Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-01-29 / 5. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. január 29. 5. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az elöfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Egyesüljünk ? Már két cikket olvastam, melyekben a Kath. Legény egylet és a Ker. Munkásegyesület egyesítéséről van szó. Mindkét cikk dicsérőleg emlékezik meg a Ker. Munkásegyesület működéséről, melynek hatását lehetetlen észre nem venni a munkásnép érdekei körül. A Kath. Legényegyleteknek manapság csupán vallási jellegük van, amenynviben alapszabályaik a hit nyilvános megvallását, a vallásnak ápolását követelik főleg a tagoktól, s ha ez nincs meg, a Legényegyesületek elvesztették céljukat! Novemberben a budapesti legényegyesületi kongresszuson már komoly hangok hallatszottak, hogy a legényegyesületeket szociális tartalommal kell megtölteni. Dr. Ernszt Sándor, Révay Tibor az elnökök figyelmét arra hivták fel, hogy a »keresztény szakszervezetek érdekében propagandát fejtsenek ki, s a legényegyesületek tagjait a keresztény szakszervezkedés fontosságára oktassák.« S az elnöki értekezlet meg is állapodott abban, »hogy a legényegyletek a ker. szakszervezetek szóvivői vást elnököt keresni, s nagyon sokszor lesznek.« Ez azonban, mint sok helyen, elnök nélkül lenni. ugy Pápán is csak irott malaszt ma- | A legényegyesületnek gyakran kelradt, mert egyrészt a legényegyesületi j ]

ene felvilágosító felolvasásokat tartania, tagok nem értenek ahhoz, hogyan kell a keresztény szakszervezetek tagjaivá lenni, sőt határozottan idegenkednek tőle, másrészt, sokan éppen a legényegyesületek érdeinéül tekintik, hogy tagjaik nincsenek szakszervezetekbe tömörülve. Tehát e szervezkedési szempontból szükséges a Kath. Legényegyesületnek a Ker. Munkásegyesülethez közelednie. A Kath. Legény egyesületnek olyan kevés működő tagja van itt Pápán, hogy azzal egy papi embernek külön vesződni nem érdemes. De ritkán is akad rá alkalmas ember. Pap-elnök nélküli legényegylet pedig alapszabály ellenes, mert nincs garancia az egylet katholicitása mellett. A Keresztény Munkásegyesületben valami hivatalt mindég visel egy pap, az a Kath. Legényegyesületeknek mindig megfelelő elnöke lenne. S igy nem kellene folyton-folyestélyeket rendeznie, s mindez meglenne, ha a Ker. Munkásegyesülettel vállvetve dolgozna, mert igy ünnepélyeik, estélveik közösek lehetnének, s nem kellene hónapokat tétlenségben tölteni. j Azért e három okból nagyon ajánlatos lenne a két egyesületnek ! egyesítése. Ezt az egyesítést nem úgy értem, hogy a kettőből egy lenne, hanem fenn akarnám tartani mind a kettőt, még pedig ugy: hogy az egyik is, a másik is megmaradna alapszabályaival, tisztviselőivel együtt, de egymást társaknak ismerik el, egy elnökük lenne, egy házban, de külön helyiségekben lennének, együtt dolgoznának, együtt ünnepelnének. S ekkor a fiatalság teljesen külön lesz választva, mert az eddigi ker. szoc. ifjak, — természetesen csak a kath. vallásúak — tagjai lennének a legényegyesületnek, s az egész legényTÁRCA. mind Strófák. I. Búvárként merülök el fájdalmaimnak Mély, nagy tengerébe . .. S fenekéről hozom föl dalaim gyöngyét Lelkem gyönyörére. A sok csillogó gyöngy, a sok csengő dal Tört szivem egy része . . . S az utolsó dallal, úgy hiszem, hogy elhal A szivem verése. II. O szörnyű vón' a lét, ha mindég A zord valónak rabja lennék . . . S nem nyílnék e nagy pusztaságba' Az eszményegy-egy friss virága. O szörnyű vón' a lét, ha mindég A tündér-álom rabja lennék . .. S gyönyörről szállva képre, üdvre, Lelkem a sorssal soh'se küzdne. Ő jól van elrendezve, bölcsen, Hogy éltem' igy megosztva töltsem; — Békében, harcban, — gondban, kéjben, — Félig álomban, félig ébren. Szelényi József. fi szomolónyi kisértet. — Irta: Kincs István. — Bodajki Lőrinc házához kisértetek jártak. Valóságos kétlábú kisértetek. A szomolányi bakter sokszor találkozott velük s ha találkozott, behunyta a szemét, keresztet vetett magára s azon az éjjelen csak a tájékára sem nézett a Bodajki Lőrinc házának. A fél vármegyét neki adhatnák, hát mégsem laknék meg abban a házban egy árva éjtszakán keresztül. Hanem az öreg Bodajki Lőrinc meglakott. Meglakott, minekutána cseppet sem tudott az éjtszakai emberekről. De hát hogyan is tudhatott volna felőlük, mikor olyan rettenetesen különös ember volt. Ugy meghúzta magát otthon, mint a kaszakő a tokjában egész télen át. Sem korcsmába, sem közgyűlésre nem járt. Még arra sem lehetett rávenni, hogy a szomszédban pipáljon egy estét végig. Magának való ember volt. Tisztára remetének szegődött. A házában mást meg nem szenvedett, mint a vén Böskét. Régi bútor volt ez már a háznál, boldogult felesége fogadta még a gyerekekhez. Mert hát Bodajki Lőrincnek voltak gyermekei is. Két fia és egy leánya. Hanem most azért még sincsenek gyerekei. A leányát, Ágnest, ő tagadta ki s a fiai, azok meg őt tagadták meg. Ugy történt a dolog, hogy Féri Jóska elkezdett a házához járni. Szorgalmas, dolgos legénynek ismerte mindenki, hanem azért azt is tudták róla, hogy hát bizony hiába jár a Bodajki-házhoz. Hiszen az apja földjén aratáskor nem érik annyi buza, a mennyit a gazdag Bodajki Lőrinc ősszel csak elvet. És ez a koldus merte szemét az ő leányára vetni! De ha csak rávetette volna, akkor még hagyján. De az az Ágnes, az a szerencsétlen Ágnes még pártját merte fogni, mikor el akarta verni házától. Az öreg Bodajki épen azt magyarázta