Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-06-18 / 25. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 junius 18. Mindjárt a közgyűlés megnyitásakor feltűnt a pápai képviselők nagy száma. A hangulat elég paprikás volt, amit eléggé bizonyít az a sok heves, ingerűit, többször valósággal artikulálatlan közbeszólás, melyekkel a református egyház kérvénye ellen felszólaló képviselőket igyekeztek elhallgattatni, vagy zavarba hozni. Mohácsi Lajos ev. lelkész kifogásolja, hogy a bírságok kirovásánál nagyobb a szám és az összeg a vidéken, mint a városokban. Utal Pápára és a környékére. (Közbekiáltások: Ne izgasson, akkor kevesebb lesz! Maga az erkölcsök őre?!). Nagyobb vihart provokált a 21. sz. ügy, Pápa városának az új színház építése tárgyában hozott határozata. Ez ellen a határozat ellen dr. Herzog Manó és 40 társa fellebbezést adott be, azonban a város, mint elkésettet, visszautasította. Az állandó választmány tekintettel arra, hogy mind a késedelem, mind a fellebbezés megokoltatott, tárgyalta jun. hó 10-iki ülésén az ügyet, s a maga részéről azt az előterjesztést tette a közgyűlésnek, hogy a város határozatát oldja fel, s utasítsa a várost, hogy az 1886. évi XXII. t.-c. 124. §. alapján tisztázza a kérdést, hogy a területen, amelyen a szinház áll, van-e szabad rendelkezési joga a városnak és gondoskodjék arról, hogy a pápai színházat, mely telekkönyvileg a szinháztársulat nevén áll, a városra átírassa. Azután hozzon újra határozatot. Előadó Bibó tb. főjegyző az áll. választm. határozatát a következőkben okolja meg. A fellebbezők nem utasíthatók el, mert az iratok keresésével késtek meg, amit igazolni is tudtak. A peticionálók érvelése alapján eldönthető, hogy először tényleg tisztázni kellett volna a birtokjogot. Azonkívül a rendkívüli közgyűlésen formahibák is követtettek el, mert tárgyaltak a programmba fel nem vett pontokat is. Saáry Lajos: Nem tartja tárgyaihatónak a petíciót, mert megszerezhették volna a az eredeti okiratokat előbb is . . . A tér maga a város nevén áll ma is, csak az építmény a szinháztársulaté. A társulattól megvette a város, ott történt a mulasztás, hogy nem Íratták át. De ez csak formahiba. A szinház egyébként sem felel meg a kívánalmaknak, tehát kéri, utasítsák el a fellebbezőket, s hagyják jóvá a város határozatát. Barthalos István szerint a fellebbezők túlhajtják a jogot. Vissza kell őket utasítani. Mert illő és méltányos, hogy az egyházkerületi házak közelébe kerüljön a templom. Megkívánhatják, hogy az elnyomatás szomorú napjai után, mikor szabadságot nyertek, ne maradjanak elrejtve a házak mögé, hanem kijöhessenek a nyilvánosság elé. Nem érv az, hogy a tradíciók megszentelték a templomot; a mártír börtöne is megszentelt, mégis kijön a szabad levegőre, mikor a megváltás órája üt számára. Pápa fejlődik s a szép térnek disze lesz a monumentális Istenháza, mely keblére öleli a reformátusokat a Dunántúl egész Fiúméig. A szinházkérdés, ha új, modern színházat akarnak építeni, nem lehet akadály, van Pápának ezer más pontja, hová szinházat lehet építeni. Nagyon fontos, hogy a főiskola közelében álljon a templom. Hiszen ma sokkal fontosabb a templom, mint a szinház. A törvényhatóság ne őrködjék annyira a formákon, hanem ezen érveket mérlegelve adjon helyet Pápa város határozatának. Kovács János szintén ezen a nézeten van. Dr. Lővy László: Hátrányos a városra ezen tér beépítése. Az építendő templom elveszi a fényt, a világosságot. Szinházat másutt központi fekvéssel építeni bajos Pápán. Az évi 5000 korona városi subventio is nagyon kétséges, mert azt évről-évre kell megszavazni. A kórház olyan kicsi, hogy sok beteget vissza kell utasítani. Az amúgy is koldus város adjon inkább kórházra, mint színházra. Az áll. választm. javaslatát fogadja el. Véssey József zirci gyógyszerész a választmány ellen szólal fel. Kenessey Móric közjegyző szintén. Dr. Hoffner Sándor, mint tudósítónk megjegyzi, nagyon elegánsan distingvált. Hogy nem hallgatták meg nyugodtan, annak oka a felizgult kedélyek, mert az egész kérdésből kivették a jogi és financiális gerincet, pedig ez volt a fellebbezés alapja és csináltak belőle — felekezeti kérdést. Tisztelettel emlékezik meg az egyházkerület azon nemes törekvéséről, hogy templomot akar építeni. Nem ért egyet a fellebbezőkkel abban, hogy a szinházat úgy és azon helyen kell a városnak fenntartania, ahol most van. De a város zilált pénzügyi helyaetére való tekintettel helyt kell adni a fellebbezésnek és az áll. választm. javaslatának. Mert a város előbb hozott határozatot a szinház áttelepítésére, mintsem helyről gondoskodott volna. Tiz év óta keresnek Pápán helyet a színháznak és alkalmas nem találkozott. Amíg tehát a város intézményesen nem biztosította a szinház sorsát, addig minden határozat időelőtti. De meg a financiális része a kérdésnek ís rendezetlen. Ezt a szakbizottságok egyáltalán nem tárgyalták le; a közgyűléstől megszavazott összegek pedig épen nem biztosított összegek. Tehát újra kellene a bizottságok előtt tárgyalni a kérdést, s csak azután lehetne végleges határozatot hozni. Dr. Kőrös Endre csodálja dr. Hoffner Sándor mostani felszólalását. Hiszen Hoffner Sándor mindig a város autonómiájának védője volt a megyével szemben. Barthalos főrebellis-nek nevezi dr. Hoffnert, mire a főispán őt rendreutasítja. Poórok megszaporodásának. Ő lett a legkisebbik Poór keresztapja s akkora hordót veretett csapra, mikor a keresztelőt tartották, hogy a'fél falu berúgott tőle. Azon a keresztelőn történt. Marci, a boldog apa poharát emeli unokabátyjára, Andrásra, kívánván neki tiszta szívből, hogy esztendő ilyenkorra ő is viszonozhassa neki a komasági szolgálatot. S különös! Az a jó kívánság megtermette a maga gyümölcsét. András házasságának hatodik esztendejében azzal a jó hirrel lepte meg Marcit, hogy hát izé, csak készüljön ám, fényesítse a lázsiásokat, mert — no — a gólya már útban van. No hiszen volt öröm a két családban; j olyat poharaztak a reménybeli legfiatalabb Poór-csemete egészségére, hogy elég. — Aztán mit gondolsz, kérdezte Marci bátyjától, fi lesz-e vagy lány? — Hát persze, hogy fi, volt a lelkes válasz, hiszen a tied is az. — De hátha lány lesz ? — Gutát lesz. Tudom én, hogy fi lesz. S ha úgy fordul, papot nevelek belőle. — A lányból meg talán apácát ? kötekedett bátyjával Marci. — Ne dühösíts meg, pattant fel András boszúsággal, beszéljünk másról, jobb lesz. És elkezdtek másról beszélni. Hanem a hányszor csak összekerültek, pohár mellett mindig elülről kezdték a kötekedést. S ilyenkor Marci mindig azzal végezte: — Hej, bátyám, ha lány lenne, be nevetnék. — Azért se nevetsz. — S ha mégis ? — Hallgass, mondom, ha jót akarsz, sütötte el András a mozsarat, mert Isten uccse, torkodra forrasztom a nevetést. Egyszer azután csakugyan abbahagyták a kötekedést. Más dolguk akadt. A király hazaküldte a követeket, hogy választassák meg magukat újból. No és bodófalvi Bodó Áron szót fogadott a királynak, lement a kerületébe s beszólt a Poórokhoz. Megígérte nekik, ha megcsinálják mellette az egész falut, hát oda fog hatni, hogy kevesebb legyen az adó, kevesebb a fiskális; ki fogja vinni, hogy minden végrehajtót fölakasszanak s mindenekfölött pedig, hogy a magyar legyen az úr a német fölött, mert háromszáz esztendő óta úgyis mindig fordítva volt. Az ilyen beszédnek pedig volt értelme. A Poórok kezüket adták, hogy vagy ő, már mint bodófalvi Bodó Áron lesz kerületünkben a képviselő, vagy senki más. Ki is tűzték nyomban a balpárt hatalmas zászlóját s másnap már az egész falu követte példájukat. Így állottak a viszonyok, mikor András egyszer lelkendezve ront be öccséhez, hogy csak hamar az Istenért ! Fusson bába után, mert hát izé . . . No . . . Marci futott, de útközben még visszaszólt : :— Be nevetnék, András, ha lány lenne, be nevetnék. — A manó vigyen el lányoddal együtt, te haszontalan. Fuss, ha mondom ! kiáltott András dühösen utána. Poór Marci hiven eljárt megbízatásában, az asszonyok is összeszerződtek a kerületből András házához s izgatottan lesték, hogy hát fi lesz-e vagy lány. Marci elunta a dolgot s hazament esztendős fiához játszani. Sötét este volt már, mikor átnézett a szomszédba. A kapuban belebotlott valakibe. A bába volt. — No, fi vagy lány ? volt az első kérdése. — Leány, igenis, hogy leány. Marcinak se kellett több, elkezdett nevetni. Hangos kacagásra gyújtott ; akkorákat hahotázott, hogy harsogott tőle az. udvar s fölrezzent rája a szunnyadó fél falu.