Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-21 / 17. szám

1912. április 21. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. azonban dicséretre méltó kitartással mindvégig figyelemmel kisérte a tárgyalást. Pedig a tárgyalás szinvonálát épenséggcl nem mondhatjuk valami nívósnak, különösen ha a »"Dunántul Athenjé«-hez cimzétt büszke: elnevezésre gondolunk. A fegyelmezettséget, az önuralmat, mások véleményének tiszteletben-tartását nem igen ismeri a képviselőtestület. Ideges türelmetlenséggel, hangos közbeszólásokkal zavarják a felszólalókat. íA polgármesternek egész bátran diplomát lehetne adni a harangozásból, annyiszor kell lóbálnia a kTsebbszerü harangnak is beillő csengetyűt). Az ülés egyébként a szokásos »pont« három órakor kezdődött. A jegyzőkönyv hitelesítésére Faragó János, Beck Zsigmond, Ács Ferenc, Kerbolt Álajos és Béri Zsigmond képviselőket kéri fel a polgármester. A mult ülés jegyzőkönyvét Révész Arnold v. mérnök felszólalása után hitelesítették. Napirendre-térés előtt bejelenti a pol-, gármester, hogy a vármegye jóváhagyta az Erzsébet-iíget kibővítésére vonatkozó városi határozatot. A belügyminiszter meg 23.500 K-t küldött a városnak. Hogyne vették volna tudomásul! Interpelláció nem.volt Kerbolt Alajos indítványára a napirend megváltoztatásával a kényszervágások alkalmával felmerülő költségek elengedése ügyében« beadott kérvényt tárgyalta először a közgyűlés. Potom összegről volt szó, mindössze 200 egynéhány koronáról, mégis hosszadalmas vita keletkezett belőle. Tálos v 'ndor azt fejtegette, hogy a mai drága világban igen sokba kerül a marha beszerzése, nevelése. S ha a jószág kényszervágás alá kerül, az árának csak .harmadrészét kapja meg a tulajdonos. Minek azt a szegény embert még újabb, 35—40 korona kiadással terhelni? Megteheti ezt a város? (Ellenmondások). Ezt az urak nem tudják, ezt csak azok az emberek érzik, »akiken megtörténik a kényszervágás.« (Élénk derültség). Dr. Kende Ádám hevesen tiltakozik a kérelem teljesítése ellen. Ez nem a humanizmus kérdése, nem szociális vonatkozású dolog, ez rideg osztályérdek. Veszedelmes precedens keletkezhetnék abból, ha a város magáévá tenné ezt az ügyet. Ki kártalanítsa az iparost, a kereskedőt, ha valami baj éri ? Az is a városhoz jöjjön segítségért ? Manapság a kisgazdának van legjobb dolga. Biztosítsák a marhájukat s akkor nem sújtja őket olyan nagy csapás, ha kényszer. vágatásra kerül a sor. Dr Kende beszéde alatt folyton zajongtak a szociálisták. Sürün emlegették a »tőkepénzeseket«. Alig ült le Kende, azonnal felpattant Kerbolt Alajos. Kende emleget itt osztályérdeket — úgymond — holott ennek épen ő a legfőbb képviselője. Ezért rendre utasította őt a polgármester. Meghajlik a rendreutasítás előtt, sajnálja, hogy azt a kifejezést használta; azért úgyis tudja mindenki, hogy úgy van, ahogy ő mondotta (derültség). Egyébként itt a képviselőtestületben is az osztályérdek uralkodik. Nem osztályérdek volt-e a Kossuth-utca és a Deák-utca aszfaltérozása (?) Nem osztályérdek volt-e az aikai szerencsétlen áldozatok családja számára megszavazott városi segítség ? (Viharos ellenmondások. Zajos közbekiáltások: Szép szociálista!) Osztályuralom nincs Magyarországon ! (Megható! Hát akkor mi a csuda ellen küzdenek?) Igaz, hogy jó dolga van az agráriusnak, de csak a nagybirtokosnak, a kisgazdának annál szomorúbb a sorsa. Meg akarjuk tudni, kik fogják pártját a kisembernek, fejezte be nagy páthosszal s névszerinti szavazást kérő ivet adott át a polgármesternek. A bomba azonban nem robbant fel, mert Lamperth Ferenc rövid felszólalása után Hajnóczky Béla állott fel szólásra. Kereken visszautasítja azt a vádat, hogy ebben a teremben nem karolták fel a kisgazdák érdekeit. Oly csekély összegről van szó, hogy emiatt igazán nem érdemes hajbakapni. Azt ajánlja, teljesítse a közgyűlés egyhangúlag a ga-zdák kérelmét. Erre aztán Kerbolt is visszavonta a névszerinti szavazást kérő ivet s a képviselőtestület óriási többséggél (7 szavazat ellenében) magáévá tette a gazdák kérelmét. Az 1911. évi gyámtári számadásokat tudomásul vették, az újpesti vakoknak nem szavaztak meg segélyt, mert szegény a város s a pápai vakok Szombathelyre mennek. Az Erzsébet-ligethez csatolt uj terület parkirozási költségeire 2Q00 koronát szavazott meg a közgyűlés. Kerbolt Alajos az Alsóváros számára is kér ligetet, mert az Erzsébet-liget igen messze van. Lőw.y László örül, hogy akad képviselő, aki az Alsóváros szamára kér ligetet. . ö már 30 év óta sürgeti. Mivel ezzel az üggyel kapcsolatban a v. mérnök azt javasolta, hogy a főtemplom előtt éktelenkedő szökőkutat vigyék az Erzsébet-ligetbe, (okosan is tennék, igazán érdemes volna megszöktetni!), dr. Lőw,y László is, dr. Kende is azt vitatták, hogy ezt a kérdést nem lehet ötletszerüleg elintézni. Parkírozni kellene a templom elejét. Adják ki ezt az ügyet tanulmányozás-végett az építő- és szépítő-bizottságnak! (Egy hang: Az majd föltétlenül elcsúnyítja! Derültség). Somogyi József szólalt még föl, azután dr. Kende indítványát fogadta el a közgyűlés. A tisztviselőtelep háztulajdonosai vízvezetéket, villanyvilágítást, aszfalt-gyalogjárót és az úttest jó karba helyezését kérték. Ez a kérelem, noha 36.000 korona kiadást Jelent, dr. Lőwy László ellenző és Hajnóczky Béla pártoló felszólalása után egyhangúlag keresztülment. Az új tűzoltó-szerkocsi beszerzése is parázs vitát provokált. Kerbolt . Alajos az iránt érdeklődött, hova lett az az 500 K, melyet a város a »jübeleumi« ünnepség költségeire szavazott meg a tűzoltóságnak? hozzá tartozó részekkel együtt, örökösödési jogon feloszthatlanul és elválas2thatlanul bírandó örökös tartományaiban megállapított.« Méltóztatnak észrevenni a különbséget? Magyarországon a Rendek »átruházzák« a nőágra az örökösödő jogot, — Ausztriában, az örökös tartományokban azt a fejedelem állapította meg. De ezeket kimondván a törvény, közvetlen utána a 9. §-ban kimondja a hozzákötött feltételeket is, így: »És ekképen a felséges ausztriai házba behozott és elismert ; liőági örökösödést a fenntebb leirt sor szerint megállapítják, kiterjesztvén most akkorra, (t. i. ha a fiág csakugyan kihal), az 1687. 2. 3., valamint az 1715. 2. és 3. törvénycikkeket.« Ezekben pedig az foglaltatik, hogy »mindegyik örökös király tartozik magát trónraléptekor Magyarország határain belül megkoronáztatni, koronázásakor kir. hitlevéllel és esküvel is biztosítani a nemzetet, hogy az ország jogait, szabadságait és törvényeit megtartja, s az ország területi épségét is sértetlenül fenntartandja; hogy Magyarországon soha másképp uralkodni nem fog, mint az országnak eddig hozott és jövendőben országgyülésileg hozandó saját törvényei szerint, s igy más tartományok kormányzati módját és törvényeit Magyarországba behozni nem fogja«. Mindezek után pedig a 11. §-ban azt is immár harmadszor világosan kikötötték az ország rendei, »hogy a kijelölt nőágak kihaltával a szabad királyválasztás joga a nemzetre ismét visszaszálljon.« Megállapította tehát a törvényhozás, hogy a két birodalom uralkodója mindig ugyanaz legyen, amíg a taxatíve felsorolt 3 (tulajdonkép csak egy, mert József is, Károly is, I. Lipót gyermekei voltak) ág utódaiban tart, s így létesítette azt a jogi és nemzetközi állapotot, amit personal-uniónak neveznek. Csak ezt és nem többet, mert ami ennek következtében részint az idők folyamán létesült, részint a gyakorat alapján a király kezében maradt, azt csak sok idő, másfél század eltelte után codificálta a magyar törvényhozás 1867-ben. Értem ezalatt kiválólag a külképviselet, hadügyek és ezek költségeinek dolgát, amelyeket 67-ig, akkor, amikor alkotmányos uralom volt, soha nem Ausztriával, hanem mindig a királlyal intézett a nemzet. Állapítsuk meg most, ami előadásom tulajdonképeni törekvése, hogy mi bizonyítja az osztrák pragmatika szankció és a magyar nőági öröklési törvény nem azonos voltát sem létrejöttére, sem formájára, sem tartalmára, sem jogi természetére nézve. Az első különbség, amint már fentebb ismételten érintettem, abban van, hogy amíg odaát 1713-ban és császári rendelet alakjában létesült a trónöröklés rendezése, ami tehát hazánkra ipso facto nem is lehetett érvényes, nálunk 10 éyvel később és országos törvény utján jött létre, sőt két évvel,

; a pragmatika szankció kiadása után még mindig csak a fiág öröklő joga hozatott újra törvénybe, s ennek kifogytával a szabadválasztójog újra megerősíttetett. Másodszor: azok a feltételek, amelyekhez az örökösödés kötve van. Ausztriában ehhez csak az van függesztve, hogy a kor'ofiaországok örökre elválaszthadanul birtoklandók, inig nálunk/ mint föntebb szintén láttuk, koronázás, hitlevél, királyi eskü; törvények alapján való kormányzás,- a jó'gők tiszteletben és érvényben tartása, feltét-élei voltak az ujabb királyi előny megadásának. Harmadszor: lényeges -különbség aa leányág öröklő jogának törvénnyel korlátozo-tt volta, t. i. hogy az említett 3 ág Károly-, József és Lipót lányainak nem létében-a szabad királyválasztás joga, amely nem halt meg, csak szünetelt (úgynevezett ius- la>tens, amely a felfüggesztő feltétel bekövetkeztével feléled), ismét megilleti a nemzetet. (Folyt, köv.)