Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-11-03 / 45. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 szeptember 22. KRÓNIKA. Zokogás a malmok mentén . . . Merengve rovom az utat e bús tanyákon. Itt is hervadóra vált az élet. A zúgva búgó malomkerekek honában följajdul a lelkem! A rétről hervadó virágok bólintgatnak, mintha pici karjukat segítségért tárnák íelém. Az őszi égen vándorfelhők suhannak át. Hajléktalan madarak ijedezve csapongnak szerteszét s az évtizedes-százados nyárfákról lassan, méla zajjal hull a sárgult falevél. (Hulló falevelek, kis kerti padok költészete nélkül!) Beszédbe elegyedem a meghajlott, vén nyárfákkal: »Miért hullatjátok leveleiteket oly búsan zokogva az édes anyatöldre ?« Az öreg nyárfa néma válasza a szivembe leap, megindít, jobban mint a legszebb költemény, fájdalmasabban, mint a legszomorúbb emberi tragédia rigmusokba szedve. »Látod amott a cigányok fejszéitől ledőlt törzsöket? Látod azokat a mosó-, sütőteknőket ? Ez a sors vár rám is! Leveleim utódok reménye nélkül halnak el s nekem, az anyának néznem és hallgatnom kell lassú haláltusájukat, mig a fejsze rám is örök éjt nem borit.« Az ég, a madarak, a kövek is rnegindulva nézik e gyászos tragédiát. Csak az őszi szél tördel hahotázva ágot, virágot. Tova sietek, szivemben halottak napjának melankolikus hangulatával. Még egyszer megállok. Visszanézek. Vándormadarak zúgnak át az alkonyon. Vonulnak dél felé. Ha majd új tavasz jön s a száraz avar alól feltörnek az ibolyák, ismét visszatérnek. De mit találnak akkor majd? Vidor tavaszkát, ragyogó, kék eget -— nevető lombok nélkül. Asszony, asszony az akarok lenni . . . Valamikor régen, nem is olyan régen, amikor az Isten szabad ege alatt, napfényben fejlődő élet, a vidám tanulás, a háztartás becsületes munkája elzárta leányainktól a feministáskodás örvényeit s az örökös csipkét, selymet, kalapot, flörtölést, nagyon felkapták ezt a nótát az árván turbékoló magyar gerlicék. Ma, amikor a hibás, idétlen eszmék tévedező lidércfényei felébresztették a gyöngéd nem bájos és kevésbbé bájos tagjaiban nemcsak a tudást, hanem az ördögöt is (pardon!), nagyon lejárta magát ez a nóta. »Férfi, férfi, (teszem: balckancsos baka) az akarok lenni . . .« Mennyivel harciasabban, kifejezőbben hangzanék igy! Hehe! Sokan talán a feministák ellenségének tartanak. Hadd könnyítsék hát a lelkemen őszinte vallomással! Mikor két héttel ezelőtt zászlódiszt öltött a város és ünneplőbe öltözött minden lelkes honfi és honleány, elém toppant az utcán a mi általánosan ismert szinlaposztónk, kezembe nyomta a »modzi« azon esti műsorát és szokott lelkesedésével imigyen szavalt: »Addig nem lesz béke, mig meg nem kapjuk az általános, egyenlő, titkos választójogot és amig be nem vonjuk a nőket is az alkotmányos jogok sáncai közé.« Hunyorított a szemével, csettentett egyet a nyelvével: »Schwimmer Róza is itt lesz és szintén fog szónokolni.« Azzal sarkon fordult. Ugyan kinek szólt az a szemhunyorítás, meg az a nyelvcsettentés ? kérdem önmagamtól. A Rózának-e, vagy pedig a női választójog szépséges szemének ? Égtem a vágytól, hogy egyszer vérbeli feministát lássak és halljak a pódiumon, de a népgyűlés elmúlt anélkül, hogy Schwimmer Rózának tapsolhattam volna. Mert tetszik tudni, én nem vagyok ellensége a nők politikai szavazatjogának. Legalább már egyszer kezdetét venné a katonai kaució eltörlése, a hivatali, rangbéli, gazdasági intézmények célszerű reformálása és több fiatal ember hajthatna fejet-térdet a családi tűzhely papnője előtt! Én nem csodálom, hogy a ködös Albion férj nélkül maradt aggszüzei (az angol suffragettek igen nagy része túl van a veszélyes koron), a gyarló földi életnek ezek a lelkileg is félrefejlődött szánandó teremtései oly sokszor megtámadják az angol minisztereket esernyővel s mi egymással. A sok hajó helyett inkább jól fizetett állásokat szerveznének a vőlegény-jelöltek számára, akkor a suffragettek követelései is épen úgy szétröpülnének, mint amikor valaki (mondjuk leányálmaiknak ideálja, a mesebeli lovag) a tollpihébe beletüsszent. Mit szólnak hozzá széplelkü olvasóim ? Ugyebár kegyetek sem szavazták volna meg a véderőreformot ? Esetleges ellenvéleményeket hálásan fogad a Krónikás. HÍREK— Személyi hír. Kedves vendége volt a mult héten a helybeli bencés székháznak. Dr. Giessivem Sándort, orsz. képviselőt hozta közénk a megható, nagy lélekre valló fiúi kegyelet, hogy boldogult édesanyja sírjánál imádkozzék, érte szent misét mondjon. Ezt az évenkinti zarándokutját is felhasználta arra, hogy a helybeli keresztény szocialistákban szítsa a lelkesedést, amennyiben csütörtökön este a Munkásegyletben előadást tartott. A szép számmal összegyűlt egyleti tagok és vendégek ki-kitörő lelkesedéssel hallgatták a közvetlen, gyönyörű beszédet, amely mögött nagy, ismeretekkel megrakott ész s meleg, szerető, megértő sziv csillogott. után kezében hozta be kötését; rendesen jár! O magát teljesen meggyógyultnak vallja. Ebből az újságból olvastam a különféle zarándokcsapatokat, melyek az időben Lourdesbe be voltak jelentve. Igy augusztus hó- j ban a következő zarándoklatok szerepelnek: hollandok, magyarok, osztrákok, Péigueux egyházmegye (négy különvonat) Soissons egyházmegye (3 különvonat) a belga ferencrendiek zarándoklata, d'Augouleme egyhm. (4 kv.), Lúgon egyhm. (7 kv.), Limogos egyhm., Bourges (4 kv.), d' Autun, Nancy (2 kv.), francia nemzeti zarándoklat, Seus, Troyes, Poitiers (7—8 kv.), d' Augers egyházmegyék zarándokcsapatai. Szeptember havi zarándoklatok: Tours (2 kv.), Belley, Metz, Lion, Saint-Etienne (3—4 kv.), Nantes (5 kv.), Vannes (3 kv, Luxemburg (a 14. stáció ajándékozói), Belgium, St.-Brienc (4 kv.). Reims, Nevers, Pampelune (3 kv.), Savois stb. egyházmegyék hivei. E- pöttön statisztikából is láthatjuk, hogy Lourdes mindig tele van idegenekkel. Ez is Lourdes légkörének vonzó ereje. De lássuk most még röviden a gyertyás körmenetet. Délutánonként tele vannak az utak gyertyát áruló asszonyokkal, gyerkőcökkel. E szélfogókkal ellátott gyertyákat az esti körmenetre árulják. Vesz is minden zarándok. E gyertyák lobognak mindenkinek a kezében este 8 órakor. Ami megmarad belőlük, az vag)/ a Grotta előtt ég el, vagy pedig kiki magával hozza kedves emléknek. A Hotelokban mindenütt korán adják a vacsorát, hogy senki se legyen akadályozva a megjelenésben. Ott is van ám mindenki a Grottánál. Áhítatos sürgés-forgás. Egyik is, a másik is keresi a maga zarándokcsapatát. A mi táborunkban többször fölhangzik a jelszó: Magyarok ide! Szépen sorakozunk. Égnek már a gyertyák mindenfelé. Egész lángtenger a Grotta környéke. Csend. A Grotta fényárban úszik. Egyszerre csak kellemes melódia tölti be a léget: Ave Maria! Ave Maria! A toronyóra ütötte a nyolcat. Mintha villanyosáram futna végig mindenkin. Elkezdődik az ének, megindul a menet. Minden zarándokcsoport a maga nyelvén énekli a kedves dallamú lourdesi Mária-indulót: Ur angyalát végzi a kis Bernadett, Melyre eget nyitnak angyali kezek. Ave, Ave, Ave Maria! Ave, Ave, Ave Maria! Hatvanhét versű ez ének s benne foglaltatik Lourdes egész története. Istenem, mily lelkesen énekeltünk. Nem éreztünk semmi fáradtságot, csupa tűz volt mindegyikünk. Egypáran előénekeltük a strófát s a 700 magyar szinte beledörögte a fefraint: Ave, Ave, Ave Maria! A lelkesedés tetőpontra hágott, mikor a hármas bazilika frontja elé értünk. Egy »ah« kiáltás tört elő mindenkiből. Az egész front, a torony tetejétől ,kezdve fényárban úszott. Ezer meg ezer szines villanykörte szórta fényét a sötétségbe. Ennél már csak a menyország lehet szebb . . . A körmenet a bazilika előtti térre jön vissza. Itt a hollandusok elénekelték a latin gregorián »Krédót« (Hiszekegy). Áhítattal hallgattuk végig, azután mi magyarok kezdtünk énekelni: Nagyasszonyunk hazánk reménye, Bús nemzeted zokogva esd . . . Istenem be szép volt! A más nemzetbeliek is meghallgatták. Maj'd a régi egyházi ének melódiája töltötte be a léget: Boldogasszony Anyánk Égi nagy Patronánk