Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-19 / 21. szám

1912 április 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 19. De ezen .keretek is gyorsan szűknek fognak bizonyulni rohamosan gyarapodó mozgalmunknak. A keresztény szociális mozgalomban eddig is résztvett, mondhatni minden társadalmi ' osztály, tulnyomólag mégis munkásmozgalom volt az és a többiek munkája inkább csak a munkásosztályoknak felsegitésére, védelmére irányult. Itt volt a legnagyobb baj, itt volt a helyzet tarthatatlan, azért ide összpontosítottuk minden erőnket. Ámde a ker. szociálizmus nem osztálymozgalom, nem munkásmozgalom, hanem egyetemes és szószoros értelemben vett szociális mozgalom, amely az összes társadalmi rendek és osztályok érdekellentéteinek részben kiegyenlítésével, részben legyőzésével kívánja a társadalmi békét biztosítani. Egyetemes világnézlet a keresztény szociálizmus, maga a gyakorlati kereszténység és ép azért kell neki és fog is győzedelmeskedni minden egyoldalú rendi és osztályfelfogáson, következéskép a szociáldemokrácián is. Azért csak a kezdet zűrzavarának, no meg az osztályönzésnek és a megcsontosodott elfogultságnak tulajdonitható az az ag.godalom és nagyfokú bizalmatlanság, amelylyel mozgalmunkat fogadják még a jobb lelkek is. A földbirtokos osztály bizalmatlansággal nézi mozgalmunkat, félti tőlünk csendes gazdaköreit, rövidlátó elfogultságában egy veszedelemnek tartja a kisgazdák és mezőgazdasági munkások szervezését, akár szociáldemokrata, akár keresztényszociálista alapon történik. A többnyire nem keresztény gyárosok inkább paroláznak a szociáldemokrata vezérekkel, akikkel lehet beszélni csengő nyelven mint velünk, akik becsületesen védjük a munkás jogát és semmi pénzért nem vagyunk hajlandók azt elárulni. Mindinkább két nagy táborba oszlik az emberiség; egyik a kereszténységé, a másikban pedig együtt vannak az összes ellenségei. Gyorsan közeledik a két tábor nagy világcsatája. A jövő tusáihoz képest a béke napjait éljük. Most kell és lehet elfoglalni és megerősíteni a döntő hadállásokat. Most még könnyű a falu lelkészeinek helyzete, most, midőn a szociáldemokrata mester legényekkel, kereskedősegédekkel kell csak felvenni a harcot, de mi máskép lesz i a közel jövőben a helyzet, ha a társadalomtudományi társaságban, a Piklerek és Somlók iskolájában kiképzett zsidó és nem zsidó ügyvédek és orvosok fogják képviselni minden faluban a szociáldemokráciát. Azért munkára fel; hitvédő és honmentő munkát végez ma mindenki, aki a keresztény szociális mozgalmat támogatja. Egy rövid kitekintés a nagyvilágba meggyőz bennünket arról, hogy csak azon országokban vett megnyugtató kifejlést a most folyó társadalmi forradalom, amelyekben erőteljes keresztényszociális mozgalom van. Hogy Anglia, a világ első iparállama, ma is társadalmi békét élvez s a vörös rém benne nem tud erőre kapni, azt Kingsley, Maurice Neale, a keresztényszociálizmus megalapítói által kezdeményezett páratlan sikerű szövetkezeti mozgalmának köszönheti, hogy Németország a szociáldemokrácia szülőföldje megállott a társadalmi harcok közepette, azt főkép annak köszönheti, hogy a gazdasági forradalom mérgét a ker. szociálizmus méze feloldotta. Hogy azonban Francia-és Olaszországban állandó a zavar és vallásüldözés, hogy Spanyolország holt tagja az európai társadalomnak, főkép abban leli magyarázatát, hogy ott a katolicizmus középkori merevségéből kibontakozni még mindig nem tudott, s a benne rejlő óriási szociális erő tétlenségre vagy csak foltozó munkára van kárhoztatva, ahelyett, hogy a társadalmi reform munkában átvenné az őt megillető vezérszerepet. Magyarországon még csend van, az utolsó konzervatív parlament még hatalmon van, az egyház régi hatalmának és befolyásának birtokában van, a szociáldemokrácia -és a többi keresztényellenes áramlatok még csak kamasz-korukat élik, amikor csak gyűjtik az erőt és kellemetlenkednek, de még igazában nem ártanak. Javítani a kort türelemmel és szeretettel, dicső feladat lehet béke idején, de mi most forradalmi korszakot élünk. A jelen társadalmi szerkezet eresztékeiben recseg; a IV-ik rend nagy robajjal törtet előre, hogy a társadalmi rétegek eltolódása révén felülkerekedjék, evvel szemben a többi rendek védik meglevő előnyös helyzetüket, s midőn ekként szemünk előtt megy végbe a világtörténelem egyik legjelentősebb forradalma, amelyből a munkának szebb, jobb, igazságos társadalma fog kiválni, nem-e elsőrangú kötelességünk nekünk, akik ezen epochalis eseményt, az új társadalom hajnalhasadását megértük, minden erőnkkel azon lenni, hogy a nagy reform a kereszténység örök elvei szerint menjen végbe! És ez a keresztény szociálizmus törekvése! Vegyünk részt munkájában! (Vége). Színház. Vége a tavaszi évadnak. Úgy halljuk, deficittel végződött, mert a közönség — különösen az utóbbi időbén — valósággal bojkottálta a szinházat. Napról-napra üres házak előtt folytak az előadások. Ilyen silány szezont nem mostanában látott az igazgató. Ha ennek a feltűnő jelenségnek az okát keressük, ne hibáztassuk egyemég visszafordult, hogy az öreg Boros Józsira ráparancsoljon, bújjék el hamar a jászol alá! Hanem az öreg bizony nem bújt. Ha szívesen tette volna, akkor se tudta volna. Tagjai perc alatt felmondták neki a szolgálatot. O azt a hangot, melyen az imént valaki beszélt, ismerte: az a hang, igen, az a hang Ferkó.é, _ az ő fiáé. Ni épen most folytatja: — Csavargót is láttam a ház körül •ólálkodni. Be ne logadd, azt megmondom. — Nem én, gazduram. . .. ^ — No, no, ismerlek Istók, a te szived minden gazemberen megesik. Talán márig... — Itt sülyedjek el, vágott szavába a béres. Ott az istálló, tessék megvizsgálni. -— Jól van, jól, az egyszer nem teszem, dolgom lesz odabenn a gyerekekkel. Többet nem mondott, úgy látszik, odább állott. A béres megkönnyebbülten lépett be az istállóba. — No most bízvást előkerülhet, szólt hangosan Borosnak, de mikor észrevette, hogy az még mindig a maga zsuppágyán gubbaszt, szinte dühösen förmedt rá. Hát. kend mit csinál? Az Isten szent szerelmére! Nem mondtam, vegye magát a jászol alá ? Jézus, Mária, szent József, ha gazdám betallát volna jönni! Akkor hát pusztulhattunk volna akár mind a ketten. Ha mit nem nézek, most szentül kidobnám kendet. Nem folytatta zsörtölődését. Mikor vendégének halvány arcára tévedt tekintete, mikor látta, hogy azon az arcon annyi bárfat s fájdalom tükröződik, szinte megesett rajt a szive. Mindjárt fordított egyet a dolgon: -—. No, nem öreg, dehogy is; hiszen nem úgy értettem. Ne pityeredjék el. Gyerekség. Dehogy hajtanám ki az éjszakába, ha mindjárt az életemet kóstálná is. Tudom én, mi a böcsület. . , Hanem Boros Józsi nehezen tudott magához térni. — Egyék kelmed, biztatta jó szívvel a béres, a szalonnát és kenyeret jobban feléje tolva. Hanem Boros Józsi ahelyett, hogy elfogadta volna a kinálást, hirtelen karon ragadta a bérest. — Kivolt, akivel az imént beszélt ? kér-; dezte izgatottan. — Kicsoda más, mint a gazdám ? — Mi neve ? — Boros Ferenc. Ugy mászott föl az ugorkafára, hogy maga sem tudja, hogyan. Tiz évvel ezelőtt ő.is csavargó volt; béreskép szegődött be özvegy Csányinéhoz, de mióta azt az asszonyt minden birtokostul elvette, mióta fölvitte az Isten a dolgát, azóta nincs szive más szegény emberhez. Miatta hiszen az uton veszhetne minden vándor. Be nem fogadna egyet is. Hiszen hallotta, milyen csodát tett az imént. De mi baja? kérdezte Istók hirtelen, ki csak most vette észre, hogy az öregnek keze remeg, szeme tétován mered hol ide, hol oda. Szinte félt attól az embertől ... Boros Józsi nem felelt, csak fölkelt, fogta a botját és kalapját. • — Mit akar ? kiáltott a béres elcsodálkozva. — Isten megáldja kendet. Köszönöm a hozzám való szívességét. — Megbolondult? El akar menni? Boros Józsi szomorúan bólintott a fejével. Megrázta a derék cseléd kezét és mielőtt a másik még megakadályozhatta volna, kirontott az ajtón. — De öreg, az Isten szent szerelmére! kiáltott utána a béres, hová fut ebben a sötét éjszakában ? Meggabalyodott az eszében ? Feleletet nem kapott már. Istók csodálkozva rázta a fejét. Ugy mormolta a fogai között: — No ilyet sem értem még.- Bizonyosan a csavargó-vér támadt föl benne olyan hirtelen. Hiába, a csavargó, csavargó. Pedig az egész formája ...