Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-06-18 / 25. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. j 1111 ins 25. 26. szám. PAPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Prohászka. Mint ember: rendkívüli egyéniség, mint pap: a hivei üdvösségeért buzgólkodó. Mint püspök: szent Pál lelkesedésével működő és küzdő apostol, mint tudós: a legbámulatosabb készültséggel s csodálatraméltó tudománnyal biró ember. Teste a földön van, lelke mindig az égi szférákban. Ismeri a világot, a társadalom sok baját, ismerős a pinceszobákkal, bejáró a márványpalotákba. Szeretetébe zár mindenkit s mindent: gazdagot, szegényt; tudóst tudatlant; művészetet, irodalmat, bölcsészetet, hittudományi, s a pünkösdi Lélekkel keresi az Istenséghez vezető utat s mutogatja a modern világnak: a modern katholicizmust. a szent Egyo-/ házat, mely. nem maradi, — mint mondani szokták —, hanem a XX. századba is beillő »csodálatos intézmény«, mely égbe vezeti a mai embereket is. Ezért fárad, ezért küzd, ezért röpül műveiben sasszárnyakon, ezért ad éles distinkciókat, gyémántcsiszolásu kifejezéseket; mélylátásu szemei meglátják a legragyogóbb stílusban is az igazságot; de mi mélységes gondolatainak olvasásakor, hallásakor többször elmondhatnánk: »bámullak, élvezlek, csodállak, de nem értelek!« S Róma, midőn csodálja a zseniális püspököt és tudóst, ben elfoglalt álláspontja eléggé ismeretes t. olvasóink előtt. Kezdettől fogva azt hirdettük, hogy, ha a ref. egyház templomot akar építeni, méltányosnak tartjuk, ha a város e nemes törekvésében támogatja. De nem úgy, hogy egy fönnálló középületet (színházat) lerombol. egyúttal azt mondja: »három művedben Illetőleg ennek sem volnánk ellenségei, könnyen félreérthető kifejezéseket találok, mint találtam az angyali tudósnál Aquinói Tamásnál, vagy nagy társadnál Pázmánynál, vagy a szónoklatban mesterednél Feneionnál.« mert a templomot mi is ezerszer fontosabbnak tartjuk a színháznál, de akkor adjon az egyházközség megfelelő ellenértéket. , Ám hosszú, kitartó küzdelem után (igazán példát vehetnénk tőlük mi, Szent Tamásnak máig is iskolája katholikusok!) mégis elérte célját a ref. I van, Pázmányt nem múlhatják felül, Feneion mégis a szónoklat mestere, így marad meg Prohászka is a magyar katholicizmus szemefényének s a katholikus tudomány mesterének ! K. Gy. fí színház és a ref. templom. Megyeg-yülés. A helybeli ref. egyháznak a várostól elfogadott kérvénye végre odakerült a megye elé. Lapunknak ezen kérdésegyházközség. A város 1910. dec. 5-én 30,000 korona ellenében átengedte a színházteret ajá?idékképcn a ref. templom helyéül. A reformátusok tehát fölépíthetik templomukat, de hogy a város hot és miből építi fel az új, monumentális színházat, arról halavány sejtelmünk sincs. Ezen majd elmélkedjenek azok a t. képviselők, akik a színházteret oly könnyű szerrel átengedték! A dec. 5-iki rendkívüli közgyűlés határozatát dr. Herzog Manó és 40 társa megfellebbezte. Az ügy és a fellebbezés a hétfői megyei közgyűlésen került tárgyalás alá, melyről veszprémi tudósítónk a következőkben számol be: TÁRCA. Gyerek a politikában. — Irta: Kincs István. — Alighogy elnyikkantotta magát, már is beleavatkozott a politikába a balpártnak és a hazának közös rovására. Ma megszületett s másnap már megbuktatta boclófalvi Bodó Áront, kinek pedig olyan biztos volt a mi kerületünk, hogy a kormány emberei elkeseredésükben mind leitták magukat. Azok hát fiaembert se visznek már be másnap az ő jelöltjük mellett. A választás persze azon fordult meg, hogy a mi falunk melyik pártot támogatja a maga négyszáz és egynéhány voksával. No és a mi falunk, hála az ő derék és okos vezetőinek, Poór Marcinak és Poór Andrásnak, mindig is a balpártot támogatta. Azzal persze eldőlt a választás sorsa: a kormányt úgy elverték, hogy folt se vállott belőle. Most is bodófalvi Bodó Áron rettenetes nagy zászlaja lengett a főkorteseknek, Poór Marcinak és Poór Andrásnak a házán. A balpártot éltette a szopós gyerektől föl az öregbiróig mindenki. Csodának kellett történnie itt, ha a kormánypárt zöldágra akar mégis vergődni. No és mert a köznapi csodáknak a nyúlét rendesen bankókból szokták megcsinálni, a korrhány kortesei megpróbálták, sikerül-e nekik csodát tenni, vagy sem. Eket próbáltak verni Poór Marci és Poór András közé, jól tudván, ha sikerül ezt a két embert egymástól elválasztani, akkor a mi falunk is két pártra szakad. Azzal pedig megkondult a lélekharang bodófalvi Bodó Áron képviselősége fölött. Hanem hát a Poórok nem azért voltak Poórok, hogy meg hagyják magukat vesztegetni s nem azért voltak első unokatesvérek, hogy megfeledkezve a rokonsági kötelék becsületéről, egymásba kössenek. Valami cigányasszony egy izben megjövendölte ugyan nekik még legénykorukban, hogy egy leány miatt össze fognak veszni s majdan iszonyú háborúskodással egymás ellen hadakozni. Hanem hazudott a boldogtalan s minekutána tudták, hogy hazudik, azért el is verték amúgy istenigazában közös akarattal. Azóta se nézett feléje a falujuknak. Az unokatestvérek meg, hogy a cigány

rasszonynak még véletlenül se lehessen igazsága, erős hittel fogadták, hogy közösen egy leányba bele nem szeretnek. És meg is tartották esküjüket. András, az idősebbik házasodott először; elvette Tóth Vicát, egy igen derék és jóravaló leányzót, kivel négy hosszú esztendőn keresztül élt már boldogházasságban, mikor Poór Marci is,rászánta magát végre a házasság szentségere. Oltárhoz vezette Surányi Böskét. És ő is eltalálta a választást. Nem tellett bele esztendő s olyan derék fiúval ajándékozta meg az ő szerető férjeurát, hogy Toldi -Miklós se lehetett markosabb kölyök bölcsőgyerek korában. Andrásnak magának nem volt ugyan még gyereke, hanem azért szívből örült a