Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-22 / 52. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. szeptember 22. Naccerü! A minap megnyílt londoni reklámkiállításon is megmosolyognák. Reklám-kiállítás? Igen! Ilyen is van már. Hát én mit állítsak ki? Ezennel megnyitom az oroszszerb kém-kiállítást. A monostori vár előtti lőporraktár őrszemére 3 lövést tett egy gyanús idegen. A komáromi várban rabkenyeret eszik egy bájos nő, aki férfiruhában a Komárom és Érsekújvár közti vasúti hidat akarta felrobbantani. A sárvári vasút Rába hidját is gyanús alakok kerülgetik. Szegeden már külön vizsgálóbírót kellett kiküldeni a nemzetiségi izgatók bűnügyeinek intézésére stb. A balkáni hadjárat egyelőre fel van függesztve. Londonban a békéről tárgyalnak. De közben valósággal ellepik országunkat a gyanús alakok, akik várak, lőporraktárok s hidak ellen valóságos irtóhadjáratot indítanak. Nem csodálom, ha Bali Mihály, az állami hóhér is lekívánkozik a szerbek közé. Nem csodálom, ha a béke ünnepén, karácsonyeste állig fegyverben az ország s markunk vasat szorít. Krónikás. EGYVELEG. Török Mihály faluszerte hires volt arról, hogy nem veti meg a jó szőlőnedvet. Két gyermeke közül az egyiket Gábor, a másikat Borbála névre kereszteltette, ha pedig valakit nagyon le akart szólni, Bornemisszának hivta. Inkább a korcsmában lakott, mint odahaza. A türelmes asszony csak odaszólt a kis Gábornak: — Nézz ki, fiam, nem látod-e apádat? A fiu a negyedik-ötödik kitekintés után örömmel rohant be: — Gyün ám, édesanyám! — Melyik ódaion ? — Mind a kettőn! — 0 a vén részeges!... Ezt már nem lehetett szó nélkül hagyni. — Megint a korcsmából botorkál kee haza! — Csak nem maradhatok ott örökre; egyszer csak haza is kell jönni. — Szépen leitta kee magát! — No, csakhogy meg vagy vele elégedve. — Akkor igyék, ha megszomjazik! — Akkor mi különbség volna köztem és az oktalan állat között ? — Mi öröme lehet az örökös ivásban? — Azt nem mondom meg, mert te is rá kapnál ... Kapatos emberrel nehéz dűlőre jutni; ilyenkor Török Mihályé volt az utolsó szó, aki lefekvés előtt rendesen eldörmögte még azt a kalendáriumban olvasott kinai közmondást: Jó a puhára főtt friss cserebogár; a sült malacszem még jobb; hanem, hej! a hallgatag asszony mégis a legjobb ... de nagy gyönyörűség volna a házasélet, ha nem tartoznék hozzá okvetlenül a feleség is. Ha vele sok baja is volt az asszonynak, a fiából minden áron ember akart faragni. Alkalmazta is szorgalmasan az ácsokat, a virga'c-sot, meg a korbűcsot. Egy ilyen emberfaragó jelenetnél borzasztóan sivított a gyerek. — Ne bőgj, ebadta kölyke, nekem jobban fáj, ha büntetlek, mint neked. — No, ha édesapámnak jobban fáj, akkor csak húzzon rám még egy párt . . . * Mert esze volt a gyereknek. Korán is okosodott. Első okoskodása az volt az életben: Kitekintvén az ablakon, úgy kiáltott oda az anyjának: Édesanyám! a Riska tehénnek alighanem valami baja történt, mert édesapám a hátán hozza a bőrét! . . . * De Török Mihály már nem érte meg a fiu kifejlődését. Halálos ágyán kibékült legnagyobb ellenségével: vizet kért, aztán megtért a temetőbe. Szegény felesége keservesen siratta, hiszen mégis csak az ura volt. A többiek vigasztalták, ne bánkódjék annyira miatta. — Csak az az egy vigasztal, rebegte a bánatos özvegy, hogv szegény uram az éjszakákat ennek utána jó helyen fogja tölteni . . . * Nagy Ferenc harangozó volt a maga falujában s ebbe annyira beleélte magát, hogy azonnal észrevette, amint más valaki belekontárkodott művészetébe. Egy pénteki napon délután betegtől jött hazafelé a plébánossal, amikor is az iskolás fiuk kongatni kezdték a repedt öreg harangot. Nagy Ferenc fejét hajtogatta és boszusan kiáltott: — Megtudom én mindjárt, akár egy mérfölenyire is, ha nem én harangozok! * Az öreg Náthán halálán volt. Körülötte hitsorsosai hordozták a halotti imádságot. Náthán: Emberek!.,.. Oztot todom, hodj meg fogok holni, de kergetni mogomot nem hogyom! * Rettenetesen nyúzza a borbély a jegyző urat. — Tudja mit, barátom, szólal meg a jegyző, ha meghalok, tegye meg nekem, hogy még egyszer borotváljon meg, mikor kiterítenek, mert szörnyen lélek tőle, hogy elevenen találnak eltemetni. * Árpádka (hangosan olvassa a »Toldi«-t): „Vitézlő szolgái rudat hánytak vala" . . . Kohn (sajnálkozva): Borzasztó! Hát mit ettek a szegények? Meglátogatja a feleség a szerencsétlen férje-urát a siralomházban. Feleség: No hát, most Isten áldjon meg, majd holnap megnézlek, ha akasztanak, elmegyek utolsó tisztességtétel végett. Férj: De már oda ne gyere, Panna. Feleség: Hisz' mindig is ilyen voltál te én hozzám: ahol valami mulatságom akadt volna, oda sohasem eresztettél. * Szállást keres a jogász. Éles szeme észreveszi, hogy már vannak lakók a szobában. Jogász: Tyűh! Ezt a szobát már csak még sem veszem ki: hisz' itt poloska van. Tóthné: Van, ifjúr, van. De hát hogy' is ne lenne ilyen tiszta, egészséges szobában? HIREK— Boldog Karácsonyt! Itt a Szeretetnek, a béke szelíd Fejedelmének ünnepe. Vájjon megérzi-e a világ? Oh nem, hiszen ép az évezredes keresztény világ csiszol egymás ellen rettenetes fegyvereket! De mégis, mégis érezzük, hogy a karácsony fegyvertelen, kisded hőse erősebb, hatalmasabb a hadseregek vas négyzeteinél, az ágyuk halálos tüzénél. A világot átformáló nagy erők lassan, szinte észrevétlenül működnek. Ezredévek kellenek, mig a csepp megvájja a követ, mig a sziklák repedésében jéggé vált víz megőrli az óriás szirtet, de megteszi. Évezredek kellenek, mig a Názárethi szavára kibontakozik a világ vad barbárságából, mig győz az égi Igazság, Szépség és Szeretet, de meg lesz győzelme! A rabszolga kezéről leoldódott a bilincs, a nő egyenlő lett férjével, az ember az emberrel! El fog jönni a teljesebb egyenlőség, el fog jönni a boldogító béke korszaka. A -mi kis lapunk egy csepp az ősi barbárság sziklájának repesztésében, a szebb jövendő megcsillanásában. Abban a hitben, hogy kedves olvasóink méltányolják e szerepünket, kívánunk nékik lelkünk mélyéből:. Boldog: ünnepeket! — Személyi hir. Francsics Norbert bakonybéli apát, a mult csütörtököt Pápán,, rendtársai körében töltötte. — A Felsővárosi Kat. Olvasókör ma este 6 órakor saját helyiségében összejövetelt rendez, melyen Tomor Árkád bencés tanár mond beszédet a Megváltó születésnapja alkalmával. Mátrai Guidó bencés tanár alkalmi előadást tart, az ügyv. elnök karácsonyi novellát olvas fel. Ez estét énekek és szavalatok teszik változatossá. — Karácsonyfa ünnepély. Az elhagyott, lehet mondani apátlan és anyátlan szegénygyermekekhez is eljön a kis Jézuska a jó szivü emberek jóvoltából, akik lehetővé tették, hogy Gyenese Mari felügyelőnőjük díszes karácsonyfát állíthat fel számukra az alsóvárosi elemi iskola tornatermében. Mindegyiknek jut egy kis ajándék a kis Jézuskától, akinek jóságát szebbnél-szebb szavalatokkal és énekekkel köszönik meg. A karácsonyfánál Bereck Gyula dr., hittanár intéz hozzájuk beszédet. Vendégeket szivesen fogadnak. — Választók összeírása. A r. kat. hitközség választóinak névjegyzékét Kriszt Jenő esp. plébános elnöklete mellett egy arra kiküldött külön bizottság állítja össze. A bizottság szombaton délután kezdte meg működését. Az összeállított névjegyzéket a belvárosi elemi iskolában teszik ki közszemlére.