Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-12-01 / 49. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. december 1. tése azonban még most sem elégíti ki Lakos Bélát, amennyiben az általa kifogásolt dolgokról nem kapott megnyugtató választ. Ezt majd háromnegyed órás beszédében ki is mutatta és kérte egy ujabb bizottság kiküldését. Keresztes Gyula szintén több kifogásolni valót talált az építkezés körül. Aggályait abban az időben közölte is a városi mérnökkel, akitől azt a megnyugtató választ kapta, hogy várják be, mig Geiringer felrakatja az istállókra a szúette gerendákat, majd azután ő ledobatja onnét. Másnap a városi mérnök szabadságra ment, a gerendákat szerencsésen felrakták és ott vannak mai napig is. Az építési szabályrendelet 181 szakasza szerint akkora épületre nem is volna szabad gömbölyű szarufákat felrakni, hanem ott már szögleteseket ir elő a szaszabályrendelet. Vagy annak az intézkedései csak a város polgáraira kötelezők, a városra magára pedig nem ? Ezt nem hiheti, mert ha annak kötelező hatása van az egyesekre, annál inkább kötelezi a várost. Révész Arnold városi mérnök igyekezett kezeit mosni a felhozott szabálytalanságok alól. Végül a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az építkezést nem veszi ugyan el Geiringer Károlytól, de kötelezi a munkálatok mielőbbi gyors befejezésére. Lakos Béla dr. indítványára az épület felülvizsgálására felkérték Beke József műszaki tanácsost, Moltzer Jánost, az államépitészeti hivatal vezetőjét, Deli Béla kat. felmérési felügyelőt és Kristóffy Gyula állami vasúti főmérnököt. A gépészeti rész felülvizsgálására ezen munkálatok elkészítése után Krenter György, pozsonyi iparlelügyelőt és Barca Arnold, győri vagongyári főmérnököt hívják meg. Szabályrendeletek. Letárgyalta a közgyűlés az állatvásári és a piaci rendtartásról szóló szabályrendeleteket. Egyben utasitották a polgármestert, hogy terjessze fel a belügyminiszterhez megerősítés végett. A gabonapiac áthelyezése. Meg sem hallgatta a képviselőtestület az áthelyezésről szóló javaslatot. Mintha darázsfészekbe nyúltak volna, megmozdultak mindnyájan és »egy szivvel-lélekkel kiáltották«: »Le a napirendről«! KRÓNIKA. Vidd el zab a levelemet, levelemben a szivemet . . . Szállítja a- gróf a zabot a zágrábi hadtesthez Költői lelkű leányok rostálják es öntözik a zabot a zsákokba. Hej! leányok! — szól az egyik-, ez a zab Zágrábba megy. Tegyünk bele verses cédulát, talán megtalálják benne a györki legények. írják is a leányok: Hogyha szárnyam volna, mint gerlicének, Elrepülnék hozzád gyakorta vendégnek; Elpanaszolnám szivem bús szándékát, Tudom, kedvesem, talán meghallgatnád. Elza. Eleted legyen egy félkilós stanecli, Aki bagóval van teli. B. Juli. Holdvilágos éjjelen Átnéztem a sötétben. Nem volt ébren a hold, Rajta stírtí íelleg volt. Nyitva volt a menyország, Leszöktem én tehozzád. Máriád. Elza és Mária minden sora, minden szava csupa sziv, csupa szerelem. De B. Juli — talán csak nem vagy megcsalatva ? — élesre fent nyelvétől ments meg, Uram, minket! A nevelő, meg: a komornyik. A napokban egy igen szerény képügynök járt városunkban. Meglátszott rajta, hogy nem régóta praktizálja ezt a mesterséget. Olvasóim is ismerik. Hiszen a pápai szinpad deszkáiról oly gyakran szólt hozzánk, oly sokszor megríkatott, megkacagtatott bennünket! Én pl. sohasem felejtem el »A heidelbergi diákélet« kitűnő komornyikját, aki fönséges kis urának nevelőjével, Dr. Jüttnerrel állandóan hadilábon állt. A komornyik azóta megvált Szalkay társulatától és Pestre szegődött. De vesztére. A direktora megbukott s ő most, szerződés hiányában, Kostyál Jenő megbízásából felképeli Pápát. Kár érte! Koccintottam vele s ő bánatos lemondással rótta tovább az ismerős pápai utcákat. Tőle tudtam meg, hogy az öreg nevelő, akinek tragikus hatású alakításai a Nemzeti Színházban is megállnák a helyüket, szintén bucsut mondott a színpadnak, hogy mini recitator (ála Ányos) arassa a babérokat. Az hírlik, hogy már 600 koronája van a takarékban. Vederemo! Kőrútjában Pápára is ellátogat majd s akkor a szemébe nevetek nekije! Adalék, a zöldfarsang:! kosárforgalomhoz. Az 1910-i velencei kiállításnak egyik legszebb darabja Maróthy G. zeneszobája volt. A magyar iparművészet ezen remekének bejárata fölött ott mosolygott ez a felírás: »Házad falát hires művész Bár rubintból rótta, Mégsem ház az, ha nincs benne Asszony, virág, nóta.« Ez volt a meggyőződése annak a földmivesgazdának is, aki most a zöldfarsang végén nyakába vette a várost, hogy legényember fiának házastársat keressen. Utcárólutcára, sarokról-sarokra járva végre rátalált a házra, melynek ablakából a legszebb rózsaszál virít. — Ez a szobacicus jó lesz a fiamnak! gondolta magában s benyitott egy előkelő ház szalonjába, ahol a háziasán nevelt kisasszony épen a pohárszéket törölgette. — Édes galambom! mondok egyet, kettő lesz belőle! Nem jönne el a portámra « menyemnek? Van egy jóravaló fiam, aki odavárja ölelő két karjába. Van pár lánc földem, hat ökröm. Malac, csibe is akad bőven. Csak asszony kéne mej a házhoz. A kisasszony se nem sírt, se nem kacagott. Csak tapintatosan tudtára adta a gazdának, hogy eltévesztette a kilincset. S néhány pillanat múlva künn állt a kapu előtt a kikosarazoit keiö, csalódott .szívvel, mint annak idején Arany János a színpadi naiva becsapódott ajtaja előtt. Krónikás. HÍREK. — Személyi hirek. Schmidthauer Lajos, világhirü orgonaművész a mult hétfőn városunkba jött barátjának, Holler Konrád bencés tanárnak nevenapjára. A két barátot a zenének rajongó szeretete fűzi egybe. A névnapos estélyen is alkalmuk nyilt a jelenvoltaknak: látni, élvezni, elbűvölve hallgatni, mint játszanak a művészek szivük szerint, jókedvből — a maguk mulatságára! Dr. Teli Anasztáz, bencés főgimn. igazgató, másfél heti vakációjáról a mult szombaton friss egészségben visszaérkezett és átvette a bencés székház és főgimnázium vezetését Hevesi Bernát főgimn. tanártól. — Szerkesztőbizottsági gyűlést tartott lapunk szerkesztősége Varga Rezső elnöklete mellett a mult hétfőn. A gyűlés első pontja a nyomdásszal való szerződés meghosszabítása s a lap technikai ügyeinek megbeszélése volt. Majd Szelényi József, lepünk kitűnő tollú költő-munkatársa indítványozta meleg szavak kíséretében, hogy szavazzon a bizottság hálás köszönetet Béri Zsigmondnak, a lap alapitójának és éveken át fáradhatatlanul működő főmunkatársának. A bizottság egyhangú lelkesedéssel magáévá tette az indítványt. A bizottság nevében Varga Rezső elnök üdvözölte lelkes szavakkal a meghívott, új bizottsági tagokat. Az új tagok sorában üdvözölhetjük Matonfalvay Elek és Botka Jenő urakat. E két előkelő névhez évtizedek története fűződik városunk katolikus társadalmának életében. A bizottság uj tagjaiul köszöntjük továbbá Sós Pál, Niszler Teodóz, Flóri Oszkár és Tomor Árkád urakat, kiknek nevét lapunk számos, ügyes hire s cikke, pontos korrigálása, kedves, sziporkázóan szellemes krónikája, sok bájos, mélyérzésü költeménye s tárcája dicséri. Hisszük, hogy az új erőkkel felfrissült gárda lapunkat az objektiv igazság és nemes izlés lehető magas .színvonalán fogja fenntartani. Sok erőt, sok kedvet az együttes, komoly munkához! — A Felsővárosi Kat. Olvasókör mult szombaton este választmányi gyűlést tartott házügyben és a felolvasó estélyek ügyében. Ma, vasárnap este hat órakor az említett ügyek megbeszélése végett, minél népesebb, látogatottabb közös értekezletre hívja meg tagjait. — Be kell masirozni .'. . Nagyban készülődtek a ker. szociálista famunkások kabaréjukra, báljukra. Volt köztük egy, aki vezetett buzgóságban, szereplésben, no meg jókedvben. Játszani fog . . . Az nap tartja eljegyzését . . . hát itt lesz O is. Hogy fog neki játszani . . . Hogy fog vele táncolni ? . . . Meg igy, meg ugy. Délután telefon jön a plébániára az egyik káplánnak, hogy értesítse Zsigát, azonnal vonuljon be — Pólába. S szegény Zsiga pakkolt. Ä szerepét más játszotta el. A táncot is sokan járták helyette. Ő pedig könynyezve búcsúzott valakitől. S mig sokan itthon a cigányzene andalító taktusaira lépegettek, Zsigát addig a vonat tompa, élettelen zakatolása már messze elvitte tőlünk, közel a tengerhez. Istenem, milyen is az a háború ... mennyi érdeket sért s az érdekeknek sokszor mily finom, fájó szálait. Szegény Zsigánk, ha a szerbeket — mint Ígérted — elevenen megeszed dühödben,, csak gyere vissza, mi oly nehezen várunk. Mi is, de különösen — O.