Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-21 / 4. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. január 21. 4. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körenek hivatalos "lapja. Előfizetési ár: " Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A I^ápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: ZsilavY Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. hárzszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Szobrot Zichy Nándor grófnak! Irta: Béri Zsigmond. Az egyházpolitikai harcok lezajlása után úgy látszott, hogy végleg lezárultak az akták. A porig alázott, szervezetlen, tehetetlen katholicizmus a zárt sorokban előretörtető, hatalmas, ifjúi erőtől duzzadó, diadalmas liberalizmussal szemben elvesztette a csatát. Ekkor tűnt ki Zichy Nándor igazi nagysága. Nagy események, tomboló viharok kellettek ahhoz, hog}" igazi hivatásának tudatára ébredjen. Hogy kigyúljon benne az eddig szunnyadó prófétai lélek! Hatvanhat éves volt, mikor elhatározta, hogv megkísérli a lehetetlent: talpra állítja, egységes táborba sorakoztatja a vert hadat, diadalmas életre kelti a fájó sebektől vérző magyar katholicizrrmst. Még a legjobbak is remegve, megdöbbenve nézték a lehetetlennek látszó vállalkozást. Mit akarsz té középkori, tisztalelkű, mesebeli hős, te fenséges álmok nagy álmodója? Kibe akarsz te lelket önteni ? Kibe akarod átönteni a te nagy eszmékért izzó, nagy érzésektől hevülő szived lángját? Kibe?... Vihar zúgott a fejünk fölött s mi fel sem ébredtünk. Lábunk alatt megingott a föld — s még csak menekülni sem tudtunk. A pásztorok nem vigyáztak a nyájra s a bárányok elszéledtek. Magukra hagyva, szétszórtan, bizonytalan léptekkel vergődnek a letarolt mezőn, a kiégett szivek, megkövesült nagy érzések, lelohadt hevülések, bátortalan, félénk akarások és lélek nélküli nekibuzdulások poros, letaposott országútján. Bús avarrá változott Szűz Mária virágos kertje, melyből valamikor bősök sarjadtak. Elnémultak a harangok; sohasem szólal meg többé a feltámadást hirdető, diadalmas húsvéti harang!... Amibe te életet akarsz lehelni, az már tehetetlen hulla, vagy a legjobb esetben végsőket vonagló haldok'ó, akiben a tudós doktorok csak éther-injekciókkal tartják a lelket. Elhisszük, hogy hős vagy. Tudjuk, hogy nagy vagy, hogy lelkedben a vértanuk ha'ált megvető lelkének tüze lobog. De magad vagv — s milliók O O Ö-' törnek ellened! — A próféta, az »álmok álmodója« nem nézett a íöldre. Szeme az ég magasságait kereste s úgy látta, hogy a sűrű, sötét felhők közt is megcsillant a kereszt! S elindult a nagy útra. Jézus nevében, Jézus erejével, Jézus keresztjével. Mintha millió elkárhozott lélek szabadult volna fel, — egyszerre megmozdult a földalatti Magyarország. Lába alatt dübörgött, izzott, forrott, megindult a föld. Mint a tüzes láva, úgy ömlött rá az ellenség tajtékzó gyűlölete. De az agg harcos ifjúi tűzzel törtetett előre, — egyre magasabbra, hiszen ennek a sistergő, forrongó, tüzes Gróf Zichy Nándor emlékezete.*) Harangok zúgnak az ünnepi csendben . . . S e búgás úgy fagyaszt szivet, velőt, Magyar hazánk katholikus világa Mély döbbenettel áll egy hír előtt: »Meghalt vezérünk, elment patriarchánk! A nagy lángszellem végsőt lobbana! . . . A nagy hivő megtért Teremtőjéhez S nem fog hitünkért kiizdni soha!«... Elszállt a nemtőnk ... 6, mily veszteség ért! Méltón ki tudná azt elzengeni ?! .. . Csak érezzük a sajgó gyászt szivünkben S be nem hegednek lelkünk sebei. A fénysugárzó szent karácsony este. Melyen a Szeretet megszületék, Hívőink lelkét örök gyászba vonta, . . . Az oltotta ki drága életét. Mert drága volt, nemes, eszményi élte, Szivét ihlette ős próféta hit . . . És ez szilárd volt, megingathatatlan, Mint zajgó tengerárban sziklaszirt. *) A Kath. Kör Zichy-emlékOnnepén szavalta Tóth Anna úrleány. Szent célt tűzött ki élet-hivatásul S diadal koronázta ezt a célt; — Mindent a szent Keresztért! — jeligéje S utján nem ismert csüggedést, veszélyt. S midőn hitünk, mely majdnem megvetett volt, Nagy megalázva nyögött szüntelen, j Ki az, ki buzdít, ébreszt lángszavakkal, Hogy múlthoz méltó legyen a jelen ? . . . Ő az apostol, aki hitet fejleszt, Nagy lelke bízni, hinni megtanít . . . Egész Magyarhon zászlaját követve, Magába szívja lelkes tanait. i : E törpe kor meg fogja értni vájjon, j Mit alkotott teremtő szelleme . . . , Uj csodatét ez, mint hajdanta Mózes Népet kisérő nagy tüzfellege. Vezette népét bölcsen élte útján, Az öntudatlant Létre keltve fel S a nagy csatára a tévtanok ellen I Fegyverrel híveit ő látja el. l ' S ki hinné el,, de Klio majd megírja, ! Egy élten át, mint harcolt a vezér . . . j Bátor szava, megalkuvást nem tűrő Jelleme egy nagy haddal is fölér. Mindenható, dönthetlen »legyen«-jére Tért foglal kuitura, társadalom . . . S a megvetett katholikus hitszellem Sajtóban, egyletben — egy hatalom. S tovább, tovább!... tesz, épít lankadatlan. Van-e erely, mely hozzá fogható? Apostolok termékenyítő tette, Mely ajakáról elröppen, — a szó. S tábort teremt, hogy küzdjön a hitünkért A forumon, hol eszmék harca ég, — Bátor szavára győzelmes a válasz, Uj, lelkes táborát áldja az ég. Hitéletünk hódító útja készen, A Regnum Marianum él, virul . . . Népünk hódol az égi patronának S hozzá van fűzve elválhatlanul. Krisztusi élet, szeretet világít, A tespedés sötétje eltűnik, — Uj ébredés kél, — az ellen lesújtva — ... Az ő lánglelke ott is gyújt, hevít. I I . j 0, érdemid' ki tudná elsorolni ? . . . Éltető napként itt mindenki áld, S ott fönn az Úr is rád büszkén tekintett, Hogy lelked szennytelen' hozzája szállt.