Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-19 / 21. szám

166. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 14. dül a közönséget; — volt hiba a színészekben és az előadott darabokban egyaránt. Nagyon sajnáljuk, hogy a társulat ez alkalommal nem valami kedves emlékekkel távozik körünkből, viszont azonban jó néhány darabról és előadásról mi sem zenghetünk dicshimnuszt. Itt tenni kell valamit. Ezt érezhetik mindkét részen. Első sorban a szinügyibizottságnak kell odahatnia, hogy a közönség és a társulat egymásra találjanak. Azt hisszük, ez nem ütközik olyan nagy akadályokba, ha a szinügyibizottság és az igazgató karöltve, komolyan fognak hozzá a munkához. így azután nem jutunk csődbe. Utolsó szinházi hetünk egyébként nem szűkölködött változatosság nélkül. Két estén vendégszerepelt Márkus Emilia, a Nemzeti Színház művésznője. Akadt még cabaret-estünk is és szerdán este volt Kerényi Irén jutalomjátéka. Márkus Emilia neve országoshirü név, nincs rászorulva a mi kritikánkra. Lelkes örömmel üdvözölte őt a pápai közönség; mindkét este telt ház gyűlt össze ragyogó művészetének megcsodálására, noha duplájára emelték a helyárakat. Ünnepi szint öltött a színház. Városunk nevében hatalmas babérkoszorút nyújtottak át a művésznőnek, szűnni nem akaró taps kíséretében. Jól esett látnunk azt a lelkesedést, amellyel lépten-nyomon elhalmozták. Szombaton este Sardou Viktor 5 felvonásos drámájában, a » Boszorkány «ban, vasárnap pedig a »Kameliás hölgy« c. drámában lépett fel; az előbbiben Zoraya, az utóbbiban Margit szerepében. Mint Zoraya bájos, érdekes Nem fejezte be, csak csóválta a fejétPedig Boros Józsit rosszul itélte meg a béres. Hiszen ha szegény öreg eddig csavargó volt, ezután nem lesz az. Eddig volt célja a csavargásának; fiát kereste. De most, miután megbizonyosodott róla, hogy Ferkót örökre elvesztette, most már hazatér csöndes békességben dolgozni, kiégett szivvel lemondani s mindenkitől elhagyatva meghalni. Oh, ha fiát mint szegény nyomorultat találja valahol meg, hogyan szoritja szivére s viszi vissza magával! Szegénységében becsülné s csodálná a Borosok ősi büszkeségét;<de hogy megtalálta nyomorult gazdagságában, megtalálta olyan viszonyok között, melyek megengedték volna neki, hogy büszkeségének sérelme nélkül is vigaszára legyen apjának-; ki őt házából elkergette, s ő ezt mégsem tette, szegény öregjét elfeledte, a szép gyermekkor mindmegannyi kedves emlékét szivéből kitépte s mint a széltől hajtott levél, nem is vágyakozott a fa után, melynek gallyain kifakadt: ez sok volt a megtörni készülő apai szívnek. Menekült az alól a födél alól, mert menekülnie kellett: tulajdon fiának volt az háza. Azaz hogy neki nincsen már fia, az ő Ferkója örökre elveszett. Akár meg is faragtathatja otthon a fejfáját, hogy mikor öreg napjaira vigaszra leszen szüksége, kimenjen a temetőbe, elbqtprkáljon egy üres sirhalomhoz s ott kedvére kisirja magát. és minden izében művészi alakitást mutatott be; csodálatos beszédével valósággal megigézi, megbabonázza az embert. Igaz drámai és művészi volt a játéka. Vele szenvedtünk, vele sírtunk. Lelkünkben átéltük mindazt a lelkitusát, amelyet Zoraja és Margit végigszenvedtek halálukig. Tüneményes alakitás volt, — megrázó, magával ragadó. Óriási, pótolhatatlan kár, hogy a többi szereplő, Zilahyt kivéve, éppen nem illett bele a keretbe, pedig a rendezőségnek a szereposztáskor ügyelnie kellett volna arra is, hogy az együttjátszó színészek csakugyan együvé valók is legyenek. Ez ugyan bajosan ment volna, de annyit mindenesetre elvárhattunk, már csak Márkus Emilia személye iránti tiszteletből is, hogy a keretben levő többi szereplőben némi törekvés, vagy hajlandóság mutatkozzék szerepük tökéletesebb kidolgozására. Sokat elfeledtetett velünk Márkus Emilia művészete, de azért szereplő társainak minden silányságát még sem bírta elpalástolni. »Cabaret-előadásunk» is vala. De milyen cabaret ? Jobb róla nem is beszélni. Hagyjuk! Kerényi Irén jutalomjátékával szintén úgy vagyunk, hogy sehogysem vagyunk. Elég ha annyit mondunk, hogy úgy látszik, nemsokára már a kordinahuzónak is rendeznek jutalomjátékot. Kerényi, mint értesülünk, Komáromba szerződött. Mi nem sokat vesztünk, a komáromiak nem sokat nyernek. * A héten előadott darabok a következők: Szombaton este Márkus Emilia vendégszereplésével a »Boszorkány« c. 5 felvonásos dráma került szinre. Gratulálunk Zilahynak és Dérynék, mert most, Márkus Emilia mellett láttuk meg igazán, hogy büszke lehet rájuk társulatunk. Afrida, vén banya szerepét sok hűséggel játszotta Miklóssy Margit és ami a fő, eltalálta szerepéhez a hangot. Megtapsolták nyilt szinen. Fekete Irén rövid egy-két jelenésében szépen simult a keretbe. A többi szereplőről nem szólunk, amit valószínű, köszönettel is vesznek. Vasárnap este az örökké szép »Kameliás hölgy« ment, a főszerepben Márkus Emiliával. Az ünneplésből csak úgy kijutott ez estén, mint az előző nap. Zilahy itt is megmutatta rátermettségét. A többi szereplőről hallgasson a krónika. Jobb lesz így. Szombat délután a »Furulyás Jancsi«, vasárnap délután »Az ember tradédiája« csinált telt házat. Hétfőn cabaret-estélyt adott az igazgatóság. De micsoda cabaret volt ez! Toldott-foldott, ütött-kopott ócskaságok, amelyek közül egyedül Juhos komoly műdalai, Érczkövy drámai erővel előadott dalai és Káldor Dezső füttykupléja keltettek nagyobb hatást. Kedden Hegedür Gyula ur, a vígszínház művésze hirtelen megbetegedett (!?) és így Pápán nem léphetett fel »Az ördög» c. vígjátékban, hanem azért Pesten szerepelt. így hamarosan előkapták az »Élő-halott« c. népszínművet. Alig 25—30 ember lézengett a színházban. A szereplők legnagyobb része ehhez is szabta a játékát, ami elég helytelen. Elvégre, akik ott voltak az előadáson, épen úgy megfizették a iegy árát, mintha tízszer annyian lettek volna és kaptak érte silány produkciút. Örvendetes kivételként említjük Juhost, Fekete Irént, Alapit és Zilahyt, akikre nem volt hatással a kevés közönség. Szerdán este üres ház előtt került szinre Kerényi Irén jutalomjátékául a »Bőregér« c. operette. Elmondhatjuk róla, »régi, de jó«, különösen ha Rozalindát Juhos Margit, Frosch börtönőrt Nyáray Rezső játsza. Ok voltak az est bősei. Juhos valósággal remekelt gyönyörű énekszámaival. Nyáray pedig a 3. felvonásban állandó derűben tartotta a közönséget. A börtönőr komikus szerepét mintha csak neki irták volna. Egyik legszebb sikere fűződik ehhez a szerephez. Nagyon jó volt Pataky, Zilahy és Déry. Figyelemre méltó volt Kerényi és kisebb szerepében Rózsahegyi, akit mint ambiciózus fiatal szinészt ismertünk meg. Csütörtökön utolsó botrányként a »Koldus gróf« ment, meglehetős botrányos előadásban. A szereplők majd mindegyikén meglátszott, hogy már nincsenek itt, hanem Tapolcán, ahol sok-sok sikert kivánunk nekik. Nagyobbat, mint nálunk volt. HÍREK. — A pannonhalmi főapát Pápán» Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát í. hó 13-án városunkba érkezett a bencés székházi meglátogatására. Kíséretében volt titkára, Wéber Jácint is. A főapát itt tartózkodása alatt behatóan megbeszélte a gimnáziumnak kiegészítése következtében szükségessé vált építkezéseket. Új, második emeletet kap a székház, a gimnázium is jelentékenyen megbővül. Ő Méltósága 14-én d. u. távozott el városunkból gyönyörű négyesfogatán Bakonybélbe. — Személyi hip. Mórocz Emilián, a pannonhalmi főmonostor alperjele, f. hó 17-én este — átutazóban — néhány órát pápai rendtársai körében töltött. — Szelényi Józsefnek, lapunk kitűnő tollú poétájának jubiláris műve, a »TavaszNyár« immár elhagyta a sajtót. A komoly irodalom barátai bizonyára őszinte örömmel fogadják ezt a szép, tartalmas munkát, melynek külső kiállítása is meglepően elegáns. Mintha csak az iró és a nyomdai technika versenyre keltek volna, hogy mentől szebb, értékesebb munkát termeljenek. Érdemlegesen lapunk pünkösdi számában fogjuk méltatni. Addig is újólag igen melegen ajánljuk a művet az intelligens közönség figyelmébe. — Halálozás. Szent Ferenc derék fiait is újra meglátogatta az Úr. Elszólította, magához hivta jólelkű, kedves testvérüket, Botka Máriust. Kötelességtudó, buzgó tagja volt a székháznak. Rettenetes kinok gyötörték; fájdalmait csak a szentségek ismételt példás felvétele enyhítette. Rendtársai Önfeláldozással ápolták, de megmenteni nem tudták. Vasárnap éjjel, életének 42. évében csendesen elhunyt. Kedden d. u. temették el nagy gyászoló közönség jelenlétébén. A szomorú szertartást Újfalusy László házfőnök végezte Czigány Gyula és Szentgyörgyi Ignác segédlelkészek asszisztenciájával. Nyugodjék békében!