Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-12-10 / 50. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PÍPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi közgyűlés. (1911 december 4.) Valóságos szociális napja volt hétfőn -a képviselőtestületnek. Szociális elvek szerint akarták kezelni a tárgysorozatnak majd minden egyes pontját. Szinte versenyre keltek a városatyák, hogy ki a nagyobb szocialista? Sajnos, hogy ezt a versenyt nem nevezhetjük nemes versenynek azon szenvedelmes hangú kitörések miatt, amelyekre egyes képviselők ragadtatták magukat. Nagyon is puskaporos volt a levegő. Minden percben attól kellett félni, hogy teljesen felborul a tárgyalás szekere. Az egyéni és közérdek hatalmas mérkőzése volt ez, amelyben örömmel láttuk a közérdek impozáns győzelmét. Voltak ugyan egyesek, akik az egyéni érdekeket is ügyes kézzel tudták a közérdek mázával bevonni, de mikor a fátyolt fellebbentették, nagyon is kilátszott a lóláb. Természetes, hogy az ilyen leleplezések maguk után vonták azokat a szenvedélyes kitöréseket, amelyekről már megemlékeztünk. Az idő rohamosan halad. Viszi magával az embereket. A nivellálás talán előbb bekövetkezik, mintsem gondolnánk. A szociális irányban való kialakulás már a küszöbön leselkedik. Ezt sejteti velünk a héten lefolyt városi közgyűlés is. Annyi bizonyos, hogy ki nem térhetünk előle. Egyik oldalon a nagy tőke áll az ő roppant súlyával és erejével, a másik oldalon a kisemberek hatalmas tömege küzd a tőke súlya alól való megszabadulásért. Ez a küzdelem rövid időn belül elementáris erővel megújul. Halász Mihály és társai nyiltan bevallották a közgyűlés szine előtt, hogy a legközelebbi választásoknál jól megnézik, kit engedjenek be a képviselőtestületbe. Résen kell lennünk nekünk is, akik mindig a kisemberek pártján voltunk. A keresztény és keresztényellenes destruktiv irányzat nyilt harca bekövetkezik a városi politikában is, — aminthogy be fog következni biztosan az országos politikánál — vigyázzunk, lankadatlan, megkettőztetett erővel dolgozzunk, hogy készületlenül ne találjon bennünket. Megnyitás. A népes közgyűlést, amelyen különösen nagy számban vettek részt a földművesek, Mészáros Károly polgármester pont 3 órakor nyitotta meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Lakos Béla, Botka Jenő, Braun Ignác, Bornemissza József és Edelényi Sz. József v. képviselőket kérte fel. A mult gyűlés jegyzőkönyvét hitelesítették. Munkásházak. Lakos Béla dr. v. képviselő interpelláció keretében mond köszönetet a polgármesternek és azoknak a katholikus köröknek, (talán a Keresztény Szociálista Egyesületet akarta mondani!) amelyek kebeléből a munkásházak építésének eszméje kiindult. Ezt a nagyfontosságú szociális intézményt azonban azok a körök a maguk erejéből létesíteni, kivinni nem tudták. De a város képviselőjének, dr. Antal Gézának két hónapi fáradságos utánjárással sikerült megnyernie az eszme számára a minisztériumot, ahonnét felajánlottak a munkásházakra 2°/

0-os hozzájárulást. Köszönetet mond ezért a tevékenységért dr. Antal Gézának is. Ezután kérdi a polgármestert, hajlandó-e megkeresni a helybeli »Hitelszövetkezetet«, melynek programmjába fel van véve a munkásházak létesítése, hogy a kormány által felajánlott 2%-os hozzájáruláson kívül felmerült 350 ezer koronát milyen feltételek és kikötések mellett bocsátaná a város rendelkezésére ? Mert tudomása szerint a Hitelszövetkezet hajlandó volna a munkásházak építését finanszírozni. A polgármester kijelentette, hogy á minisztérium igaz ugyan, hogy felajánlotta a 2%-os hozzájárulást, viszont azonban a munkásházak számát százra redukálta. A telep ügyében most folynak a tárgyalások. Ezeknek befejeztével a kész tervet a képviselőtestület elé terjeszti s akkor alkalma lesz a képviselőtestületnek, hogy e tárgyban érdemlegesen határozzon. TÁRCA. manén—szántó. December 2-án páratlan művészi estélye volt Pápának. Szinte hihetetlenül hangzott: Manén Pápán. Hiszen sokkal előkelőbb városok felsőbb százai előtt is szerencse-számba megy s feledhetetlen az ő művészetének hallhatása. Nem kritikai méltatást akarunk adni; a mi elismerésünk nem teszi nagyobbá Manént, csak búgva síró, csak pajzánul nevető, csengő húrjának hatásáról: az izzó lelkesedésről akarunk beszámolni. Csak a laikus publikum visszhangja akarunk lenni. Nem vagyunk zenészek —- mondják sokan — de hát szobrászok sem vagyunk és mégis látjuk az ég és föld különbséget a legügyesebb kőfaragó és a Mesterek alkotása közt. Sőt az árnyalati eltérést is észrevesszük s megcsodáljuk, mint vési kőbe Mózes szobrában Michel Angelo az erőnek, hatalomnak komoly fenségét; megbámuljuk, mint melegedik, lelkesül át Canova halhatatlan vésője alatt a mélységes gyász csendes, szent fájdalmává az a hófehér, hideg kararai márvány. Igy vagyunk a festészettel is: megérezzük a Raffaellók, Munkácsik vásznán a szellem, a lélek lehelletét. Csak a zene legnagyobb mesterei iránt volna süket -— profanum vulgus — a müveit közönség s ne óhajtaná, hogy legalább egyszer egy évben legyen szerencséje Pápának is hasonló műélvezethez ?! A nagyságnak, a zseniális szellemnek — jelenjék bár meg a vonalak, a szinek vagy a hangok játékában, harmóniájában — egyaránt el kell ragadnia az érző lelket. S valóban Manén, mint a hangok bűbájos világának suverénje, korlátlan fejedelme tűnik a szemünkbe. Minő bravúros a technikája, micsoda bámulatos készséggel s micsoda nyugodt, feltétlen biztossággal kezeli a húrokat, micsoda fogásokkal, mily merész fordulatokkal ejt káprázatba! Játéka s egész megjelenése eleinte szinte hidegnek tetszik, maga a szoborrá merevült figyelem, de aztán a hévnek halvány pírja elönti kreolsárga arcát, hullámos, lelkes lesz játéka, mozgása; a hangok, mint kristályos, remek gyöngyszemek pattognak, peregnek le rezgő húrjáról, hogy aztán a szelid fuvolának csodáI latosan lágy folyamába olvadjanak. Mint sír, zúg, tombol hatalmas fortissimókban hegedűje, s mily könnyedén csitul finom, édes pianókba, mintha csak a művész egész lelke ott rezegne a húron, hogy megigézze, elragadja a hallgatót, hogy szárnyalni késztse a hanj gulatoknak azon bámulatosan gazdag változatain keresztül, melyeknek ily gyors és közvetlen felajzására egyesegyedül csak a zene képes. Bach, Beethoven is megszólalnak húrján, de mintha Saint-Saens, Paganini, Sarasate, a nagy román művészek kompozícióit nagyobb odaadással játszaná. Nem csoda, hisz ő velük rokon az ő portugál lelke. Bámulatos, mint olvasztja magába a másét,