Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-21 / 17. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 21. A. tatárjárás, a török hódítás készületlenül, talált bennünket. Meg is adtuk az árát. Isten csodája, hogy kihevertükA hitünket, erkölcsünket, hazánkat, enmagunk és maradékaink, unokáink jövőjét fenyegető istentelenség és hazátlanság tatárjárása ne találjon készületlenül bennünket! Mert ki veszi magára a felelősséget a szörnyű, beláthatatlan következményekért ?! Résen legyünk hát és lássunk a munkához! A szociálizmust immár semmiféle hatalom és tekintély föl nem tartóztatja. Mintha egy óriási havas tetején valami rendkívüli hő behatása folytán évezredes hórétegek olvadnának meg, s aztán vészes áradatban lefelé hömpölyögve biztos pusztulással fenyegetnek minden utbaesőt, ugy sodródik felénk a szocializmus gigászi áradata, vizözöni elmosással fenyegetve a jelen társadalmat, mely céljainak útjába esik. Értsük meg, ezt a hatalmas folyamot csak rcndezrii lehet, határok közé, csatornákba vezetni, de nemfeltartóztatni! Nem lehet beszélni a szocializmus leveréséről, itt nem lehet bizni a mindenható katonaságban, mely egy évtized múlva egy szálig szocialista lesz, a szocializmussal csak számolni leket, de nem leszámolni! Itt csak békés, okos kiegyezésnek van helye. A krisztusi szeretet és igazságosság diplomáciájával elérendő békés kiegyezésnek. És ezen békés kiegyezésben közre kell munkálkodnia a társadalom minden komolyan gondolkodó, békeszerető, a vallás, haza, család, kultúra szent ideáljaiért lelkesedő, humánus tagjának. Sem félni nem kell a szocializmustól, sem ignorálni, lekicsinyelni nem szabad. Aki szereti az igazság és a szeretet uralmát, annak nincs oka félni az igazi szocializmustól, sőt annak az lesz az imádságszerű, égő fohásza: te krisztusi szocializmus, jöjjön el a te országod! Ilyen békésen kiegyező, számoló, komoly, jószándéku, nemes munkára toboroz bennünket a Pápán tartandó ker. társadalmi kurzus. Rajta, vegyük ki a részünket belőle! Az intelligencia adjon jó példát és ne vonja ki magát társadalmi kötelességeinek teljesítése alól. Legyen az, aminek hivatásánál fogva lennie kell: a nép irányítója, vezére; mert ha nem veszi át a vezérletet, majd átveszik hivatástalan és lelketlen izgatók, demagógok, kik aztán majd ellene fogják vezetni a felbőszített tömegeket ! Ne fázzunk ettől a szótól: szocializmus. Igaz, hogy az istentelen és hazátlan bitangok szörnyű, förtelmes hirbe keverték, de ez csak arra szolgáljon ösztökéiil, hogy adjunk ennek a szónak becsületes fogalmat és ami fő — krisztusi tartalmat. Mert nem Marx, nem Bebel tudománya a szocializmus, nem is az istentelen demokratáké, hanem a szegény Názáreti Jézus rendszere, melynek a lelke, a mindene a tettekben nyilvánuló felebaráti szeretet és az osztó igazságosság. Bontakozzunk ki a leereszkedni nem tudó, melegedni nem akaró, gőgös, egoista zárkózottság és elkülönzöttség lehetetlen, idejétmulta páncélöltözetéből, keljünk már fel a közöny, a semmivel se törődés kényelmes, ördögkészitette lócájáról és álljunk bele férfiasan a keresztény társadalmi munkába! De legyen ott városunk minden keresztény polgára, legyetek ott különösen ti szegény proletárok, kiknek elsősorban ügye, érdeke a mi társadalmi munkánk. Hiszen rajtatok akarunk segíteni két irányban is: egyrészt megőrizni a csábító farkasok, véres és erőszakos fenevadak körmeitől, másrészt egy szebb, boldogabb, emberségesebb élet útjait egyengetni a ti számotokra és utódaitok, gyermekeitek számára. Kettős, fenséges célja lesz a mi > kurzusunknak, a művelt, vagyonos osztályt társadalmi kötelességeinek tudatára ébreszteni és így az elnyomottakat, a szegény népet anyagi és erkölcsi nyomorából és tudatlanságából kiemelni, s aztán nevelni a szép által a boldogságra. Oly programm, oly cél, mely megérdemli figyelmét, legmelegebb érdeklődését mindenkinek, aki szereti Istenét, hazáját, családját, gyermekeit, aki egy szebb, jobb és biztos jövőt akar tudni unokái számára, akinek van szive a szegény, jogtalan tömegek bajai, sóhajai iránt és különösen a szociáldemokrácia halálos ölelésétől elkábított, fej ét vesztett ker. testvéreink iránt. Isten hozzon össze minket erre a legnemesebb munkára! Fel a ker. társadalmi kurzusra! Városi közgyűlés. (*) A szerdai közgyűlésre meglehetős gyéren szállingóztak a városatyák. Az ülés kezdetén mindössze 35—40 képviselő volt jelen; később felszökött a számuk 60—70-re. De a tárgysorozat vége felé ismét nagyon ellanyhult az érdeklődés; a baloldalon négyöt képviselő »hemzsegett«, a jobboldal TÁRCA. flz úgynevezett pragmatika szankcióról. — Irta: Martonfalvay Eiek. — (Folytatás). Bizonyos azonban, hogy az uralkodóra fontos volt a nőág örökösödési jogának Magyarországon való megszerzése is. A német-római birodalomban, a porosz királyság folytonos izmosodása, a partikuláris érdekek, az, hogy a császári méltóságra akármelyik fejedelmi háznak igénye volt, némiképp a birodalom nagyrészt protestáns volta, kilátástalanná tették a sali törvénynek, — amely a nőket az uralkodásból kizárta — megváltoztatását, az örökös tartományok pedig magukban nem biztosították volna a nagyhatalmi állást, azért gondoskodni kelle, hogy Magyarország azokkal elválaszthatlanul és pedig elsősorban az uralkodó közössége által összekapcsoltassék. Annál is inkább, mert időközben megérkezett az örökös, csakugyan leány: Mária Terézia. Ekkor tehát már a dologhoz kellett" látnia a bécsi, kormánynak, s ez nem volt könnyű. Magyarország, a lezajlott szabadságharcok némileg kedvezőbb eredménye folytán, s hogy az európai politikába az utolsó század harcai révén már belekapcsolódott, nem volt többé olyan könnyen kapható, mint 1687-ben. Sok jó hazafi a 200 év óta felgyülemlett keserűség hatása alatt (közülök még nagyon sokan résztvettek Thököly és Rákóczy harcaiban és szenvedtek a levert mozgalom megtorló működése alatt), vágyó reménnyel látta felcsillanni azt a közel jövőt, amelyben az ország megszabadul a kétévszázados idegen járomtól és ismét ura lesz önmagának. Ám Ausztria az ő hagyományos kormányzati elvével: a »divide et impera« jegyével fogott a munkába és tiz esztendő leforgása alatt el is érte célját. Nem a magyar országgyűlés elé vitték tehát először a dolgot, hanem az akkori Slavonia (a mai horvátországi három vármegye, Zágráb, Kőrös és Varasd) tartománygyűlése elé, s amikor itt már keresztül ment, s így rés töretett a magyar sz. korona birodal mának egyik sebhető részén, jutott évek múlva oda, hogy a magyar országgyűlésnek is elő lehetett terjeszteni. A főuraknak az udvarhoz vonása, ott címekkel, kitüntetésekkel való elhalmozása, még inkább az u. n. neoacquistica commissio: a volt török hódoltsági és száműzött szabadságharcosoktól elkobzott birtokok osztogatása kitűnő eszközöknek bizonyultak, úgy, hogy végre is létrejöttek a már többszőr említett 1723. évi törvénycikkek a két birodalomnak a fejedelem közössége által kifejezett kapcsolatáról, s a trónöröklésnek a leányágra való kiterjesztéséről; azok a törvények, amelyeket végzetes hanyagsággal nálunk is az ilynevű osztrák institutió nevén, pragmatika szankció néven emlegetnek. Ennek a nevezetes, jelenlegi államjogi helyzetünknek is alapjául szolgáló törvényalkotásnak összevont tartalma im ez. A sokszor említett 1723.2. törvénycikk 5., 6., 7. és 8. §§-aiban kimondották, hogy: »Az ország rendei ő cs. kir. felsége (III. Károly) fiágának magvaszakadtá.val — melyet Isten nagykegyelmesen eltávoztatni méltóztassék, — a Magyarország koronájában, s a hozzá tartozó részek, tartományok és országokban való trónöröklési jogot a felséges ausztriai ház nőágára is és pedig első helyen a most uralkodó cs. kir. felségtől leszármazókra, ezeknek kihalása után Józseftől, s illetőleg ezeknek kihalása, után Lipóttól leszármazó róm. kat. mindkét nemű ausztriai főhercegi utódaira átruházták ugyanazon elsőszülöttségi rend szerint, amelyet ő. cs. kir. felsége a Magyarországgal és a