Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-07-09 / 28. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 191.1 julius 9. sikerült megvalósításhoz juttatni azt az eszmét, amelynek szerény napszámosaivá szegődve, igyekeztünk mi is tőlünk telhetőleg szolgálni. Leírhatatlan öröm, megelégedés és megnyugvás egyben, mert a létrejött főgimnáziumban a leghatalmasabb segítőtársat ismerjük fel abban a munkában, amelyet, — máshitti polgártársaink jogait és érdekeit sérteni nem akarva, — saját vallási érdekeink és az azokat jog és méltányosság szerint megillető pozíció meg- j szerzése és megtartása okából folytatni készek vagyunk. Amidőn tehát Méltóságodnak j kifejtett fáradságáért, s a hozott és még olv nagy arányokban hozandó o J t—t-* áldozatokért a Főt. Renddel egyetemben legmélyebb hálánknak adunk kitejezést és ígérjük, hogy a büszkeségünket képező intézményt mindig szeretettel és a tőlünk telhető erővel kisérjük és támogatjuk: kívánjuk, hogy az Úristen Méltóságodat, valamint a bölcs kormányzata alatt levő jeles Rendet éltesse, tartsa, virágoztassa az évezredes dicső múlthoz évezredes dicső jövőt adva a Rendnek Isten dicsőségére, a haza, a j kultura s az emberiség hasznára és javára. Maradtunk Mélt. és Főt. Főapát úrnak alázatos szolgái a főgimn. bizottság. (Aláirások.) Városi közgyűlés. I9U. július 3-án, hétfőn a város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. A jegyzőkönyv hitelesítése után a napirendretérés előtt elnöklő polgármester jelenti, hogy Hajdú Tibor dr. pannonhalmi Főapát a várossal közölte, hogy a szent Benedek-rend pápai gimnáziumában az V. osztályt szept. 1-én megnyitja, mit a közgyűlés örvendetes tudomásul vett. Hajnóczky Béla városi képviselő a bejelentés után előadja, hogy a katholikus gimnázium kifejlesztése igen nagy kulturális érdek s ezért a városnak kötelessége, hogy a Főapát urnák e nemes és nagyfontosságú intézkedéseért hálás köszönetét nyilvánítsa s ennek tolmácsolására a polgármester elnöklete alatt egy küldöttséget küldjön a Főapáthoz. A közgyűlés ezután felhívta a polgármestert, hogy a deputációban való részvételre a képviselőtestület tagjait annak idején hivja fel. A Zárda-utcára vonatkozó bejelentés után következtek az interpellációk. Bornemissza József azt kérdi a polgármestertől, hogy van-e tudomása arról, hogy az új állami óvoda előtt az ut oly keskeny, hogy kocsi közlekedés esetén az arra járók élete veszélyben forog. Polgármester jelenti, hogy intézkedni fog s az utat a közlekedés elől elzáratja. Szakács Dániel a kövezet-vám ügyében, Kerbolt A. a Cinca-árok beboltoztatása érdekében interpellált s a polgármester válaszait tudomásul vették. A napirendnek tulajdonképeni tárgya a városi tanács által beterjesztett s a mai kor igényeinek megfelelőleg módosított szervezeti szabályzat megvitatása volt. A képviselőtestület a jogügyi és pénzügyi bizottságok véleményének figyelembe vételével pontról-pontra tárgyalás alá vette a szabályzatot. Erről a tárgyalásról s az eközben történt vitákról nem számolunk be, mert egyrészt nagyon hosszú volna, másrészt a nagyközönséget nem is érdekli. Már későre járt az idő, midőn a polgármester a vitát bezárta s a tárgyalás folytatását a július 6-iltára, csütörtökre i egybehívandó rendk. közgyűlésre tűzte ki. Fizen a gyűlésen hosszasan és bőven tárgyalták a szabályzatot, s a képviselők többszörös s néha szenvedélyes hozzászólása után a vitát befejezték s a szabályzatot elfogadták. Építőiparosok és munkások harca. Miért nem lehet egyezség-et kötni? Ma már nem új dolog ugyan, hisz már több mint nyolc hét óta tart, de még aktuális, s ha tovább tart, még aktuálisabb lesz, hogy foglalkozzék vele városunk közönsége. E harc meddő! Mert mindkét íél saját akaratának akar érvényt szerezni, ami _ezideig nem sikerült s ha tovább is megtartják csökönyösségüket, egyhamar nem is fog a béke helyreállni, Miért? Mert mindkét fél törekvésében lehet találni megrovásra méltó dolgokat. Ezek pedig azok a kérdések, melyek mint »hatalmitörekvések* ismeretesek. Már pedig ily esetben ily törekvések elítélendők, annál is inkább, mert azok egyenesen oda irányulnak, hogy egyik fél a másikat teljesen hatalmába kerítse. Ma már pedig túl vagyunk azon időn, melyben szabad volt minden ítélet nélkül »aki birja az marja« elvét követő rétegeknek, a gyengébb ekzisztenciát hatalmukba keríteni s velük kényükkedvük szerint bánni. Már pedig itt így áll a dolog, mind a szervezetben tömörült munkások, mind a munkaadók részéről is. A — Jámbor efíendi! Te kimondtad, amit akartál; de én is kimondom, hogy te ingyen az árnyékot nem használod, mert azt tőlem ki nem bérelted. És ha mégis lefekszel az árnyékba, én a szamarammal visszafordulok és a kádinál bejelentelek, hogy tegyen igazságot köztünk. Hasszán nem azért volt szamárhajcsár, hogy amit kimondott, akármilyen dőreség volt is, meg ne tette volna. Mit gondolt ő azzal, hogy az egész heti fuvar oda veszik; csak arra gondolt, hogy ő az igazságát nem hagyhatja, ha ez csak 20 fillért ér is meg. Visszafordult tehát és még aznap este elment a kádihoz (a főbiróhoz) és a patikust a 20 fillérért bepanaszolta. A kádi — főbíró — bölcs ember volt, mert Keleten is vannak bölcs férfiak és azt mondta Plasszánnak : — Emberséges szamárhajcsár ! Amíg te más házában laktál és délben kifeküdtél a ház árnyékába, kellett-e neked a ház árnyékáért külön fizetned? — Nem kellett, ó hatalmas kádi! Ezután a patikushoz fordult a kádi: — Derék patikus! Mindig okos férfiúnak ismertelek; reménylem, most is az lész. Ha a jó Hasszánt a szamarával meg nem állítod délnek idején, akkor úgy-e a Hasszán szamara hamarább a városba ért volna, hova menni akartál ? — Igazad van, bölcs kádi; akkor hamarább beértünk volna. — Nos tehát, ha hamarább beér a szamár, úgy-e, akkor több ideje marad a pihenésre; tehát te a pihenéséből elvetted azt az időt, ameddig te szundítani akartál. A szegény szamárnak ott a rekkenő napon kellett várakoznia, míg te az árnyékában pihensz, ezért te ezt a várakozást, a szamár pihenésének a megrövidítését ingyen nem kívánhatod és én azt gondolom, hogy a derék Hasszán nagyon keveset kért, mikor azt mondta, hogy 20 fillérrel beéri. A patikus egy szót sem szólt, hanem belátva, hogy a kádi bölcsen beszélt, elővette az erszényét, hogy Hasszánnak a 20 fillért kifizeti. Ebben a percben ért oda a városbeli két ügyvéd, kik épen esti sétájukat végezték; az egyiknek Muzur, a másiknak Csirkó volt a neve. Mikor megtudták, hogy miről van szó, Muzur odalépett a patikushoz: — Mit akarsz azzal a 20 fillérrel? Hasszánnak átadni ? Mondd csak, derék gyógyszerész, volt-e arról szó köztetek, hogy ha a szamár megáll, neked azért fizetned kell. — Nem, arról nem volt szó. Ment-e azalatt a szamár, amíg te szundítottál? Ugy-e, nem ment, hanem az is állt; mivel pedig állni könnyebb, mint menni, azért a megállás a szamárnak is könnyebbségére szolgált, azalatt az is pihent. Tehát sem a szerződésben nem volt kikötve, hogy te a megállásért külön tartozol fizetni, sem még soha világéletemben nem hallottam, hogy valaki azért fizessen, hogy az állatja pihen; tehát te fizetni semmi szin alatt nem tartozol; sőt mivel te Hasszán szamarát nem zsaroltad, hanem kímélted, mert erősen is hajthattad volna, Hasszán tartozik neked e nagy kíméletért, ha mással nem, legalább hálával és köszönettel és legalább is egy napi ingyenfuvarral. Nem ennek a városnak, hanem az egész világnak nevetségét méltán megérdemelnéd, ha egy rongyos fityinget is fizetnél. Még csak az kellene, hogy te fizess, mikor tulajdonképen neked tartoznak. Tedd vissza a pénzedet, egy fillért sem fizetünk; nevetségessé csak nem hagyjuk magunkat tenni. A patikus szót fogadott és visszatette az erszényét. Ámde Csirkó uram sem érdemiette volna meg még az ügyvédbojtár nevet sem, ha ezt csak úgy szó nélkül tűrte volna. Dehogy tűrte. Odafordult Hasszánhoz: — No nézd, derék Hasszán, hogy