Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-26 / 22. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. május 26. 22. szám, PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A kőszál. Különösen hangzik, pedig igazam van: pünkösd, a mi szerelmesünk, a kultúra ünnepe is. Az első pünkösdnapi jeruzsálemi népgyülésből világtörténelmi esemény, sőt ennél is több lett: kultúrtörténeti fordulópont. Valaki — egy egyszerű zsidó halász, úgy hivták, hogy Simon Péter — erős kézzel belemarkolt az emberiség életének kormánykerekébe; merészen nagyot lendített rajta s a hatalmas, tér és idő korlátai közt hömpölygő áradat új irányba csapott. Azon a jeruzsálemi gyűlésen t. i. az történt, hogy az örvénylő, hullámzó életbe beleilleszkedett a kőszál s e kőszálhoz mindjárt hozzátapadt, belekapaszkodott 3000 lélek. Az emberi psziché a maga fejlődésében, amely eddig cikk-cakkosan, óriási és szabálytalan kirezgésekkel uttalan-utakon vezetett keresztül, végre rátalált a helyes vágányokra. A beléje fektetett erők eddig is üzték-hajtották, hogy keresse önmagát, helyezkedjék, kapcsolódjék bele lezárt, minden szkepszistől ment igazságokkal a létbe. Bogozgatott is problémákat, de a szkepticizmus vizeire tévedt. Amikor már azt hitte, hogy megtalálta önmagát, akkor nevetett gúnyosan a szemébe az »ignoramus et ignorabimus«, akkor mondott csütörtököt tudománya, filozófiája. Azok az erők, amelyek az egységes, megnyugtató világnézet kialakításán dolgoztak, nem tudtak egy hatalmas eredővé összefonódni s így célt érni. Ezt a tantaluszi munkát zárta le az első pünkösd. Lezárta pedig úgy, hogy életre hivta az Egyházat. Lerakta Irta: Blazovieh Jákó. annak az iskolának alapjait, mely nem problémák tördelésében merül ki, hanem kész, s ami a fő, abszolút igazságokon fölépülő világnézetet közöl tanítványaival. Ez is kultúrérték. Sőt ez a Legmagasabb pont, amelyre kultúra emelkedhetik. Talán nincs a világtörténelemnek még egy intézménye, amelyre annyi s oly ádáz gyűlölettől szikrázó szem szegeződött volna múltban s jelenben egyaránt, mint az egyházra. Bölcsője vulkanikus talajon ringott, hiszen egy nép évezredes kiváltságára, bizonyos tekintetben dicsőségére borított sürü fátyolt. Elő fáklyákkal szegélyezték, vérpadokból összeállított barrikádokkal torlaszolták el útját. A szofisztika méregbe mártott fegyverekkel kezdte ki minden tanát. Majd az egyén, majd a köz nevében üzentek háborút neki. Többet járt gyászruhában, mint mirtuszkoszoruban ez az isteni jegyes. De talán sohasem volt része anynyi támadásban és — tegyük hozzá — annyi hálátlanságban, amennyit a mi részünkről el kell viselnie. Sajtó, politika, tudomány, művészet, filozófia mint jól szervezett maffia vetette rá magát a kőszálra. Addig járt a természettudományok kútjához, amig végre a KŐSZÁLBÓL is csak kőszál lett a szemében, amelynek szétrobbantása nehézségbe már nem ütközik. Nem, jó uraim, ez a KŐSZÁL marad KŐSZÁL, ez nem szétválasztható atomokból rakódott össze, ennek kohéziós ereje a — Lélek. Hozzá ez az ádáz gyűlölködés és harc a Legrútabb hálátlanság a modern kor részéről. Mert nem azt mondom én, hogy a repülőgépeket, titanicokat, géppuskákat s többi kedvenceinket mind az Egyház födözte föl. Még csak azt sem, hogy tudományunkat és művészetünket egyedül az Egyház emelte arra a színvonalra, amelyen ma áll. Nem. De azt igenis mondom s koronatanuként magam mellé állítom a történelmet. hogy azt a talajt, amelyből kulturánk kicsirázott, az Egyház törte föl, művelte meg. Átvette, megőrizte az antik kultúra termékeit, új irányt, új erőket adott a fejlődésnek oly mértékben, mint senki más. Szellemi kincseivel nem zárkózott el kinai falak közé, hanem két kézzel szórta patríciusnak és plebejusnak egyaránt. Kultúrális életünknek mai színvonalra emelkedése nem történt ugrásszerűen. Ide tervszerűen felépített lépcsőn jutott. S ezt a lépcsőt az Egyház építette föl. A kultúrtörténetnek nincs nagyobb, termékenyebb tényezője múltban, jelenben, mint az Egyház. Tehát több hálát onnan túlról! A magunk soraiban pedig több megértést, több jóakaratot, több szeretetet az Egyház iránt! Ne legyen egyedüli kapocs közöttünk s az Egyház közt az anyakönyv! Nekünk az Egyház valamivel több kultúrtényezőnél. »Az Egyház a mi fészkünk, itt pihenünk; ha a világban repkedünk is, s élelem után szétnézünk, szivünk mégis ide tér; itt van itthon.« (Prohászka). Persze, ebbe a házba nem zérus fokon aluli 'mérsékleten lévő lelkek kellenek. Ide Lélekből született pünkösdi lelkek kellenek. Olyanok, amilyenek az egyház alapjait rakták le: Péterek, PáLapunk mai száma 10 oldal.