Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-01 / 49. szám

1912 december 22. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. járni. Egyszerre egész más lesz a lap, ha szabad politizálni is. Annak, hogy a társadalmi jellegű Kat. Kör lapja politikai színezetű legyen, nincs semmi jogi nehézsége. Tavaly a kaució megszerzése is könnyen ment volna. Hiszem, hogy most sem ütközik leküzdhetetlen akadályokba. A lap tekintélyét is emelné. Egészen új, még le nem aratott mező nyílnék a munkatársak számára is. Valóságos lidércnyomás alól szabadulna fel a szerkesztőség. Minek tegyünk továbbra is hangfogót a tollúnkra, lakatot a szánkra? Legyen a »Pápa és Vidéke« a tiszta, hamisítatlan nemzeti érzés szócsöve, a megalkuvást nem ismerő, keresztény ne?nzeti politikának emberektől és pártoktól független zászlótartója! Ezt tartom egyik legsürgősebb teendőnknek ! A fehér sereg szemléje. Egy nemrég megindult mozgalom állt ki az ország szine elé a mult héten, hogy megmutassa csendben, szerény visszavonultságban érlelt gyümölcseit. A sokat emlegetett, sokat bántott kongregációk tartottak ó'szi seregszemlét a magyar katolicizmus előtt. Szerető figyelemmel kisértük mindig ennek a mozgalomnak minden fázisát, lapunk hasábjain is sokszor pengettük ez eszmét, mert térfoglalásától igen sokat remélünk a keresztény reneszánsz munkájában. Ezért térünk ki most is erre a seregszemlére, amelynek lefolyása, eredménye a napilapok révén legtöbb olvasónk előtt már ismeretes. A három napra terjedő nagygyűlést a különböző kongregációk vezetőinek értekezlete vezette be. Az élénk eszmecsere, amely az egyes előadások nyomán kifejlődött, világot vetett arra a nagy, nemzeti szempontból is fontos munkára, amely az egyes kongregációban külső lárma, zaj nélkül folyik. Ugy szerettem volna ebbe a terembe tuszkolni azokat a támadókat, akiket a kongregáció emlitésétől is pánik fog el. A fiatalság, a lelkek szeretete sugárzott ki minden felszólaló szavaiból. A gyűlés által végzett munka javarésze vasárnap folyt le. Ekkor volt az új kongregációs Otthon felavatása, a tömeges áldozás, a különböző kor, nem, állás szerint tagolt kongregációk értekezlete. Az egész napi munkára rátette a koronát a Vigadó nagytermében megtartott diszgyülés. A munka még hétfőn is folytatódott. Az Országos Kongregációi Bizottság nagy választmánya tartott zártkörű gyűlést, melyen a nagygyűlés folyamán felmerült indítványokat és eszméket beszélték meg és azoknak gyakorlati keresztülviteléről tanácskoztak. Rendkivjil látogatott és élénk volt a kongregációs sajtószakosztályok és a Kat. Sajtóegyesület Fővárosi Hölgybizottságának gyűlése. Itt láttuk, mennyi szeretettel, áldozatkészséggel viseltetnek ezek a nemeslelkü hölgyek nyomorgó sajtónk iránt. Hétfőn délután a kongreganisták zarándoklatot rendeztek Máriaremetére, ahová a rossz időjárás ellenére is igen sokan elmentek. Ez volt a fináléja a fényes három napnak. Ez volt a Máriakongregációk 111-ik nagygyűlésének röviden összefoglalt programmja. Volt itt is fény, pompa, ragyogás, de ez a fény melegséget is sugárzott. Meglátszott minden gyűlésen, hogy itt lelkek szerves kapcsolódásáról van szó egy olyan eszmébe, amely akar és tud belenyúlni az életbe, amely rávilágít a teljes újjászületés, restaurálás útjaira. Ez a szemle csak megerősített abbeli meggyőződésemben, hogy a katolikus megújhodásnak a saját lelkivilágunkból kell kiindulnia. Minden katolikus munka, még amely látszólagos, külső sikereket is ér el, amely nem áll szerves kapcsolatban a szorosan vett hitélettel, amely csak kivül kerülgeti a templomokat, Potemkinfalvakat épit annak a katolicizmusnak^ amelynek legtöbb célja elvégre mégis lelkek formálása a krisztusi minta szerint. A »tettek katolicizmusának« egyik leglürgébb, legéletrevalóbb szerve gyanánt mutatkozott be a kongregáció befelé és kifelé egyaránt. Ezért tapsoltam lelkesedéssel az eszme izmosodásának, terjedésének. Erre a fehér seregre rá lehet bíznunk nyugodt lélekkel kilencszázados szent örökségünk, katolicitásunk, magyar egyházunk védelmét. Izmos, bátor segédcsapatokat kap bennök a küzdő katolicizmas. Látva ennek az országszerte elevenen lüktető életnek nyilvánulásait sokat gondoltam haza. A tömött, zárt sorokban kerestem földieket. Találtam egyet, egy lelkes hölgyet. Talán egy sincs közöttünk, ki ezzel a számmal meg volna elégedve. De ugy-e — bízzunk és reméljünk . . . Városi közgyűlés. (1912 november 26-án). Öröm volt nézni azokat a tömött sorokat, melyeket részben a mult közgyűlésen a vágóhid felületes épitése miatt elhangzott vádak, részben pedig a gabonapiac áthelyezésének a kérdése hozott össze. Amikor egyeseknek, de megjegyezzük, az úgynevezett »befolyásos« egyeseknek az érdekéről van szó, mindannyiszor el lehetünk készülve arra, hogy a képviselők tömegesen jelennek meg a közgyűlésen. A száj rendületlenül hirdeti minden egyes ilyen alkalommal a közérdeket, de azért 'legtöbbször kilóg a lóláb. Igy voltunk most is. A rendőrkapitány azzal a javaslattal jött a képviselőtestület elé, hogy a gabonapiacot helyezzék át a régi heti állatvásártérre. Ha az annyiszor hirdetett közérdek hevítette volna a képviselőket, akkor nem kiabálták volna le a javaslatot, hanem, mert az a néhány főtéri kereskedő féltette a zsebét, hát levették az egész ügyet a napirendről. Azzal nem gondoltak, hogy micsoda piszkot hagynak minden héten a város kellős közepén a vásárosok, amely sokszor napokig ott éktelenkedik az egyetlen nagyobb terünkön. Hogy ez közegészségügyileg sem tűrhető, ahhoz sem volt szava a v. főorvosnak. A forgalmat is nagy mértékben akadályozza. A legtöbb elgázolás ép hetivásárok alkalmával történik és leginkább ö a Főtéren. A belvárosi elemi fiúiskola hét és félszáz kisebbnél-kisebb növendékének szintén a Főtéren keresztül kell az iskolába mennie, ami már maga is indokolttá tenné a vásár áthelyezését. Nagyon sok érv szól még az áthelyezés mellett, amelyet meg is csinált volna a közgyűlés, ha »magán« érdekekbe nem ütközött volna. Igy azonban marad minden a régiben. Ja ez minálunk már csak így van! * Pontban három órakor nyitotta meg a népes rendkívüli közgyűlést Mészáros Károly polgármester. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették, a jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig Faragó János, Böhm Samu, Halász Mihály, Nagy Vilmos és Keresztes Gyula képviselőtestületi tagok kérettek fel. Napirend előtt Kende Ádám dr. személyes kérdésben szólalt fel. Teljes elismeréssel adózik Lakos Bélának, amiért a város közvagyona felett képviselői minőségében őrködik. Amikor ezonban a tárgyilagosságot elhagyva a szenvedély által hagyja magát vezetni és megvádol olyan képviselőket, akik szintén a város jól felfogott érdekében működnek, ez már elitélendő. Elitélendő annál is inkább, mert fölszólalásában őt magát még ügyvédi tisztességében is megtámadta, amikor azt állította róla, hogy Geiringer Károlyt azért pártolta, mert az ügyvédje. Kijelenti, hogy az új vágóhid kiadásakor még nem is ismerte a Gerringer céget, de mert olcsóbb volt az összes vállalkozók között, hát mellette szólalt fel. Igaz, hogy később egyes dolgokban, mint a »Pápa és Vidéke Takarékpénztár« ügyésze összeköttetésbe került Geiringerrel, de ez kötelessége volt. Lakos Béla dr. tiltakozik a szenvedélyesség vádja ellen, annál is inkább, mert csupán a le nem tagadható tényeket sorolta fel, ezzel pedig senkit nem sértett. Interpelláció. Kerbolt Alajos Mészáros Károly polgármestert kérdi, miért nem respektálta a tanács Gál János nürenbergi lakos ügyében hozott határozatát. Mészáros Károly polgármester azonnal válaszolt az interpellációra. A tanács határozatáról nem volt tudomása, mindazáltal kiutalt az illetőnek 25 koronát a gyermekei elszállításáért. Pedig kár volt a közpénztárt ezzel is megterhelni, mert Gál János elég jó anyagi viszonyok között van és gyermekei útiköltségét igen könnyen fedezhette volna a sajátjából. Elég jellemző, amikor a 25 koronát felvette, utána a takarékpénztárban beváltotta a nürenbergi pénzét. Közvágóhidunk épitése. Az új közvágóhíd épitése körül már a mult közgyűlésen igen alapos aggályai voltak Lakos Béla dr. városi képviselőitek. A felülvizsgálatra kiküldött szakbizottság jelen-