Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-03 / 10. szám

9 PÁPA ÉS VIDÉKE .1912 március 3. nek legnagyobb része makacsul ragaszkodik a felekezeti, u. n. szabadiskolához, hogy gyermekeiket az állami, u. n. laikus iskolába járassák, hol Isten, istenfélelem, vallás, lelkiismeret stb. hasonló »badarságokról* semmit sem hallani, [.ehetetlen — úgymond — át nem látni, hogy az u. n. klerikalizmus ellem harc nem egyéb, mint elkeseredett küzdelem az egyház és annak minden intézménye ellen. És mindaz, aki e küzdelmet nem helyesli, aki az ellen felemeli szavát, az klerikális, az reakciós, az a szabadságnak és kultúrának esküdt ellensége. Ez a küzdelem indult meg nálunk is. És nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy ez csak a katolicizmust fenyegeti. Utána jön a többi vallás. Azért minden vallásos embernek — tartozzék bármely felekezethez — össze kellene fognia s egyesült erővel védekeznie ezen vészes irányzat ellen, mely az emberek szivéből az életnek legdrágább kincsét, a vallást akarja kitépni. Ez nemcsak papi, nemcsak családi, hanem állami és társadalmi érdek. Az a meggyőződésem, — mondja Teli — hogy a vallásos emberek a legjobb és legkötelességtudóbb hazafiak. Megenged a müveit emberekben bizonyos, konvencionális műveltséget, de határozottan tagadja, hogy műveletlen és tanulatlan ember, aki Istent nem ismer, becsületes és kötelességtudó legyen. Azért a rablókkal egysorba helyezendők, akik a szegény és műveletlen embereket »drága kincsüktől«, mindennapi kenyerüktől, hitüktől megfosztják. Nyiltan hirdetik és követelik, hogy a vallástanítás az iskolákból kiküszöböltessék és a gyermek minden egyházi, papi befolyástól elzárassék. Felveti a kérdést, ezeknek az útján akar-e menni a pápai kat. tábor. Ha igen, akkor a Kat. Körre nincs szükség, mert végelemzésében nem egyszerű szórakozóhely, kaszinó a Kat. Kör. De — ha nem azonosítják ezzel a destruktív irányzattal magukat, sőt nyiltan állást foglalnak vele szemben, akkor a Kat. Körre igenis van szükség. Természetadta joga van arra, hogy hosszú századoktól megszentelt elvei és intézményei érdekében, melyek annyi önfeláldozó hőst és vértanút adtak hazánknak, társadalmunknak egyaránt, társadalmi úton szervezkedjék | és az ádáz harcok ellen becsületesen védekezzék. Nem más vallások ellen hirdet harcot, hanem komoly védekezést a nemzet- és erkölcsromboló destruktiv irányzatok ellen. Arra a kérdésre, vájjon van-e a Kat. Körben életképesség, egy évi tapasztalat alapján nyiltan és bátran igen-nel felel. De annak a szükségességét, mind a tagokat, mind a tisztikart illetőleg kiáltó szóval hangsúlyozza, hogy az útba eső göröngyöket ne nézzék óriás szikláknak, a szelíd bárányfelhőket ne tekintsék a vészes vihar sötét fellegeinek. Ne tartsák a minden eleven testülettel közös nézeteltéréseket, súrlódásokat egymást lehetetlenné tevő nehézségeknek. És én azt hiszem, m. t. közgyűlés, — fejezi be nagyszabású beszédét az elnök — a Kat. Kör mostani tagjai nem fogják engedni, hogy ez az erkölcsi alappal és szilárd elvekkel biró testület a tagok részvétlensége vagy egyenetlensége miatt működésében megakadjon és a pusztulás örvénye felé rohanj on. Ha letér a Kat. Kör a keresztény szeretet, az erkölcs és jog útjáról, akkor vesszen és pusztuljon, de ha az erkölcsi alapot és jogos elveinket fenn akarjuk tartani, akkor lesz bennünk annyi férfias bátorság és önérzet, hogy a Kat. Kört nemcsak fenntartjuk, hanem a virágzás magasabb fokára is emeljük. Az elnök kitörő helyesléssel fogadott, komoly szavai a közgyűlést valósággal ünnepi színvonalra emelték. Felkéri aztán az elnök Botka Jenőt és Bornemissza Józsefet a jegyzőkönyv hiteleAz a feladata, hogy elmondja egy év tapasztalatait, tanulságait, hogy köszönetet mondjon részint a megtisztelő bizalomért, részint a szives közreműködésért, nemes búzgólkodásért. Nem akarja fejtegetni a Kat. Kör szervezésének okait, s vájjon megfelelt-e feladatának, de azt hangsúlyozni kívánja, hogy a Kat. Kör érdeme, még pedig örök érdeme, hogy Pápa város katolikusainak régi óhaja: a bencés főgimnázium végre megvalósult. Akár hosszú életű lesz e Kat. Kör, akár nem, intézetünk történetében emléke örökre fennmarad. Most csak arra a kérdésre akar felelni, vájjon szükség van-e még most is a Kat. Körre és van-e benne életképesség a fennmaradásra és nemes feladatainak teljesítésére. Aki újságot olvas, nagyon jól tudja, hogy majdnem az egész világon elkeseredett, ádáz harc indult meg a vallás, elsősorban a katolicizmus ellen. Vaknak kell lennie, aki ezt nem látja. Igaz ugyan, az ellenség azt hangoztatja, hogy nem a vallás ellen harcol, hanem a klerikalizmus ellen. A jelszó: Körömszakadtig küzdeni a klerikalizmus ellen és elsöpörni a föld színéről. Nagyon jól tudjuk, hogy mi ellen folyik a harc, amely az úgynevezett klerikalizmus ellen indult meg. Világos példa erre Franciaország. A »humanizmus apostolai« nem elégedtek meg azzal, hogy tizenegyezer honpolgárt kiűztek, nem elégedtek meg azzal, hogy aljas hajszát indítottak azon katonatisztek ellen, akik templomba mertek járni és gyermekeiket kongregációs iskolákban neveltették, hanem legújabban szigorú rendelet jelent meg, mely a humanizmus és a szabadság szent nevében a betegápolás önfeláldozó apácáit is kiveri a kórházakból. És ugyancsak legújabban — hozzátehetjük a szónok szavaihoz -— kivételes törvények" kel akarják rákényszeríteni a szülőket, kikfi nők hivatása, társadalmi szerepe. — Irta: Kraft József. — (Folytatás). Tehát: sütni, főzni, varrni, gyermekeket nevelni, mondják szarkasztikusan, — rabszolga módjára élni! Felelet: hát mi a férfi rendeltetése ? Vagy ők is zúgolódjanak természetadta kötelességeik ellen? Ki az, aki ok nélkül párviadalra hivja ki az elemeket, ki az, aki gyengébb szervezetével, gyengébb idegzettel, érzőbb — tehát könnyebben sebezhető — ideális lélekkel részt akar venni az u. n. megélhetés rút harcában? Küzdelmet és harcot hirdetnek immár azok, kik valaha a béke, a kiengesztelődés angyalai voltak. Más az, midőn a nőre a sors csapása folytán, vagy egyébként a kenyérszerzés gondjai nehezednek. Számtalan példa mutatja, hogy a nő ilyenkor is meg tud felelni hivatalának, sokszor jobban, mint a teremtés koronája: a férfi. A feleség az, aki kiegészítője, biztatója, sok esetben támasza férjének. Ő a melegséget árasztó nap a családban és kinek nincs meleg otthona, hideg annak az egész világ. Ő az, akit előbb húsz éves fiatalságának iideségéért szeretnek, majd azért a boldogságért, melyet szerezni tudott, ítélete szinte ösztönszerűen, de mindig találó, erkölcsi felfogása igen kevés kivétellel mindig helyes. A feleség első teendője a házi béke biztosítása, férjének segítő társa, bizalmasa, biztatója. Igazi élettárs, ki férjét megérteni iparkodik. 0 a házi tűzhely lelkiismerete, ő az, aki férje homlokán elsimítja a ráncokat, íelvidít és vigasztal. A feleség apotheosisát irta meg gróf Zichy Géza, midőn így szól: »Egy asszony halt meg itt az éjjel, Szól a közömbös idegen. Jó asszony volt! szól a rokonság, Hja! nincs maradás idelenn. A pap azt mondja: Hivő lélek; Az orvos: Egy nagy betegem; A férj a koporsóra roskad S csak azt rebegi: »Mindenem!« A nő a társadatomban. Észrevétlenül szövögeti a nő tervének szálait, nagy körültekintéssel kis körben, nagyban egyaránt. Madame Staél, Madame Sevigné, Droste-Hülshof, Jean D'arc, Mária Terézia és mások nevét feljegyezte a történelem. A »Keresd az asszonyt!« szólásmód már egészen átment a köztudatba. Amit a törvény, az igazság, a jog, a íérfikarés sok vér sem tudott kivívni; ahol minden törekvés hiábavalónak bizonyult: ott egy gyengéd női szív megtalálta a szivekhez az útat. Áldott legyen Erzsébet királyné emléke közöttünk! Az anya. Gyermekkorunk minden kedves percenetjét az ő pótolhatatlan szeretete sugározza be. »Ich höre trauern euch und klagen, Dass kalt die Welt und liebeleer; Und mitleidsvoll muss ich euch fragen: Habt ihr denn keine Mutter mehr ?« (Száll felém szomorú panaszotok, hogy a világ hideg és szeretet nélkül való; és szánakozva rajtatok, kérdem: Nincs-e már anyátok ?) Az apa a kenyérkereső, de az anya, aki nappal, éjjel körülöttünk van. Gyermekcsinyjeink jóságos megbocsátója, ballépéseink elnézője, takarója, végtelen türelmü — csak feled — csak feled. Az anyának nincsen rossz gyermeke, nincsen csúnya gyermeke, nincsen ostoba gyermeke.