Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-10-13 / 42. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. október 13. 42. szám. PÁPA ÉS D ÉK E Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Hunyadi J.-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Centenárium. Az Úr 1812. esztende­jének őszén a zalaapáti bencés apátsággal szomszédos Kehidáról egy nemesi batár in­dult útra. Tagbaszakadt, nyílt szemű, komoly fiúcskát vittek beíratni Pápára a bencések gimnáziumába. Predmerszky Dömötör igaz­gató vette fel a fiút, Slajkó Ignác osztályfő­nök irta be a II. oszt-ba, hogy az utókor — örök dicsőségül — intézetük tanulói közt említhesse a világtörténelem egyik legna­gyobb és legnemesebb alakjának: a haza bölcsének, Deák Ferencnek nevét. Osztályát az első s második félévben egyforma szép eredménnyel végezte. Viseletből és vallás­tanból elsőfokú (primae classis) jegye volt; a többi tárgyból (ex omnibus studiorum argumentis) ötödik volt 28 társa közt. Az I. oszt.-t Keszthelyen a premontreiek gimná­ziumában végezte, Pápáról Nagykanizsára vitték s tizennégy éves koráig a piaristák, ettől fogva pedig Győrött a bencés főgimn. tanítványa volt. A jogi akadémiát is Győ­rött végezte, ügyvédi vizsgáját meg a pesti kir. tábla előtt tette le. Még kanizsai deák korában kivivta az elsőséget társai közt s meg is tartotta tanulmánya befejeztéig. Hogy ez mindjárt kezdetben nem sikerült, annak oka, a legnagyobb valószínűség szerint, tár­saiénál jóval fiatalabb kora és a hiányos előképzettség lehetett. Deák példájával tehát nem vigasztalhatják magukat az olyan szü­lők, kiknek gyengécske gyermekük van. Nem, az oroszlánkörmök korán kilátszottak és sejtették, hogy Deák nagy szelleme s e szellem biztos látásából folyó, páratlan nyu­galma világtörténeti szerepre, arra van hi­vatva, hogy fegyvertelenül szerezze vissza egy nemzet alkotmányát, mit tőle a fegyveres erőszak elragadott. Világborulás. A népek édesanyja, Ázsia titok­zatos méhének földrengető kitöréseivel, hatalmas népáradataival egymásután ön­tötte el a világot. Utolsó félelmetes eruptiv terméke a törökség volt. 700 évvel ezelőt taszította őket félre ősi, turáni fészkükből a mongolok vulkán­szerű kitörése. Amily pusztitva cikázott végig a világon a mongol vész, ép oly hirtelen el is ült, hogy aztán az útjából eltaszított török legyen — most már — állandó réme Európának. I. Szolimán szultán alatt 1856-ban lép át a török Európa földjére. Saját­ságos, végzetes játéka, vérfagyasztóan kegyetlen tragédiája az a sorsnak, mi ezután következik. Emésztő vésszel zúdul két testvérnemzet egymásra, hogy meggyilkolva egymást, késő bá­nattal, — haldokolva, egymás karjába boruljon. Mintha csak két nemzet szo­morú játékát, egymás vére szívását örökítette volna meg remek nyelvén Vörösmarty Marótnak és Bodnak zord tragédiájában. A két testvér — egymásra nem ismerve — összezúzza egymást. 1365-ben méri össze először a török rettenetes fegyverét vérrokonai­nak, a magyaroknak fegyvereivel. 1396­ban már megsemmisítik Nikápoly mel­lett Európa fényes, válogatott seregeit, Zsigmond királyunk keresztes hadát. 1453-ban megdől Konstantinápoly, 1541­ben Buda, Európa második védőbás­tyája. A török hatalom, legnagyobb szultánja, II. Szolimán alatt, nagyságá­nak tetőpontjára jut. A nagy szultán egymásután vezet isszonyu hadakat Európa harmadik bástyájának, Bécsnek megdöntésére. Hadakat, miknek szem­léltén feljajdul a szigetvári mártirhős dédunokája, a költő Zrínyi: Jaj! hova ez az nagy fölyhő tog omlani ? Mely világszegletre fog ez leszakadni ? TÁRCA. A haza bölcséről. — Irta: Tomor Árkád. — Nincs neki országos jubileuma, csak születésének évfordulója, október tizenhete­dike közeledik. De ezt az idei születésnapot emlékezetessé teszi a pápaiakra az a körül­mény, hogy ezelőtt kerek száz esztendővel a pápai bencés gimnáziumba egy fiu iratkozott be, aki később a haza bölcsévé fejlődött, s ez a kis fiu Deák Ferenc volt. Elsárgult lapon fakó betűkkel van meg­örökítve a neve a pápai gimnázium naplójá­ban; az 1812—13. iskolaévre jött Pápára a kilenc éves Deák, — miután az első osztályt elvégezte Keszthelyen, — s tanulótársai kö­zött az ötödik helyet vívta ki magának. A bölcseletet és jogot Győrött tanulta, onnan pedig Pestre került jurátusnak. Az ügyvédi cenzúra letétele után visszament szülőmegyé­jébe, Zalába, s itt tiszti ügyész, majd az árva­szék jegyzője, később elnöke, utóbb pedig táblabíró lett. Az 1833. évben megválasztotta Zalamegye — leköszönő bátyja helyett — egyik követének, s a pozsonyi országgyűlé­sen föl is szólalt már a lengyelek ügyében. Mint az ellenzék vezére vett részt a későbbi országgyűléseken s tagja lett a büntetőtör­vénykönyv kidolgozására összeült bizottság­nak. Az 1848-ban kitört szabadságharc a bé­kés természetű Deákot kehidai jószágára vitte, majd 1854-ben Pestre költözött, itt várta az idők jobbrafordulását. 1861-ben már újra képviselő lett s mint a felirati párt feje oly világosan és kétségbevonhatatlanul kifejtette az alkotmányosság elvét és a magyar közjo­got két feliratában, hogy a nemzet jogos kívánságait teljesíteni nem akaró hatalom kénytelen volt az országgyűlést feloszlatni. 1865-ben jelent meg a hires húsvéti cikk Deák tollából, mely a kiegyezés úttörője lett. Az országgyűlés, mely még ezen évben összeült, kimutatta, hogy a magyar alkot­mány, mely a jogvesztés elmélete ellenében fönnáll, nem ellenkezik sem Ausztria, sem Európa érdekeivel. A kiegyezés, melyet a porosz háború is siettetett, csakhamar létre is jött Deák szellemében és kívánságai sze­rint, betetőzése pedig az 1867-i koronázás lett. Deák tulajdonképeni feladata ezzel be volt fejezve. A politikai életet az »Angol királynő« vendéglőben bérelt lakásból figyelte, csak 1875-ben hagyta oda Pestet, mikor álla­pota válságosra fordult, míg 1876-ban jan. 28-án befejezte nemes életét. Deák Ferenc valósággal gondviselés­szerű férfiú volt; higgadt, békés természete félrevonult a fegyverek zajától, csak akkor lépett a porondra, mikor a vaslogika fegy­verével lehetett küzdeni, s ebben a harcban kérlelhetetlenül visszaszorította elleneit. Egész életét nőtlenségben élte le, hogy minden idejét a haza ügyének szentelhesse. Antik jelleme, puritán egyszerűsége irtózott minden kitüntetéstől, egyszerű nagysága önmagában bírta értékét, nem a cím, a rang adta ezt meg neki. Lelke ereje abban sarkallott leg­inkább, hogy nem akart senkit sem félre-

Next

/
Oldalképek
Tartalom