Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-07-09 / 28. szám
1911 ju lius 30. V PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. munkások, illetve a szervezet ama követelését, mely a bizalmi rendszert akarja behozni, hogy »csak szociáldemokrata szervezett munkások dolgozhassanak,« helyben hagyni nem szabad! Nem szabad azért, mert ezzel kiteszik a munkaadók azokat a munkásokat, kiknek meggyőződése nem egyezik a basáskodó szervezet felfogásával, annak, hogy akaratuk ellen kénytelenek lennének belépni a szociáldemokrácia polip karjai közé. De viszont nem helyén való dolog az sem, hogy a munkaadók a munkásszervezet követelésével szemben hasonlóképen oly követelést állítsanak fel, melyet elfogadni annak rossz hire miatt, még a szervezett munkás sem óhajt, már t. i. az úgynevezett »bárca rendszert«. A napokban a munkaadók részéről a munkások elé terjesztett újabb szerződés mintát szintén nem találták részükre kielégítőnek. Mindkét fél tehát hatalmi kérdést penget! Egy oly kérdést, mely úgyis — eltekintve az apró differenciáktól — okozója annak, hogy e harc oly megrögzötten áll ma is. Már pedig e harc súlyos barázdákat hagyhat maga után, melyeknek betemetésére hosszabb idő kell! Azokban az iparágakban máris érezhetővé váltak a jelenlegi viszonyok, amelyek főleg az építésekből nyerték táplálékukat. S ha az állapotok nem változnak, hamar pangás állhat be, aminek az iparosok, walamint azok a munkások fogják meginni a levét, akik abszolúte nem voltak okai e hosszú harc előidézésének. Tehát segíteni kell! Nem hiszem, hogy ne óhajtanák a munkaadók a béke helyreállítását! A szociáldemokraták harcias hangulatukból Ítélve, nem akarnak engedni a hatalmi pontokból. Ok készek folytatni a harcot csak azért, hogy fiókszakegyesületeket létesíthessenek minden építkezésnél. Itt kibújik a szeg a zsákból, mert fényes bizonyságot nyerünk arra, hogy a szociáldemokraták, csakhogy pozíciójukat megtarthassák, képesek a végletekig sztrájkoltatni, s nem tekintik azt, hogy amennyi munkabért a munkások idáig elvesztettek, azt kárpótolni még a kötendő szerződés lejáratáig sem tudják még az elért béremelésből sem! S emellett fizettetik a súlyos heti járulékot a szakszervezet feneketlen kasszájába. Próbálják meg az érdekeltek, talán tudnak kötni szerződést olyat, melyben védve volna mindkét fél érdeke, s talán a hatalmi kérdések kikapcsolásával sikerülne hosszabb időre biztosítani az építőiparban a békét. Ezt kívánja keresztény érzületünk, valamint társadalmunk békés fejlődése. Csertői. HÍREK. — Adomány. Báró Hornig Károly megyéspüspök a mult napokban 20.000 koronát adományozott iskolai célokra. — Új káplán Ugodban. A megyéspüspök az üresedésben levő ugodi kápláni állomásra Horváth Elek újmiséspapot disponálta. — Dispoziciók. Báró Hornig Károly veszprémi püspök Somlyai Ambrus káplánt Vaszarról hasonló minőségben Sümegre, Kárfner János újmisést Vaszarra, Szeberénvi László káplánt Tapsonyból Felsőiszkázra, Kiss György volt csóti s vaszari, jelenleg sümegi káplánt — ki most tette le jó sikerrel a hittanári vizsgálatot — Várpalotára helyezte. Egyházmegyei tanitógyülés. A veszprémegyházmegyei kath. tanítóegyesület központi bizottsága junius hó 27-én tartotta rendes évi gyűlését Kránitz Kálmán félsz, püspök s főtanfelügyelő egyházi, s Gubicza Lajos veszprémi tanító, világi elnök vezetése mellett. Pápáról a gyűlésen Grátzer János volt jelen. A világi elnök első sorban is Ádám Iván kanonoknak mondott hálás köszönetet, ki újév napján a Tanítók Házának 1000, a gondviselés alapnak 2000 K-át adományozott. Azután az egyes tanítókörök működéséről emlékezett meg nagy elismeréssel s munkálkodásukról számolt be hoszszabb beszédben. Majd a pénztári számadást s a pályázatok eredményét hirdették ki. Foglalkozott a gyűlés az egyhuzamos tanítással is, különösen a falusi iskolák szempontjából. Indítványok tárgyalása után ért véget a közgyűlés. A virág-os Pápa. Olyan jól esik a szemnek, a szívnek, mikor mindenütt virágokat lát. Budapesten pályadijat tűznek ki a legszebb virágos ablakokra. Nálunk, Pápán csak most kezdik a virágos ablakokat becsülni, ápolni és bámulni. Pedig itt is meg lehetne ugyanazt tenni, mit megtesznek nagyobb városokban, t. i. a szemnek és léleknek jóleső virágokat ápolni, ablakainkba kirakni s ekkép utcáinknak kellemes és kedves színezetet adni. Eddig Pápán három »virágos ház« érdemel említést: az állami polgári leányiskola, a ref. internátus s a plebánia-épület, mely utóbbit most már első helyre kell tenni. Ezen házak szépsége indítson másokat arra, hogy házuk ablakába virágot rakjanak, mert: »Tudod mi a virág? a lélek jósága. Tudod mi a jóság ? a lélek virága.« Említésre méltó a polgármester azon intézkedése, hogy a villamlámpák oszlopain elhelyezett kosárkákba virágokat tétetett. Bravó! Igy kell az emberekben az esztétikai érzéseket felébreszteni ! Pályázat. A m. kir. pósta- és távírda vezérigazgatóság több napidíjas mérnöki állásra hirdet pályázatot julius 15-iki határidővel. A feltételek a pápai póstafőnökségnél is megtekinthetők. bánnak veled! Azt hiszik, hogy mivel szegény szamárhajcsár vagy, úgy tehetnek veled, amint akarnak. Hohó! Nem úgy verik a szerecsent! Ne busulj! Nem hagylak! Pártodat fogom! Akarsz-e, te méregkeverő patikus, a felemnek fizetni, azt, ott és úgy, amennyit, ahol és ahogy ő ezt kívánja ? Rázod a fejedet? Nem fizetsz! No jó! Fizetnél később, de akkor meg mi nem fogadjuk el, legföljebb csak a kamattal együtt és az elmaradó nyereségek meg a felmerülhető veszteségek pontos megtérítésével. Mondsza csak, derék Hasszán ! ugyebár téged ez a méregkeverő patikus fölfogadott, hogy őt meghatározott városokba mindenféle füveivel, vizeivel és egyéb lim-lomjával együtt szamaradon elszállítsad ? — Igen •— felelte a jámbor Hasszán. — Mondsza csak, igazhitű muzulmán, ez a keményszívű tatár a szerződésben kikötötte-e, hogy a szamaraddal akkor és ott állsz meg, ahol és amikor ő kívánja? — Nem, ez nem volt a szerződésben kikötve. — Mondsza csak, igaz szavú fia a prófétának, hogy ez az egészségrontó és kártékony féreg, aki eddig patikusnak oly érdemetlenül mondta magát, határozott szavakkal kikötötte-e, hogy szamaradat másra is akarja használni, mint arra, hogy ráüljön ? Például a nap ellen védőbástyául; különösen pedig tett-e említést szamarad árnyékáról, hogy azt, mint hűvös sátort, óhajtja a nap szúró sugarai ellen felhasználni ? — Érdemes Csirkó! minderről ő egy szót sem szólt nekem. — Hallod, hatalmas és bölcs kádi ! Lehet-e jogosabb követelése valakinek, mint e derék Hasszánnak ? A napnál fényesebb az ő igazsága! Vagy mit mondok? A napnál? A nap fényessége csak sötétben pislogó mécses az ő vakító igazságához képest. Ha e vakmerő gyászlovag, akinek a piluláit még a kecske sem veszi be, külön akarta a szamárnak árnyékát élvezni, akkor a külön élvezetért külön kell fizetnie ; ezt nem mondja, hanem kiáltja, sőt harsogva ordítja a jog és hangosan követeli az igazság. Muzur effendin látszott, hogy tűkön ül; még jóformán be sem végezte Csirkó a mondókáját, már felugrott és rákezdte: — Az én ügyvédtársam, Csirkó, jogot és igazságot emleget. Epen ez kell nekem, sőt még ideidézem a józan észt is, hogy segítsen a jognak és igazságnak, hogy semmiféle csüréssel-csavarással el ne ferdíthessék, amint ezt o megpróbálta. Igenis, jog kell nekünk! Mutassa ki az a szánandó szamárhajcsár először is, hogy ő neki a szamár jogos tulajdona, tehát, hogy joga volt azt bérbeadni. Én tagadom, hogy a szamár az ő tulajdona, tehát bérbe sem adhatta, nemcsak az árnyékát, de még magát a szamarat sem. Azután tagadom, hogy az árnyékot is bérbe adta. Mert ahová megy a szamár, oda megy az árnyéka is : vagyis a szamárral vele jár az árnyéka. Harmadszor tagadom, hogy a szamárnak déltájban árnyéka van ; s ha volna is, tagadom, hogy az árnyék olyan nagy legyen, hogy egy ember teljes hosszában el tudjon ezen árnyékon nyújtózkodni. Erre nézve szakértői véleményt kérünk. Utoljára tagadom, hogy bárkinek ne lenne joga a pusztaságban oda teríteni a szőnyegét, ahova ő akarja és tagadom, hogy bárkinek ne legyen joga a pusztában lefeküdni akár a földre, akár a saját szőnyegére. Mi, ó hatalmas és bölcs kádi! nem kérünk igazságot, nem kérünk jogot, mert azt a józan ész már régen a mi oldalunkra állította. Az ősz kádi pedig ült a divánján és hol a szakállát simogatta, hol a homlokáról törülgette a verejtéket. Míg a két ügyvéd bele nem ártotta magát a dologba, oly világosan, oly tisztán állott előtte az egész szamárügy, de most, hogy az egyik erre
