Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-08-04 / 32. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. augusztus 4. 32. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Mikor a katolicizmus szive megdobbanik .. . Ez is lehetséges ? Hiszen fölöttünk már régen elzengték a halotti búcsúztatót! Megállapították rólunk, hogy nem élünk szerves egységben korunkkal, csak fagyöngy módjára kapaszkodunk beléje; napról-napra várják a vihart, amely végleg letör, leszakit bennünket. Megfelelünk a vádra a bécsi nagy napokban! Feleletünk az Eucharistia előtt porbahulló százezrek lesznek. A Bécs utcáin hömpölygő embertömeg, amelyben — megengedem — lesznek olyanok is, akiket a kíváncsiság, a fény, pompa látása utáni vágy visz oda, de a nagy többség azokból kerül majd ki, akiket az Aucharistia vonz oda: ez a mi bizonyítékunk, hogy vagyunk, sőt élünk! Van a történelemnek egy eseménysorozata, amellyel a mai materialisztikus ember nem tud boldogulni. Minket ugyanis az élet nagyon hozzászoktatott, hogy úgy az egyes egyén, mint kisebbnagyobb kör megnyilvánulásában, tettében, bármilyen szép, művészi köntösben jelenik is meg, titkos erőt, titkos rugót keressünk: az önérdeket. Ezért nézünk mi csodálkozással, bámulattal a középkor keresztes háborúira. Tudom én nagyon jól, hogy ez a mozgalom is hordott magában iszapot, oda nem való elemeket is, de a maga egészében annyi s oly nemes, szent ideálizmusról tett világtörténelmi tanúságot, aminőről sem előtte sem utána nem igen tud a história. A középkor legszebb gondolata, a Respublica Christiana virágzott ki ezekben a mozgalmakban. A clermonti zsinaton föllobbanó tüz, amely annyi lelket hozott izzásba, ebből a gondolatból is táplálkozott. Ez a kor nem vonta ki magát a katolicizmus behatása alól, az ő fogalma vallásról, hitről sokkal teltebb, sokkal melegebb volt, ezért tudott kinőni belőle ez a fölséges gondolat, amely a nemzetiség, nyelv által emelt válaszfalakon felülemelkedve a keresztény világnézet alapján egységbe fűzte úgyszólván egész Európát. Igy keletkezett az ideális keresztény köztársaság, amely mindent a Krisztustól kapott mérleggel mérlegelt. Ennek a gondolatnak a megcsillámlását látom én az eucharistikus kongresszusban modern formában. Mintha a Respublica Christiana tartana seregszemlét. Nem azért, hogy elbízzuk magunkat, hanem hogy új erőre kapjunk, egymás hitéből, lelkesedéséből merítsünk. Az a sok ezer lélek egymáshoz simulva fölmelegszik, kigyúl s mint ragyogó koszorú veszi körül a tabernakulum isteni Rabját. Szép napok lesznek, amikor majd itt is ott is fölcsap a lelkekből a Krisztus szeretetének tüze. Megérezzük majd, mit birunk az Eucharistiában. Ez a megérzés majd közelebb visz bennünket az oltárhoz, amelytől oly messze eltávolodtunk, hogy még a jobbak is közülünk alig tudják megtalálni. Erősebb, gazdagabb lesz egyéni vallási életünk, emelkedünk a keresztény öntudat felé, megtanulunk lelkesedni legszentebb ügyeinkért. Az Egyházéval együtt megdobbanik a mi szivünk is... - Y. TÁRCA. Szökött vőlegény. — Irta: Kincs István — Tehát két hétig készültek a lakodalomra. Teljes 14 napig sütöttek-főztek s nyargaltak a vármegyében szerteszéjjel a szalagos vendéghivők; vagy féltucat a szomszéd Veszprém és Zalába is ellátogatott. Kiterjedt a familia, sokan elvárják a tisztességet. No és fütty neki, hiszen kerül. Ha a Horváthok a Búsokkal összeállanak, megetetik a fél Magyarországot s még hegyibe kitartanak vagy ezerre való hajdút a nagyságos fejedelem részére. Őket hát föl nem eszi hamarjában se jóbarát, sem ellenség. Őket hiszen nem bántotta volna, hanem a lakodalmukat igen is fölette a labanc, akarom mondani, az amolyan kuruc, aki voltaképen se kuruc, se labanc. Úgy történt, hogy a lakodalmas nép együtt volt. Hosszú, vagy ötven kocsira való sorban hajtottak át Mihályfára, hol a plébános ur várta ó'ket Isten áldásával. Útközben persze potyogtatták a kalinkót meg az ezüstpénzt, hadd örüljön, aki megtalálja s hadd tudja, hogy a vicispán tartja ma a lakodalmát, ki hozzá még szentgyörgyi Horváth is. Hanem hát a plébános hiába várta a vőlegényt, menyasszonyt. Várta egy órán át, várta kettőn keresztül, várta naphosszat s mégis hasztalan. A prédikációja benn szorult a fejében s most majd nem tudja kinek elmondani. Parasztnak csak más dukál, mint a földesúrnak. A lakodalmas menet, mely Pór-Magasiból oly szépen megindult s oly lelkesedéssel hajtott Mihályfa felé, az utközepén megrekedt. Lovas-futár okozta az egész fölfordulást, ki azt jelentette, hogy Magasiban az ellenség, itt a labanc. Az egész érdemes lakodalmi népség ajkán elhalt a mosoly, elhalt a hang, ijedt arcok mindenfelé. Tanács nélkül állott mindenki, egyedül a menyasszony nem vesztette el lélekjelenlétét s harsány hangon kiáltott föl: — Ha ott van, hát csak hadd legyen. Mi azért megyünk esküvőre. Előre. A kocsis a lovak közé vágott, de szentgyörgyi Horváth József vicispán uram visszahúzta a gyeplőt és azt mondta: — Állj! — És miért állnánk? — kérdé Lidia összevont homlokkal. — Mert nem szabad elhirtelenkedni a dolgot, lelkem —- volt a válasz. — Ki gondolta volna, hogy a kutya labanca ilyen hamar hozzánk férkőzzék! — No de ha hozzánk férkőzött, váljék egészségére. Mi közünk hozzá ? — vette föl megint Bús Lidia a szót. — Sőt hogy nagyon is van közünk hozzá, édesem, mert lásd, én vagyok a megye vicispánja s nem is igen képzeled, mekkora veszedelem hárul a nemes vármegyére, ha a gazemberek itt a kezükre kerítenek. — Más szóval ? kérdé Lidia türelmetlenül.