Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-10-06 / 41. szám

\ 1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Szatírának mondja Lővy úr, hogy az építészeti bizottság annak idején elvetette a 17 ezer forintos tervezetet is, holott a bizottság nagyon következetesen járt el, mikor igy cselekedett, mert belátta, hogy nagyszabású kórházat alkotni képtelen, a csekély 17 ezer forintos kórház pedig az irgalmasok szépen virágzó kórházával nem versenyezhet. Azt mondja Ló'vy úr, hogy Pápán minden esztendőben van járvány, ami miatt igen gyakran be kell zárni az iskolákat s nem csoda, ha ez igy van, mert nincs kórházunk^ hová az első ragályos gyermek-beteget a járvány meggátlása végett beszállítani lehetne. Erre az igazán naiv panaszra csak annyi a megjegyzésünk, hogy az irgalmasok kórházába tudomásunk szerint gyermek-betegek is felvétetnek, van ott külön fertőző osztály is. Ha Lővy úr minderről nem tudott s még inkább, ha tudni nem akart, nagyobb bűne, mint orvosnak, ennél nem lehet. Lővy úr nem tudja, mily beteganyag veendő fel valamely kórházba. Ha tudná, úgy nem szólna arról a Pápán levő 100 emberről, aki nyomorban, betegségben sínylik, aki terhére van önmagának és környezetének, aki kellő kórházi ápolás mellett felgyógyulhatna vagy javulhatna, mig ennek hiányában elcsenevész és meghal. Hát bizony meghal, amint mindnyájan meghalunk, sőt talán maga Lővy úr is meghal egykoron. Bizonyos azonban, hogy az ily nyomorban és betegségben sínylődő ember nem kórházba, hanem szegényházba való. A gyógykezelésre alkalmas beteget az irgalmasok kórháza mindenkor szívesen befogadja, neki az orvos által előirt ételeket is megadja; de ha egyszerűen a nyomortól agyoncsigázott betegek azok, akkor a szegények házába velők! Lővy úr vegye elő nagylelkűségét, nyissa fel erszényét, építtessen egy nagyszabású szegényházat, melyben a 100 nyomorban sínylődő ember menedéket talál s biztos lehet, hogy Pápa városa ezért mindörökre hálás lesz iránta. Ha mindenkép dolgozni akar Lővy úr a közegészségügy terén, hát próbálkozzék inkább a csatornakérdés mielőbbi megoldását elősegíteni, e téren talán majd több siker kiséri fáradozásait. Hisz mint szaktekintélyét mutogatni akaró orvos nagyon jól tudhatná, hogy modern kórház vízvezeték és csatorna nélkül el sem képzelhető. Aztán az sem kellemes látvány, hogy a szenny-ár Pápa város utcáin végighömpölyög. Ide koncentrálja Lővy úr összes erejét, tehetségét, a kórházkérdés megoldását pedig bizza azokra, kik ezen a téren nagyobb tudással, több tapasztalattal és jóakarattal rendelkeznek, mint ő rendelkezik. Szégyenére válik Lővy úrnak mindenesetre, ha a betegeket gyógyítás céljából hivatalosan és nem hivatalosan Győrbe küldi, mert tudhatná azt, amit minden gyerek tud Pápán, hogy van itt helyben is kórház, az irgalmasok kórháza. Ez a kórház jelenleg 44 ágyra van berendezve. Tekintve már most a jövő fejlődést, az átalakítás útján bővített intézet 100 ágyra lenne kiegészítendő. A beosztás akként történnék, hogy a jelenlegi nagy terem a belgyógyászat számára tartatnék fenn, melyhez a női osztály, a sebészeti osztály és a megfigyelő osztály járulna. Megjegyzendő, hogy nagyszabású sebészeti osztály nem szükséges. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy kényesebb műtétek végett a páciensek lehetőleg a fővárosba sietnek. Nem akarjuk hinni, hogy volna páciens, aki nagy műtétet pl. Lővy úr által végeztetne magán. Külön gyermek osztályra — pláne olyan nagyra, amilyet Lővy úr óhajt — szükség nem igen volna. Ez inkább a fővárosba vagy nagyobb vidéki városba való. Nemi betegeknek most is van külön osztályuk. Mind ez, mind a fertőző osztály legföljebb némi nagyobbítást igényelne. Az ilyképen kiegészített, minden szükséges eszközzel modernül berendezett s nyilvános jelleggél biró kórház Pápa város igényeit, ha nem is örökre, de nagyon hoszszú időre kielégítené; a város ezáltal a kórház építésének, berendezésének s fönntartásának szinte elviselhetetlen gondjaitól megszabadulna és az esetleges pénzkészletét más, üdvös célra fordíthatná. Maga az irgalmasrend a legkomolyabban foglalkozik eme terv legközelebbi megvalósításával, amihez már csak az illetékes tényezők jóakaratú támogatása szükséges. És ha e kórház méretei talán kevésnek bizonyulnának ? Erre is rögtön megfelelünk. Az irgalmasrendház a kórház melletti kerthelyiségében akkora területtel rendelkezik, amelyre szükség szerint akár a jelenben, akár a jövőben új épületet emelni lehet. Még csak egy szavunk van. Ha Lővy úr ezek után sem akar tudomást venni a jelenlegi, szerény, pápai kórház létezéséről, arra kérjük őt, hogy, ha — amit ne adjon Isten — a közel jövőben kórházi gyógykezelésre lenne utalva; kopogtasson bizalommal az új, modern kórház ajtaján s ha ott szives fogadtatás és ingyenes gyógykezelés után fölépült bajából, legalább akkor vallja be, hogy van Pápán kórház: az irgalmasok kórháza. — quieta non movere . . . Az ugodi népgyűlés. Az elmúlt hét annyi meglepetést hozott a politikai állásfoglalásunk terén, hogy az egyikből jó szerint még fel sem ocsudtunk, már ott volt a másik. Hirtelenségükkel kissé megleptek bennünket. Viszont azonban az is tagadhatatlan, hogy ezt a fordulatot szorongó érzéssel vártuk, mert az utóbbi időben nagyon elszomorító volt az indolencia, nemtörődömség, mellyel parlamentünkben lefolyt sajnálatos eseményeket néztük. Itt-ott kisebb társaságokban hallattszottak fájó hangok, jajszavak, de ezek csak olyan szórványos felszisszenések voltak, melyektől mélyrehatóbb eredményeket nem reméltünk. Végre a mult vasárnap megmozdult a szomszédos Ugod választókerület és hatalmas, minden részében impozáns népgyűlés keretében emelte fel szavát a hatalmi túlkapások ellen. Súllyal esett a mérlegbe az, hogy a tiltakozó népgyűlést Esterházy Pál grófnak kezdeményezésére hivták egybe, aki az elmúlt választásoknál maga is híve, támogatója volt a munkapártnak. A függetlenségi párt nálunk is neki tulajdonithatja, hogy a mult választásoknál kisebbségben maradt. Most maga a m'nnkapárt — keserű csalódások után — látta be, hogy rosszul, de nagyon rosszul cselekedett, amikor életrekeltette a meghaltnak hitt uralkodó pártot. Ennek a gyűlésnek tehát rendkívül súlyos jelentősége van a munkapárt szempontjából. Úgy lehet, — és úgy kellene lenni — hogy az ugodi munkapárt példája számos követőre talál az országban, s ezáltal dokumentálják, hogy nincsenek közösségben azokkal, akik a maguk hatalmának fenntartásáért nagy, nemzeti értékek feláldozására is képesek. A népgyűlésen a kerület 52 községe képviseltette magát, de városunkból is számosan résztvettek az ugodi kerület zászlóbontásán. A gyűlésen Jankovich-Bésán Endre földbirtokos elnökölt. Esterházy Pál gróf beszédet mondott és részletesen kifejtette azokat az okokat, amelyek arra késztették, hogy a munkapártból kilépjen. A Lukácskormány iránt a legnagyobb fokú bizalmatlansággal viseltetik. A Lukács—Tisza-féle alkotmánytiprásokat erélyes hangon bélyegezte meg a nagyszámú hallgatóság élénk helyeslése közben. Ismertette az elmúlt parlamenti eseményeket és megállapította a Lukács—Tisza-szövetség uralmának törvénytelenségeit. Hatvanhetes párti yelt, de az is marad, mert ettől a politikától várja a nemzet boldogulását, melynek törekvése az uralkodó és a nemzet közötti kapcsolat megszilárdítása. A közelmúltban előfordult szomorú események azonban azt mutatták, hogy Tisza és Lukács nem értik, vagy nem akarják érteni a hatvanhetes eszméket. Beszédét általános tetszés kisérte. Gerstner Ignác teszéri esperes a választópolgárok nevében szólalt fel és kimutatta, hogy az utóbbi hetek parlamenti eseményeinek hatása alatt az alvó nép kezd ébredezni és az alkotmánysértések ellen tiltakozni kezd. Valóságos extázisba hozta a több ezer főnyi hallgatóságot tüzes, izig-vérig magyar emberre valló szónoklatával, amelyet gyakran percékig megszakított a résztvevők tetszésnyilvánítása. Gubicza Eerenc gazdálkodó a választókerületnek a kormánnyal szemben való bizalmatlanságát fejezte ki és ilyen irányú határozati javaslatot is terjesztett elő. Szentgyörgyi Ignác káplán, a pápai ker. szociálisták csatlakozását fejezte ki és beszédében élesen elitélte a szeptember 17-iki eseményeket. Frappáns hatást ért el ügyesen beállított példával, amely maró gúnnyal világította meg a munkapárt abszurd politikáját. Hogy beszéde nem mult el nyomtalanul, bizonyítja a percekig tartó taps és éljen, amely lelkes beszéde után felhangzott. Batthyány Lajos gróf a szomszédos Fejérmegye ellenzéki érzelmű polgárai nevében üdvözölte az ugodiak mozgalmát, amelynek sikere kétségtelenül már a közeljövőben be fog következni. Minden magyar embernek kötelessége harcba szállnia ezzel a kormánnyal, amely a törvénytelenségek terén eddig is rekordot teremtett. Lelkes éljenzés