Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-22 / 52. szám

1912 december 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 5. JVlit hozzon a kis Jézus? Könyvet! Miiért? Mert a könyv legszebb, a könyv leghasznosabb, a könyv legolcsóbb, a könyv szórakoztat, a könyv tanit is. F A könyvet nem kell Bpestről rr a kiadótól vagy az antiquá- * Q riustól hozatni, mert bárki által Q hirdetett leszállított áru JS^ könyv nálam minden ár föl- JS^ emelés -nélkül meghapható. T Raktáromon vannak az ifju« T ^ sági iratok legjava, mesés ^ vJ könyvek, történetek, ut« L/ ^ leírások és a kis emberek « ^ kedvence a Maekó könyvei. T Képes könyvek 6o fillértől 8 —io koronáig. Nagy választék gyermekeknek való t ár sasj átékok és építőkövekből. Dús választékban angol és magyar LEVÉLPAPÍR különlegességek. Imakönyvek egyszerű vászonkötéstó'l a legfinomabb bó'rkötésekben. Festőkészletek Hézmetszetü és domborművű képek. íróasztal készletek. Karácsonyi és újévi képeslevelezőlapok 6—30 fillérig. ZENEMŰVEK, legújabb operettek, eouplék, al« bumok és magyarnóták kaphatók: Hajnóczky Árpád könyv- és papirkereskedésében Pápa, Fő-utca n-ik szám. A zárda ünnepe. Szines, vonzó ünnepéllyel kedves­kedett az irgalmas nó'vérek intézete a mult szombaton és vasárnap az érdek­ló'dó'knek. Karácsonyi, fenyó'galyakból font keretek közt tolmácsolta igaz, ó'szinte hódolatát az aranymisés bíboros megyéspüspök iránt. Olyan meleg, olyan kedves volt ez a karácsonyfa alatt a katácsony nyelvén elmondott üdvözlő'. Nagyon megszoktuk már, hogy a zárda színpadán nem a hideg, jégvirá­gos művészet csillogását lássak. A zárdába mindig élvezni s nem kritizálni megyünk. S ezt nem bánta még meg a — kritikus sem. A szivén, a lelken átsuhanó mű­vészet virágait szórták felénk a zárdai színpadról a mult szombaton este is. Jubileumi dal nyitotta meg az ün­nepélyt. Szentgyörgyi Sándor és Tomor Árkád lelkében született meg, tehát könnyed, fordulatos, melodikus volt. Kriszt Jenó' esperes-plebános mondta az ünnepi beszédet, amelyben a püspök s külön a magyar püspök rajzolása közben állította a hallgatóság elé a jubiláló megyéspüspök kiváló egyéni­ségét. Majd öt élőképpel illusztrált melo­drámát, a »Pastor Bonus«-t adták elő Schwarcz Irén, Neumann Sarolta, Ma­gyar Mária, Polgár Margit, Szentgyör­gyi Elza, Csicsáky Mária és Pethő Margit elegáns, meleg művészettel. A közönség csodálkozva nézte a gyönyö­rűen kidolgozott, finom ízléssel elren­dezett élőképeket. A »Dóra« cimü karácsonyi szinmű volt az utolsó pont. Ha a legkomolyabb kritikus bácsi szemüvegét is raknók föl, akkor is csak szépet, jót mondhatnánk. A főszerepet játszó Frick Jolán teljusen elfelejtette velünk, hogy iskolai előadá­son vagyunk: annyi közvetlenséget, életet vitt bele játékába. Kedves, ele­! ven volt Janda Margit, Zórád Natália, Németh Julia, Daubner Erzsébet és Málik Boriska kidolgozása is. Kristóffy Idának Mária szerepébe való állításához pedig gratulálunk a rendezőnek! Szent­györgyi Sándor szép dalai színezték a művészi előadást. Köszönjük a kedves művészsereg­nek, hogy karácsonyi hangulatot lopott a lelkünkbe! Egy jelenvolt. KRÓNIKA. Álljunk meg az ablak alatt... Igy zendít rá Vörös Ferkó egyik leg­újabb nótájára. Álljunk hát az ablak alá s hallgassuk meg jókedvűen diskuráló had­fiak kedélyes megemlékezését néhai Sdly tábornokról. Az öreg vitéznek éveken át ugyanaz a szurtos sujszterinas szállította a fényesre pu­; colt új cipőket, csizmákat. De mivel borravalót sohasem kapott a gyerek, hát bizony nem kímélte a tábornok úr ajtaját. Csapkodta, akárcsak az őszi szél a nyitva felejtett abla­kot. Az Öreg \ égre megunta a zajos íarás­kelést s egy alkalommal odaültette az inast az íróasztala mellé, maga meg az inas sze­repét vette át, hogy tisztességre tanítsa a nebulót. Kiment — kezében az új pár cipő­vel — az ajtó elé és mérsékelten kopog­tatott. — Szabad! — kiáltá harsány hangon a tábornok szerepében tetszelgő inas. A tábornok belép és csendesen betéve az ajtót »kézit csókolom« köszöntéssel az ágy elé rakja a cipőt. Az inasban nagyot villan a gavallérság szelleme és csattanós célzattal igy. fejezi be mondókáját: — Jól van! Itt a husz krajcár egy kis bagóra. S most nevessünk egyet, de a legújabb angol divat szerint: háromszögletű mosollyal s ha karácsonykor meghozzák az uj lakk­cipőt vagy boxfüzőst, ne sajnáljuk azt a néhány fillért, ami az utca dalosának, vígan fütyörésző csibészének szinte kijár, — dukál. Én, a kutyám, meg a legényein. Maradjunk a kardbojtnál! A napokban történt. Egy falusi állo­máson vesztegel a katonai vonat. Az egyik tartalékos a bizonytalan jövőbe tekintő szemmel szórakozottan lógatja lábait a vesz­teglő vonatból. Tiszfje rászól, hogy húzódjék vissza, de a tartalékos engedetlenül válaszol. A tisztnek lejébe szökik a vér, végigvág kardjával a tartalékoson s mire a szeren­csétlent Kassára szállíthatták volna, belehalt sebeibe. Hát hiszen, ami azt illeti, ez a hirte­lenkedés (enyhén szólva!) korántsem ád jo­got holmi általánosításra. Van igen sok ka­tonatiszt, akiért rajong a legénység. De az is igaz, hogy épen a nyalka vitézek állapí­tották meg azt a furcsa hierarchikus rendet: »En, a kutyám, meg a legényem«. S itt eszembe jut Windischgraetz her­ceg, aki azt mondotta, hogy az ember a bárónál kezdődik. Ja-a-a! A jellem útján. Mult csütörtökön volt 80 éve annak, hogy a kiskereszturi kerület 98 éves képvi­selője, Madarász József először jelent meg az országgyűlésen, mint a »távollevők kö­vete«. A Mathuzsálem-koru aggastyán ma is ugyanazokat az elveket vallja, amikért ifjú lelke lángolt. A hatalom emberei már akkor is mindenáron elakarták csitítani egy-egy konccal, hivatallal, de a bátor, nyílt, szóki­mondó függetlenségi férfi nem fogadott el semmit. Hej! de ritka manapság ezjazelvhü­ség, ez a politikai puritánság. S itt nem hallgathatom el a délafrikai kis ökörszemnek, a búr népnek csalódását. Az angol-búr há­ború idejében Botha, a világhírű, vitéz ge­nerális, a legendás sérthetetlenségé hős dia­dalról-diadalra vezette a bibliás nép hadsere­gét. De azóta, hogy angol tartomány lett a búrok országából és Botha generálisból tartományi miniszterelnök, más nótát fúj a tábornok úr. Ha úgy egyszer köpönyegforgatók­kiállítása volna, a magyar kiállítás sem állna utolsó helyen. Bácsi! Néni! ide figyelj! Ezen felszólító mondattal kezdődik a , Palma' — kaucsuksarok legújabb reklámja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom