött célját hatásosan és félreismerhetetlenül szim­bolizáló képet nézegetem. A tavaszkor tartott keresztény szociális kurzus egyik mellettem morfondírozó elvtárs- ! hallgatója váltig erősítgette, hogy a Főtéren felhőbe nyúló szentegyház lerombolása ki van kapcsolva erőszakos programmjukból. Vagy füllentett az istenadta, vagy maga sem tudja igazán, öntudatosan, hogy miért habzik a szája. Mert ime mit ábrázol a Népszava- : naptár címképe? Egy embert, akit az élet szörnyen elvadított, aki neki támasztja hatal­mas vállát a templom homlokzatának és iz­mos karjával már-már ledönti a tornyot és j vele a keresztet. Valamikor talán hótiszta hittel esti imát rebegett az édes anyjának egy bogár- ; hátú kis kunyhónak piros muskátlis ablakú, | fehér szobájában, most már bántja szemét a kereszt ragyogása és a tündér reménynek szines fonalával a boldogság paradicsomát szövi a jövendőbe. A boldogság paradicso­mát, ahol érett gyümölcsöt hullat a fa s méz csorog le törzsökéről, hol a venyigékből szin­bor csorog magától, ahol parázsba hull a gesztenye, ahol nincsen ügyvéd, orvos, katona és pap, nincs zálogház, csőd és uzsora, ahol a cseléd a maga ura és üres óráiban sakk­rejtvényt fejt lóugrás szerint, ahol nincsen enyém, tied, övé, ahol minden a mienk. Sok út vezet Rómába! Egy csillag gyúl a felhőkben távol, fel­lobbanó fénye a lelkemig világol: remélni, remélni! Majd elviharzik a tél, mérge elhavaz s a íejlődésnek indult keresztény szociáliz­mus, miként a kies tavasz a természetet, is­mét dallal, virággal, hittel és szociális érzék­kel hint be az emberek lelkét. Séta jobbra, séta balra . . . A játszi emlékezet lábomhoz hinti a múltnak elhullt szirmait. Sokszor meggyültek szemünkben a köny­nyek, sokszor szemközt fogott a csapkodó vihar s nem egyszer tapadt hajfürtünk a két orcánkhoz. De ha néhanapján megcsapott a boldogság szellője, gyorsan magunkba, a lel­künkbe zártuk, miként a csöppet a virágnak kelyhe, tartogatván bús napokra s valahogy csak megvoltunk. Most, hogy elfogyasztottuk a röfögő újévi rózsaszinbőrü, fehérszőrű kis malacot, most, hogy elhangzott a sok b. u. é. k., meg­dermedve rovom a napilapok fekete betűs, sötét útjait. Nyoma sincs a rózsaszínnek, lilio­mos fehérségnek. Minden sorból fekete ár­nyak kisértenek, aggasztó hirek nyugtalanít­nak. Szilveszter éjszakáján, amikor egész Budapest mulatott, a mentők éjféltől regge­lig harminc esetben vonultak ki a sebesül­tekhez, akik egymást szurkálták meg, vagy véresre verték az újév legnagyobb dicsőségére. A Lágymányoson egy fiatal nő velőkig ható kacagással veti oda a világnak: »Meg­untam az életemet! Megutáltam az egész vi­lágot!« s azzal főbelővi magát s holtan bukik a Dunába. A szép szemek sugára elfogyott, a zengő ajk megfagyott s a hideg keblet fa­gyos hullámsír boritja — Szilveszter éjszakán. Nincs értéke az életnek! A pápai pislogó ivlámpáknak álmatag, megtört a világa: Görgey Arthur tábornok életereje rohamosan fogy. Az újév új nevével régi küzdést, régi gondot, régi csalódást hoz fejedre, arany­szájú püspök-dalosunk! Írói jubileumod örömakkordjába bántó, idegen hang vegyül s indexet emleget. Nézd a történetet: az emberiségnek volt-e apostola, kit meg nem kövezett ? Ezer keserves órádért vigasztaljon egyetlen bol­dog óra! Krónikás. HIRER. — Lapunk üdvözlése. Mult szá­munkban felhívást tettünk közzé, mely nagyobb erkölcsi s — az előfizetési dijnak évi 2 koronával történt emelése révén — egyúttal nagyobb anyagi tá­mogatásra szólítja fel lapunk ismerőit s szives olvasóit. Bár sokan nem vették figyelembe ezen felhívásunkat, örömmel konstatáljuk, nem hiányoznak olyanok sem, kik készséggel küldik meg a fel­emelt előfizetési dijat, sőt e készségük­nek szives szavakban kifejezést is ad­nak. Szives újévi üdvözlettel kapcsolat­ban küldi előfizetési diját lapunknak és városunk kat. ügyeinek nemes szivü Maecenasa Ádám Iván veszprémi ka­nonok. így küldi Harsányi Ferenc ba­konysági tanító meleg hangú újévi üdvözletét s kifejezésre juttatja, hog}^ szívesen megküldi a különbözetet is azon esetre, ha a tanítók kedvezményes előfizetési dija is emelkednék. Lelkes hangon buzdít bennünket a megkezdett uton való kitartásra Szabó Gyula tar­dosi (Komárom m.) plébános. »Csak előre a megkezdett uton — irja — lankadást nem ismerő buzgósággal szent hitünkért s szent ügyünkért! Isten bő­séges áldása legyen a szerkesztőn s a munkatársakon az uj évben!« Sok ily lelkes olvasót adjon az Isten, akkor mi nem csüggedünk. — Karácsonyi ünnepély a patro­názsban. Kedves, családias délutánt szerez­tek a mult vasárnap a mi lelkes patronesz­szeink védenceiknek. Szép énekek, megható, közvetlen karácsonyi színdarab, elevenen gördülő, sok derültséget keltő vígjáték sze­repeltek a programmon, amelyhez teljesen hozzásimuló befejezés volt dr. Teli Anasztáz igazgató szeretettel átszőtt igazi karácsonyi beszéde. A kis Jézus sem feledkezett el a védencekről, mindegyiknek hozott egy kis karácsonyi ajándékot. Meghatottan néztük azt a nemes, áldozatos lélekre valló munkát, amely itt a patronázsban folyik, azt az ön­zetlen szeretetet, amelyről a patronázs va­sárnap-délutánjai nagyon sokat tudnának beszélni. Őszinte szívvel gratulálunk a mi kedves patronesszeinknek! — Kinevezés. Őszinte örömmel vesz­szük tudomásul, hogy lapunk kitűnő tollú belső munkatársát, Szentgyörgyi Ignác pápai káplánt, a külsővati plébánia adminisztráto­rává kinevezték. Midőn szivünk mélyéből gratulálunk, kérjük egyúttal maradjon meg a jövőben is lapunk hűséges barátjának. — Müvészötösünk részt vesz a jövő kedden Veszprémben tartandó hangverse­nyen. Sajnos Kemény Béla, Gáthy Zoltán urak betegség miatt nem működhetnek közre. Helyüket vidéki szereplőkkel fogják betölteni. — Köszönet. A patronáge összes elöl­járósága nevében igen megköszönöm, mélyen tisztelt főtiszt. Blazovits tanár elnök urnák,, őnagysága Mayer Istvánné elnök úrnőnek és a Kat. Munkásnőegylet egész elöljáróságá­nak, a patronage előadásához szükséges he­lyiség átengedését. Úgyszintén a szerep be­tanításáért őnagysága Markot Angella, So­mogyi Annus, Fekete Magda és a többi elöljárónak, kik segíteni szívesek voltak, há­lás köszönetet mondok Kobera Károlyné elnök. — A Pápai Takarékpénztáp r. t. ér­tesíti, ugy régi, mint új részvényeseit, hogy f. hó 16-tól kezdődőleg az »Ideiglenes rész­vényjegyek« végleges részvényekre lesznek becserélve és azok után az 1912. december 31-ig járó kamat is folyósítva lesz. Úgyszin­tén ezen naptól kezdődőleg a régi részvé­nyek uj részvényekre cseréltetnek be. — Gyógyszerek szállítása a város­nak. Évről-évre, másik és másik gyógyszer­tár szállítja a város részére szükséges gyógy­szereket. Városunkban összesen négy gyógy­szertár van és így minden négy évben kerül rájuk a sor. Az idén Piatsek Gyula gyógy­szerészt bizták meg a gyógyszerek szállítá­sával. Ez helyes is, amennyiben mindegyik egyformán adófizető polgára a városnak, te­hát méltányos, sőt illő, hogy a város is le­hetőleg egyformán juttasson nekik a meg­rendeléseiből. Ezzel kapcsolatban azonban egy kérdést bátorkodunk felvetni: nem lehet-e ugyanezt az eljárást meghonosítani például a nyomtatványok beszerzésénél ? Nyomda is négy van városunkban, illő volna mindegyiknek juttatni a városi jövödelemből. — A Jókai-kör hétfőn, január 6-án este 6 órakor saját helyiségében estélyt ren­dez a következő műsorral: 1. Ocskay László. Irta: Medgyasszay Vince, előadja Besse Zol­tán. 2. Történeti visszapillantások. Irta s felolvassa Molnár Kálmán. 3. Az egyetlen leány. Vígjáték. — Népfürdő. Egy igazi olcsó nép­fürdőnek a hiányát már évek óta érzi vá­rosunk. Azt hisszük, szükségtelen a mai korban már a fürdőzés és ez által a tiszta­ság előnyeiről hosszasabban irni. Tudja min denki, mily hatással van az egészségre a gyakori és rendszeres fürdőzés. Örömmel üdvözöljük tehát a városi tanácsot, amiért a mult heti ülésén úgy határozott, hogy Csil­lag Dezső által természetes jég termelésére felajánlott rétett 2000 korona vételárért megvételre ajánlja a közgyűlésnek még pe­dig népfürdő céljaira. Hisszük is, hogy a városi képviselőtestület nem zárkózik el a megvétel elől, hanem örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy végre-valahára városunk is népfürdőhöz juthasson.

Next

/
Oldalképek
Tartalom