Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-05-05 / 19. szám

1912 április 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. van. A szolidaritás sohasem pótolhatja a keresztény szeretetet. __ Erős, pezsgő, eleven egyesületi életre van szükség. A Jótékony Nőegyletek igen szép hivatást töltöttek be. De a mai szociális életben nem elég a charitativ működés. Társadalmi tevékenység is kell. Igén sok serdülő leány elhagyja otthonát, idegenekhez szegődik, ahol fizetést ugyan kap, — de anyai szivet, anyai szeretetet nem talál. Pedig a nőiesség lényege nem az anyaság, hanem az anyaiság. Nem minden nő hivatása, hogy anyává legyen, de minden nőnek szent kötelessége, hogy anyai szeretettel ölelje szivére azokat, akik szegénységből, kénytelenségből elhagyták az anyai házat. Ez az igazi feminizmus! A szociális működés új erőt, új munkakört kölcsönöz az embernek. Nemzeti és keresztény feladatunkat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a társadalom egyik felét felrázzuk a közönyösségből, a másikat pedig "gyűlölet helyett szeretettel töltjük meg. Bolivia és Argentinia 10—12 évig folyton háborúskodtak. Pusztult, vérzett mind a két ország; attól lehetett tartani, hogy kölcsönös elvérzés lesz a végeszakadatlan küzdelem következménye. Ekkor a két nemzet főpapjai nagy agitációt kezdtek a béke érdekében. Létre is jött s a békepontok utolsója az volt, hogy le kell rombolni a határszéli erődítéseket; az ágyukból pedig egy hatalmas Krisztus-szobrot kell önteni, mely 3000 méter magasságban hirdesse az Andesek csúcsán, hogy Krisztus nélkül nincs béke, nincs boldogság, nincs igazság, nincs szeretet, nincs—semmi. Krisztussal — minden! * II. Vasárnap. 1. Népgyűlés a Főtéren. Ezrekre rugó, lelkes sokaság hullámzott vasárnap délután a Főtéren. Nemcsak a katolikusok jelentek meg nagy számban, hanem igen sokan voltak másvallásuak is, sőt az »elvtársak« is kivonultak. A gyűlést Zsilavy Sándor, lapunk felelős szerkesztője nyitotta meg rövid beszéddel. Utána Baránszky Gyula dr. mondott tartalmas beszédet. Lejárt már a jelszavak kora — úgymond — nem kell többé se 48, se 67; a krisztusi szeretet jegyében kell szervezkednünk. Szent István király keresztény alapon szervezte az országot. És hazánk akkor volt igazán nagy, mikor a nemzet a keresztény szeretetben egyesült. Több száz évig viaskodtunk nemzeti önállóságunkért. S ebben az önvédelmi "harcbán igen nagy szerepet játszott a vármegye. Ma már a községeké, a városoké a vezetőszerep. A parlament nem tudja megoldani az országos feladatokat. Ne várjunk tehát mindent felülről; a magunk erejéből igyekezzünk megvalósítani a népjóléti intézményeket (fogyasztási hitelszövetkezetek, munkáslakások stb.) Minden polgárnak szent kötelessége, hogy érdeklődjék városának ügyei iránt. Igazi népképviselőket kell beválasztani a képviselőtestületbe. A községi szükségleteket ne adják ki magánvállalkozóknak, hanem községi szervezettel igyekezzenek megoldani. S ezekben a községi üzemekben keresztény szellem uralkodjék. Az intelligencia ne zárkózzék el mereven a néptől; legyen az, aminek lennie kell: szellemi irányítója, támogatója, önzetlen, becsületes vezére az alsóbb néposztályoknak. Huszár Károly orsz. képviselő az általános, egyenlő, titkos, községenkinti, kötelező választójog érdekében mondott fulmináns beszédet. Kitűnő népszónok; a közbeszólások nem hozzák zavarba: rögtön készen van a válasszal ugyanynyira, hog)' a közbeszólónak elmegy a kedve újabb okvetetlenkedő megjegyzéstől. Éles bírálatot mondott a két évvel ezelőtti orsz. képviselőválasztásról, melyet országos állatvásárnak keresztelt el. Ennek tulajdonítja a parlament tekintélyének sülyedését. Hosszasan fejtegette a napirenden levő katonai javaslatokat, majd áttért a választójogra. Az Andrássy-féle plurális választójog kivégzése után a Lukács-féle tervezetet vette boncoló kés alá. Erősen sürgette a keresztény szakszervezetek kiépítését és a népparlament megteremtését. »Felekezeti heccekre nincs szükség — mondotta riadó tapsok közt. — A komoly, hazafias zsidóság becsületérzésére hivatkozom. Ha ez a nemzet fiaivá fogadta őket, ne nézzék tétlenül, hogy egyes, magukról megfeledkezett zsidók az egész hazai zsidóság nevében lázítsanak, izgassanak minden ellen, ami keresztény, ami nekünk szent! Nekünk kötelességünk tiszteletben tartanunk mások hitét. Tartsák tiszteletben a másvallásuak is a mienket s akkor szent lesz a béke«. P. Buttykay Antal, budapesti szentferencrendi házfőnök kétszeresen kivette részét társadalmi kurzusunk munkájából s a magas színvonalt megadta neki. Fél 6 felé járt az idő, mikor megérkezett — az előadó Huszár tréfás szava szerint — a barát, kinek kötél van a derekán, s azért, amit mond, az kötelező. E szavak nyomán viharos éljenzés tört ki. Igy üdvözölték az egyszerű barátruhában is klasszikus megjelenésű férfiút. A pódiumon kikéri a helyeslő közbeszólásokat: az idő, mely rendelkezésére áll, igen rövid; de meg az igazság lesújtó érveinek nincs is szükségük nyomósításra. Es ez érvek rémítően lesújtók voltak! Az az ezernyi ezer A politikailag felszabadult egyéni erők siettek a szabad érvényesülésre, a középkorban összehalmozott, de eddig megkötött tőke megkezdte hóditó hadjáratát. Megindult a vásári zűr-zavar, melyben az eszményi javak nem vonzanak többé, mindenki lót-fut az anyagi boldogság után. Az anyagi haladással ujult erővel támadt föl az emberben a kiirthatatlan pogány érzés, mely Castelár ragyogó nyelvezetével dicséri a renaissanceot, amelyben az ember állítólag valódi lényének öntudatára ébredt s az égről a földre szögezve szemeit, itt lent keresi igazi boldogságát s elfordul a keresztény vallás szomorú világától, hol alázatosság és önmegtagadás virrasztanak a kereszt tövében. Az Istentől •elszakadt ember a haszonért, a földi boldogulásért lelkesedik s az anyagot emeli oltárára. Az igények megsokszorosodtak és ennek megfelelőleg a termelés, támogatva a természettudományok és a technika bámulatos eredményeitől addig nem ismert arányokat •ölt; a nagymérvű fogyasztással szemben szükségessé vált a nagyban való termelés, amire csak a nagy tőke, a gyári ipar képes. A tőke nagy hatalommá lett. El nem vitatható ez állapottól a haladás jellege, érdemei kétségen felül állnak, de magában hordta a későbbi bajok csiráit, mert a nagy tőke mérhetetlen önzésében, haszonlesésében fenékig kizsákmányolta ezt a reá nézve kedvező helyzetet. A kapitálizmus szemben azon általános törekvéssel, hogy minden társadalom kultura előhaladásával lépést tartva emelje a maga életrendjét, a pusztán munkája bérére utalt munkás elemre anyagi helyzetének feltartózhatatlan hanyatlását eredményezte. A féktelen gazdasági szabadság, amely az önzést emelte oltárára, keveseknek alig képzelt kényelmet juttatott, a haladás összes vívmányait szolgálatukba hajtva, de a társadalom legszámosabb rendjének, a munkásosztálynak gazdasági és ennek nyomán fizikai és erkölcsi romlását eredményezte. Felesleges a jelen kor [szociális nyomorát festenünk, nem akarunk közhelyeket felsorolni, kétségtelen bizonyítéka ennek az az egyetemes jellegű és világotrengető társadalmi forradalom, amelyben az egyéni és politikai szabadság és egyenlőség eszméivel telitett s hatalmas számbeli erejének öntudatára ébredt alsóbb néposztály helyet kér az anyagi jólét asztalán. Elfogulatlan szemmel vizsgálva a bajok eredetét, hibát találunk mindenütt, lent és fönt, népben és felsőbb körökben, politikában és gazdasági életben, államban és társadalomban egyaránt. Azt is látjuk, hogy sokkal mélyebben gyökereznek a bajok, hogysem a felületen mozgó javításokkal orvosolhatók volnának, sokkal erősebbek az ellentétek a társadalmi osztályok közt, hogysem az önzés valamelyes mérséklésével áthidalni lehetne a köztük tátongó űrt. Nem szociális olajcseppekre van ma szükség, hanem széleskörű, a gazdasági élet egész területére kiható gyökeres közgazdasági reformokra, amelyek a gazdasági haladás igaz vívmányait megegyeztetik az elhanyagolt szociális érdekekkel, mindenekfölött pedig szükség van a kereszt jelében való társadalomerkölcsi megújhodásra, amely végre teljes érvényre juttatja a köz- és magánéletben a felebaráti szeretet parancsait. Ezt legelőbb Carlyle Tamás, Anglia egyik legfényesebb elméje és legnagyobb gondolkozója hirdette, aki méltán tekinthető a keresztény szociálizmus alapvetőjének. Alapfelfogása, hogy a társadalmi bajok forrása a féktelen önzés, az bomlasztja a társadalmi kötelékeket s okozza az elkeseredett gazdasági harcot, amely fenevaddá teszi az embert. t