Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-11-24 / 48. szám

PAPA ES VIDEKE. 1912 november 24. gomba, legyen »világosság«. Csak tördeljük, zúzzuk a lelkekben a hitet. Róma helyett járjunk Párisba. De egyen aztán ne csodálkozzunk! Azon, hogy arra a sok halottra, akiket megöl a Párisból hozott » világosság,« halotti szemfedőként ráborul majd a — háromszínű zászló. Ezt üzeni a lebukó Hold a három halmú, négy folyamu címernek. Y. = Közkórházunk ügye. Esterházy Pál gróf, az Esterházy-út jobb oldalán, a villatelkek mögötti ingatlanából megfelelő területet ajánlott fel a városnak közkórház céljaira teljesen ingyen. A nagylelkű ajánlatot mindnyájan hálásan fogadjuk, mert az a gróf nemesszivüségének csak újabb bizonysága. Azonban, mi úgy tudjuk, hogy szegények házára, vagy elaggottak menhelyére sokkal nagyobb szüksége volna a városnak, mint a közkórházra és hisszük, hogy Esterházy Pál gróf a nevezett célra szintén szívesen felajánlaná a közkórházra szánt területet, ha valaki felvilágosítaná, hogy kórházunk van: az irgalmasok kórháza, amelyről »egyesek« oly szivesen nem vesznek tudomást. Sokkal kevesebbe kerülne a városnak, ha a már meglevő irgalmasrendü kórházat nagyobbittatná és kérne arra megfelelő fedezetet a belügyminisztériumtól. Igy elérhetnénk, hogy lenne modern 100—120 ágyas kórházunk és szegény ügyünk is hatalmas lépéssel menne előre. Csak fel kellene erről világosítani Esterházy Pál grófot és nem kellene egyes rövidlátó kardcsörtetőknek felülni. Egyébként erre még visszatérünk annál is inkább, mert a belügyminiszter már válaszolt a város ez irányú felterjesztésére, de határozott választ a segélyezésre vonatkozólag még nem adott. Városi közgyűlés. (1912 november 18-án). Sokaknak meleg napot csinált a hétfői közgyűlésen Lakos Béla dr. városi képviselő, aki interpellációjában felhozta mindazt a sok szabálytalanságot és visszaéléseket, amelyek a vágóhíd építésénél előfordultak. Okolta érte nemcsak a városi tanácsot, hanem még azokat a képviselőket is, akik szavazatukkal elősegítették, hogy a munkát Faa Mihály, helybeli építőmesterrel szemben, akinek négyezer koronával magasabb költségvetése volt a vágóhíd megépítésére, Geiringer Károlynak adták oda. Mi már abban az időben is azon a véleményen voltunk, hogy kár a helybeli megbízható építőmestert elejteni azért a négyezer koronáért, egy teljesen idegenért, akit a városhoz nem fűz semmi, mert amit nyerhet a város esetleg a vámon, azt igen könnyen elveszítheti a réven. Nem hallgattak ránk. Most itt van a szomorú való. Az idő nem kivánt módon, a mi kárunkra igazat adott nekünk. Örökös nógatással, fenyegetődzéssel, lanyha ellenőrzéssel épült a vágóhíd. Kristóffy Gyula, áll. v. főmérnöknek köszönhető, hogy mindjárt kezdetben megakadályozta a betonkeverésnél észlelt bűnös visszaéléseket s ezek további ellenőrzésére állandóan tartanunk kellett a munkálatoknál egy szakértőt. Szóval teljes inkorrektség volt tapasztalható az egész vonalon. Mi nem vádolunk senkit és nem is örvendünk a magunk botlásán, lanyhaságán. De még sem hagyhatjuk szó nélkül a tanács nem törődömségét, amellyel tűrte ezeket az állapotokat. Összes cselekménye a fenyegetésekben merült ki, még az is csak papiroson volt meg, de aktive nem tett semmit. Egy ilyen hatalmas lökésnek kellett jönni, hogy kimozduljon kényelmes vackából és a héten lefolytatott vizsgálat alapján azzal az ajánlattal jön a legközelebbi képviselőtestület elé, hogy a vágóhíd végleges befejezését más vállalkozóval végeztessék, mert Geiringer Károly a szerződési kötelezettségeknek máig sem felelt meg s annak beláthatatlan időn belül nem is lesz képes megfelelni. Mindenesetre jellemző, hogy a tanács ezt csak most találta ki, amikor a közgyűlés erélyesebb fellépésre szorította. A közügyekben a komáskodás, sógoroskodás hamar megboszulja magát. * Mészáros Károly polgármester majdnem telt ház előtt nyitotta meg a közgyűlést. Hitelesítőknek felkérte: Hirsch Vilmos dr., Fehér Dezső dr., Keresztes Gyula, Lakos Béla dr. és Kovács Sándor képviselőtestületi tagokat. A mult közgyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hozzászólás nélkül hitelesítették. Napirend előtt Mészáros Károly polgármester bejelentette a közgyűlésnek, hogy a vármegyei törvényhatóság a város 1911. évi gyámpénztári számadásait jóváhagyta. A műtrágyagyár és az u. n. igricek voltak, akik kobzok és sipok mellett énekelve szórakoztatták a nemzetet. E korban nemzeties színezetet csak a vándorlantosok és hegedősök öntöttek az énekekbe. Szöveg maradt fent ugyan, de zöngjelzés nem és így biztosan nem állíthatjuk, hogy azok zenésítve is voltak-e, avagy csak ritmikusan szavalták koboz vag}' lant kiséret mellett. Főleg a cím után ítélhetünk. Pl. Szomorú ének Zách Kláráról. Különösen Nagy Lajos és a Hunyadiak kora szolgáltatott bő anyagot a dalköltéshez. Az első irott zenei emlék (kóta) 1538-ból való. Farkas András történelmi éneke. Ezenkívül még vagy 10 szerzőnek a munkája (mind bibliai ének) maradt fenn a XVI. századból. (Bajnay Gáspár, Kákonyi Péter, Désy András, Székel Balázs stb.) Habár sok értékes adatot is szolgáltatnak ez énekek, fejtegetésükbe nem bocsátkozom, hanem megállok Tinódinál, aki fénypontja a XVI. század magyar zenéjének. Tinódi élete. Tinódi Sebestyén 1505 körül született Tinódon (Fejér m) Ifjú korában a latinos műveltséget elsajátítja, majd ré.-ztvesz a török elleni harcokban, (1530—35.) ahol balkarja súlyosan megsebesül. E miatt elhagyja a katonai pályát. Ezután enyingi Török Bálinthoz kerül (valószínű, hogy Pápán is többször megfordult). Török Bálint házában szerzé Judit asszony históriájáról szóló énekét; »Sokat szolhatoc az meglöt dolgokrol Regijeknec az ö Cronikaikrol O töruenben nag Isten haragiarol Mast en szolloc Judit aszszon dolgarol«, Sokat szólhatok a meglett dolgokról, Régieknek az ö krónikáikról. O törvényben nagy Isten haragjáról, Most én szólok Judit asszony dolgáról. Török B. 1514-ben török fogságba kerül. Tinódit ekkor Verbőczy Imre veszi pártfogásába. 1548-ban már Kassán találjuk, saját házában. Itt szerzi énekeinek nagy részét. (Szegedi veszedelem, A Vég-Temesvárban Losonczy István haláláról, Egervár viadaláról szóló ének négy részben, Enyingi Török János vitézsége, Károly császár hada Saxoniában stb.) Művei. Tinódi szerzeményei 4 izben kerültek sajtó alá, egyenkint is, majd több egy kötetben. 1552-ben Zsigmond király krónikája, 1541-ben (Kolozsvárott) Török B. elfogatásának krónikája. 1553-ban Kolozsvárra megy, ahol az »Erdélyi História« c. művét szerzi, majd 1554-ben eddigi szerzeményeit nyomattatja ki a Hoffgreff-féle nyomdában, melyeket Ferdinánd császárnak ajánl. A mű teljes cime: »Cronica Tinódi Sebestien szörzese: Első reszebe János Kiral halalatul fogua ez esztendeig Dunán innét Erdei orszaggal löt minden hadac veszödelmec, reuidedön szép notakual enökbe vadnak. Mas reszébe külömb lcülömb időkbe es orszagokba löt dolgoc Istoriac vannac. Dolosvarba 1554 esztendőbe.« A mű terjedelme 312 lap és a Nemzeti Muzeum Széchenyi-országos könyvtárában őrzik, különben a magánkönyvtárakban is előfordul. Utolsó fentmaradt szerzeménye 1553ból való. Kolozsvárról 1554-ben eltávozik. Ekkor Nádasdy Tamás nádor, sárvári várában talál menedéket. Itt is hal meg 1566-ban. ». . . letettük a sári atyák hamvai mellé.« Rövid, keserves 12 év alatt 25 dallamot szerzett. A dallamok szövegét tekintve van 20 történelmi, 2 bibliai, 1 erkölcsi éneke és 2 gúnydala. Tinódi dalainak zenei jellemzését nagyjában így gondolhatjuk: a dallamok jelleme a szöveghez alkalmazkodik. Hűen keresi azokat a speciális dallamhajlításokat, amelyekkel részben a magyar jelleget, részben az érzelmi tónust visszatükröztetni akarja. Sajátságos a dalok hangterjedelme. Csak olyan körben mozog, ameddig megerőltetés nélkül énekelhet: leginkább a mélyebb han-