Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-03-03 / 10. szám
VII. évfolyam. Pápa, 1912. március 3. 10. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilaw Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Kat. Kör közgyűlése. A Kat. Körnek febr. 25-én tartott közgyűlése az összetartozás. együttmunkálkodás égető szükségének átérzésében, nagy feladataink felismerésének jegyében folyt le. Átlátjuk, hogy a kat. restauráció munkája meddő marad, ka a központi országos szervezetek a vidékre, a vidéki városokra, mint végvárakra nem támaszkodhatnak. Minden egyes városkan egy-egy őrtornyot, bástyatornyot kell építettünk, a dolog természete szerint — nem hogy támadjunk, hanem kogy védekezzünk. -Megvédelmezzük megtámadott legdrágább közös kincseinket: ősi hitünket, nagy nemzeti hagyományainkat! Xe engedjük »sötét népbutításnak« minősíteni a minden országok talpkövének, az erkölcsnek édesanyját, alapját, hordozóját: a vallást! Ne hagyjuk »kultúrbestiáknak« káromolni legideálisabb nemzeti hőseinket: a Hunyadiakat, Zrínyieket, Rákócziakat! Ezen eszméknek érzése izzott minden egves felszóo. lalónak nem pózoló, hanem férfiasan komoly szavaiban. Ezeknek hangsúlyozása, ezeknek a megszívlelése bírta rá a tisztikar és a választmány egyikmásik tagját is, hogy felülemelkedve a minden testületben előforduló kisebbnagyobb súrlódásokon, tovább viselje tisztjét. Ezek a gondolatok, érzelmek pattantak ki Varga József postatiszt indítványában is, ki megsürgetni óhajtja a kat. autonómiát, illetőleg annak helyzetéről, hogyan-mikéntjéről szeretné informáltatni az illetékes tényezők utján Kat. Körünket. A legnagyobb örömmel üdvözöljük az indítványozót, az indítványt s általán minden oly jelenséget körünk életén belül, mely a közös érdekek magunkévá tételének és az országos kat. szervezetekkel való szerves összetartástiak, egvüttérzésnek jegyét viseli magán. Ha minden egyes kat. testület, ha minden kat. ember szivét-lelkét átjárná annak a tudata, hogy az autonomia életkérdésünk, akkor megvalósulása elé — mi sem gördíthetne akadályt. Erről kell tehát minél szélesebb rétegekben felvilágosítani a kat. népet, ezt a kérdést kell tehát napirenden tartanunk és nem tágítanunk mellőle mindaddig, mig csak testet nem ölt az ige, az eszme! A közgyűlést dr. Teli Anasztáz, a Kat. Kör elnöke nyitotta meg. Szinte látni lehetett — mint permeteznek, ivódnak a lelkek mélyébe észből és szívből fakadó, bölcs, meleg szavai. Tisztelettel és szives barátsággal üdvözli a közgyűlést. Rámutat a közgyűlés hármas feladatára: a mult évről való beszámolásra; a tisztújításra; a jövő programúinak s a költségvetésnek nagyjában való megállapítására. Most egy éve egyhangúlag történt megválasztását férfias szerénységgel hivatalbeli elődei érdemének s annak a baráti viszonynak tudja be, mely a Kat. Kötés a bencés székház között fennáll a kör életének bölcsőjétől fogva mindezideig. Mint új ember jött, reá nézve új viszonyok, új emberek közé s ez a körülmény megneher zítette leiadatát. Vájjon a kitüntető bizalmat egy év leforgása alatt sikerült-e teljes mértékben kiérdemelnie, — mondja tovább — azon a m. t. közgyűlés van hivatva ítéletet mondani. TÁRCA. Találkozás. "'Künn őszi szürkületnek fátyla leng még, De már lebbenti rózsás hajnal újja; Fényes mulatóban gyérül a vendég S a villanyfény bűvös szemét lehunyja, — Versenyre a hajnallal úgy se kelhet . . . Csend lett úrrá, hol zajban énekeltek, Hol orgia zúgott, tombolt a bachanál, . Hol a lángital és csók gyönyört kinál Es pálma, virág, zene hangja Ä gondtalan élőt mámorba ragadja, — Egész éjt ottan léhán átdőzsöltek Jókedvű dandyk, festett arcú hölgyek. Egy éjtszakával ismét többet éltek . . . Mínek az alvás?... ők biz nem henyéltek; Ok" élnek, élnek, hiszen élniök kell A mának, — tudj' a 'kő: mit rejt á liolnap Számukra ?. . . telve percnyi gyönyörökkel, A hosszú lét titkára nem gondolnak. Vigadásuknak véget vet a hajnal . . . Koccintnak sóhajjal vegyes kacajjal: Adieu, szivem! — visszhangzik innen-onnan S a fényes autó ott terem már nyomban. Beszállanak . . . fejdelmi dús ruhájuk, Egy kis vagyon — puha, prémes bundájuk, Kacéran csillognak a boutonok . . . S kábító illatú virágok csokra Nevet rá a kiélt, fakó arcokra, — Jólétben úsznak, —- olyan boldogok! Kalapjok tolldisze hogy leng-lobog, — Emberszem annál szebbet még nem látott. Munkába mennek épp' a gyári lányok Az őszi reggel csipős hidegében, Az autók mellett elhaladva éppen; Kendőjük vékony, ruhájok szegényes, De szivük oly üde, szemük beszédes; Naponta járnak így kenyér-keresni, A munka mindenük, az élvük semmi. Soványak, de nyugalmától az éjnek Friss arcukon élet rózsái égnek. , Gyalogszerrel amint sietnek ők, — Fitymálva nézik az autón ülők S kacagva mondják: — Nyomorult szegények! Az istenadták ugyan mért is élnek?! — . . . Port csapva fel, az autók elrobognak, A szegény lányok tovább bandukolnak; A szánakozást ők fel nem veszik S nem irigyelik azt a fényt, a pompát ... Jól tudják, hogy az ára — bűn... azt mondják Csillogó, diadalmas szemeik-'. S büszkén tekintnek a cifrák után, Mert bár nyomor halad léptük nyomán. Sors páriája bár mindegyikük, De lelkük tiszta, ép becsületük És amazokkal ők soh'sem cserélnek, Okét nem bélyegezte meg az élet . . . Azok jólléte — bűn, pompája — átok S minden vig óra ujabb szenny reájok. Egy árva szó sem hangzik ajkaikról v. Szemükből mégis sújtó megvetés szól A léhák és a könnyelműek ellen . . . Míg náluk szenuytelcn a szív, a jellem, A tisztesség — a koronájuk S csak egy a céljuk, egy a vágyuk: A sors bár rájuk nem tekint vidáman, — Fölemelt fővel járni a világban! Szelényi József.
