Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-11-05 / 45. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 november 12. Zoltán szakszerű véleménye a részvények vásárlásából származható eló'nyökről, hiába Barthalos István és Vágó László v. képviselők pártoló nyilatkozatai, 44 szavazattal az ellenzék győzött.. A 600.000 koronás kölcsön után járó illeték kifizetésére felhatalmazást adott a képviselőtestület, de egyúttal kérvényezni fogja annak elengedését a pénzügyminisztertől, mivel a kölcsön nagyobb részét a város kulturális célokba fektette. Szelecky Béla dr. járuléka, melynek behajtását Kiss Móron és Krancsák józsefen kéri, nem sok vizet zavart, sőt némelyek véleménye szerint annak véghezvitelére a képviselőtestület nem is illetékes. Utasította tehát a közgyűlés a v. tanácsot a további lépések megtételére. A Bezerédv-utca egyelőre nem kap vízvezetéket, noha Kerbolt Alajos, Marton Antal, • Győri Gyula, Gyurátz Ferenc (főleg ez utóbbija legmelegebben szállottak sikra a szegény nép igazai mellett. Kinos incidens is történt ennek az ügynek a tárgyalásánál. Győri Gyula t. i. elég ízléstelenül arra hivatkozott, hogy a város már több haszontalan vicinális vasúiba épített be ezreket, miért ne látnák el tehát a Bezerédy-utcát vízvezetékkel. Barthalos István részvétét fejezte ki Győri Gyulának, aki eszerint kerékkötője városunk modern közlekedési ügyének. Büszkén emeli fel a fejét abban a tudatban, hogy mindig azokkal harcolt egy sorban, akik a város fejlesztésén fáradoztak. Dr. Lőwi László, Vágó László,. Révész Arnold, majd pedig a polgármester hozzászólása után a közgyűlés egyelőre csak kutat csináltat a nevezett utca végére. A kövezetvám emelése ugyancsak hosszabb időt vett igénybe és nem egyszer komikus helyzeteket teremtettek a kövezetvám tételei. PL a fácán és túzok behozataláért 10 fillér fizetendő a felemelt árak szerint. Kerbolt Alajos szerint nincs meg az arány a fácán és a túzok között. Ajánlja a túzok behozatalának nagyobb összeggel való megterhelését. Idegen csizmadiák gyermek-csizmákért 1 fillért, a felnőttek csizmáiért 2 fillért tartoznak fizetni. Ezt a csizmadia és cipész v. képviselők sokallották, de amikor megtudták, hogy nem őket, hanem az idegen iparosokat akarják vele megadóztatni, rögtön keveselték a kiszabott összeget. Hajnóczky indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a vásárra menő iparosok, amikor onnét visszajönnek, nem kötelesek vámot fizetni. Barthalos István a várható bevételtöbbletre való tekintettel azt kéri, gondoskodjék a város, hogy a hetivásár elmultával a szemetet még aznap eltakarítsák. Végül némi módosítással elfogadták a regale-bizottság javaslatát. A felsőépítoípari szakiskola céljaira Sarudy György kérelmére átengedte a képviselőtestület az iparos tanonc-iskola kért helyiségét. Erős a hitünk, hogy az iskola rövidesen megkezdheti működését, ha a városi tanács nem zárkózik el mereven továbbra is ennek az ügynek az istápolásátó). Levették a napirendről a jégbeszerzésről alkotott szabályrendeletet, noha Lőwi László dr. a leghatározotabban ellenezte. A választókerületek t»eosztása. Hirt adtunk mult számunkban arról a merényletről, melyet a kisebbség tervez ellenünk a választókerületek új beosztásával. Keresztes Gyula városi képviselő tiltakozott a kerületek új beosztása ellen, mire Kőrös Endre dr. gőzerővel kelt a javaslat védelmére. Utána egyhangúlag hozzájárultak a javaslathoz. Kommentárt nem füzünk hozzá, hanem figyelemmel kísérjük a további fejleményeket. Weltner Sándor dr. kérelme. Weltner Sándor dr. városi orvos azzal a kéréssel járult a képviselőtestülethez, hogy nyugdíj-igénye 1906. év október 15-től számíttassák. A képviselőtestület a méltányos kérelemnek helyt adott. Néhány, illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés végetért. Öszi gondolatok a temetőben. Zizegve hull a sárga falevél; itt az őszi november van, az örök álomnak*, a csendes elmúlásnak a hónapja. A susogó szél megzörgeti a száraz lombokat és hull . . . lehull álnokabbul annál, ki egykor abban a másik ruhában járt, közrebocsátván vallomásait. Pedig az a szegény Miguel korántsem szolgált rá erre az árulásra; kitűnő férj s öt gyermek apja, aki nemrég adta csak beleegyezését e történet közlésébe. Nyilván nem hódol már a korán szentenciának s Rabi Efendinek. II. Jó madár volt Aliguel a szó legmerészebb értelmében. Mégse tartozott azok közé, kiknek vezetőik: rendellenes indulatok, erkölcstelen gondolatok, hanem azon boldogtalan áldozatok egyike volt, kik rossz hatások folytán esnek a bűn karjaiba. Rossz társaságba kerülvén, mindaddig alkalmazkodott szokásaihoz, míg végre nem volt ereje a velők való fölhagyáshoz. Atyja, egy andalúziai hitbizományi nagybirtok tulajdonosa, semmit se törődött a fia nevelésével. Teljesen beérte azzal, hogy a tizenötéves gyerek biztos és ügyes volt mindenféle testi gyakorlatban. Gyakran lehetett őt hát látni majd valamely fiatal csikó hátán vakmerően szerteszáguldozni, majd meg a réten, mint valami ügyes bikaviadalost az ökrökkel incselkedni, majd pedig félrecsapott calabriai kalapjával s szélben uszó, gazdagon hímzett zöld marsallai köpönyegben a falu piacán végig vágtatni. Am Aliguel édes anyjának azért volt gondja egyetlen, szeretett fia szivére-lelkére. Bölcsen irányítgatta 1 cor a hajlamait a jóra s nemesre, ezeket az első indulatokat, melyek valamint a virágok a szárból nedvüket, úgy szívják életük erejét az édes anya csókjából s amelyekről elmondhatni, amit egy páter mondott a lélekről: oly fönséges, hogy a bűn elrútítni elrútíthatja s el is homályosíthatja, de kioltani soha ki nem olhatja, se szét nem rombolhatja. Meg tudta ismertetni fiával a hitet, mint kötelességet, a reményt, mint vigasztalást, a telebaráti szeretetet, mint gyönyörűséget s gyökereket veretett velük szivébe. Értett azonkívül természetes ösztöneinek olyatén ügyes érleléséhez, hogy csakhamar látta fiát oly dolgokat művelni, melyek ifjú korára való tekintettel szinte kivívták a hős jelzőt. Tizennyolc éves korában Aliguel erkölcs dolgában kiváló ember volt, aki odaadó szeretettel vonzódott édes anyjához s teljes tisztaságukban őrizte meg azokat a szent érzelmeket s szép indulatokát, miket édes anyja csepegtetett szivébe. Csinos fiú volt, de látszatra kevésbbé előkelő amaz elegáns divatbábok közt, akik a jeunesse dorée elismert szine-virágaképpen szerepelnek, jóllehet annak a férfias, valódi spanyol típusnak volt képviselője, amely egyben birta a nemes ember lovagias bátorságát meg az előkelő modort, veleszületett bájt s a természetes közvetlenséget, mely sokkal nagyobb fokban, csaknem a nevetségig volt sajátja a régibb időbeli andalúziai ficsúr oknak. Miguel atyja végre elhatározta, hogy elvégezteti derék fiával Sevillában ajogotsaz ifjú fölszerelve ajánló levelekkel a legelőkelőbb körökhöz tartozó rokonaihoz, anyja nagy bánatára elment Andalúzia fővárosába. Minden jó tulajdonsága mellett volt Aíiguelnek egy nagy hibája, mely hamarosan rávihettea lejtőre: az uralkodásra való hajlama és túlságos becsvágya. Hozzá lévén szokva, hogy otthon csak alattvalókkal érintkezzék, kiknek föltétlen ura volt s akik tisztelettel bámultak reá, nem tudta magát beletalálni abba, hogy másodrangú szerepet játsszék az új társaságban, mely megnyitotta előtte vendégszerető házát s amelyben egyen-, sőt sokszor felsőbbrangúakkal jött össze. Ezekkel az emberekkel szemben valami bátortalan és szorongó érzés vett rajta erőt, mely gyakorta terhére volt; de híával volt annak az energiának, hogy a tanulásnak abban az idejében rázza le magáról őket, melyen át