Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-04-16 / 16. szám

1911 április 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Városi közgyűlés. Kedden d. u. közgyűlés volt Mé­száros Károly polgármester elnöklete mellett. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Győri Gyula kettős interpellációt terjesztett a polgármester elé. Kérdi, hogy az április 11-ike tör­vénybe iktatott nemzeti ünnep-e vagy sem ? Ha igen, joguk van-e a tisztvise­lőknek a nemzeti ünnep nyújtotta ked­vezményhez és akkor miért kellett a közgyűlést ép a mai napra egybehívni? A polgármester kijelenti, hogy április ] 1-ike törvénybe iktatott nemzeti ün­nep, amelyen a tisztviselők mindazokat a kedvezményeket élvezhetik, amelyek az ünnepek alkalmával megilletik őket. Hogy ép e napra hívta egybe a köz­gyűlést, az csupán tévedésen alapszik, mert naptárában ez a nap nem volt pirossal jelölve, de meg a tárgysorozat második pontjának sürgőssége miatt is kénytelen volt a közgyűlést mielőbb egybehívni. Második interpellációjában azt kérdi Győri a polgármestertől, hogy a Pápai Takarékpénztár a »Hungária«­szálló szennyvizének levezetésére jogosan csináltatja-e a csatornát? A polgármes­ter kijelenti, hogy igenis jogosan, mert erre a tanácstól kapott a nevezett pénz­tár engedélyt. A polgármesternek mind­két interpellációra adott válaszát tudo­másul vette a közgyűlés. Ezután áttértek a napirend letár­gyalására. A tárgysorozat első pontjánál egy kis vihar tört ki Hajnóczky Béla és Győri Gyula között. Hajnóczky B. ugyanis nem volt hajlandó elfogadni az adókivető bizottsági tagságot, mert őt Győri Gy. egy hirlapi cikkben részre­hajlással vádolta. Győri Gy. kezdett ez ellen a vád ellen mosakodni a tőle megszokott hánya-veti hangon. Üres frázisokkal dobálózva, bátor hősként akart feltűnni ott, ahol nagyon is jól ismerik a demagógiát, büszkén verve mellét, hogy leleplezett olyan dolgokat, amelyeket sem neki, sem csatlósának el nem hisz senki, mert a tények ma­guk cáfolják meg Győri Gy. állításait. Végül az adókivető-bizottság tagjaivá megválasztották: Kluge Károlyt és Krausz N. Józsefet; póttagokul pedig Valter .Sándort és Kohn M. Mihályt. Tudomásul vette a közgyűlés a vármegye törvényhatósági bizottságának a városi főorvosi állásra vonatkozó mó­dosítását, habár ebben a város autonom jogának a megsértését látják. A főor­vosi állás mielőbbi betöltése azonban oly fontos, hogy azt fellebbezésekkel húzni-halasztani nem kivánatos. így te­hát a v. főorvosi állással a ker. munkás­biztosító orvosi állás nem inkompatibilis. Az állatvásártér déli részét nem engedheti át a képviselőtestület takaruló­helyül a kisgazdáknak, hanem ennek ellenében utasítja a v. tanácsot, hogy jelöljön ki a számukra a régi temetőből olyan helyeket, ahol kegyeletet nem sértenek és síremlékek nincsenek. A Moravek Lipót és neje házának kisajátítási ügyében hozott törvényható­sági határozat megfellebbezését tudo­másul vette a képviselőtestület. Néhány illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. i Matt. — Iraa: Fleaury O. Miklós. — Agglegénylakást nem kell bőven ismer­tetni. Van abban mindenféle csecsebecse, csak a legcsecsébb, az asszony hiányzik. Pedig manapság annyi az agglegény, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Érdeklődésü­ket, érzelmi világukat leköti az a sok dé­| delgetett lim-lom, s így szívükben nem i marad hely az »O« számára. M. Laci is ezt az ösvényt rójja — egyedül. Lakása valóságos bazár. Szalonjának tapétás falait többek közt két érdekes kép diszíti. Az egyik egy művészi kivitelű »Csend­élet«, a másik meg viharos tengeröbölt ábrázoló festmény, amint a hullámok egy megtépázott csónak utolsó roncsait vetik a lakatlan partra. Ugyan melyik kép lehet az ő kiszá­I míthatatlan, kiismerhetetlen szívének jelképe ? Vájjon az ő lelkében is csend van, vagy az érzelmek vihara vonult át rajta ? Már sokszor foglalkoztam e rejtvénnyel, de a kulcsot mostanáig hiába kerestem fekete szemének lágy tekintetében. Nyilat­kozni meg épen nem szeret. Kérdésemre, hogy miért oly tartózkodó a nőkkel szemben, mindig csak egy diszkrét mosoly és kéz­j legyintés volt a válasz. — Bizonyára már egyszer megégetted a szívedet, ugrattam a fiatal öreget. Avagy talán port hintesz az emberek szemébe azzal a célzattal, hogy ne lássák, mikor és hol jársz tilosba ? .— Szó sincs róla, felelt méltatlankodva. Sokkal őszintébb vagyok, hogysem titkolni tudnám érzelmeimet. Elvi meggyőződésem, hogy az ábránd és szerelem a nők részéről csak képmutatás és csapda, a férfiak részéről meg hozományvadászat. Schiller, a nagy német költő, aki az emberi szívet alaposan ismerte, nem hiába nyilatkozctt oda, hogy a szerelmi mámor tiszavirágéletü, de a bánat, mely azt követi, csak veled száll sírba. Az élet legszebb napja: az esküvő, sírásója egy­úttal élted tavaszának. Avatatlanok előtt szinte érthetetlen, hogy ez a partiképes, impozáns megjelenésű, nagy műveltségű fiatalember, akinek a köz­• vélemény fényes jövőt jósol, s akire a leá­' nyos mamák leányaikkal együtt olvadozó pislantásokat vetnek titokban-nyiltan egy­aránt, olyan közömbös tud lenni az önkén­telen s feltétlen hódolattal szemben. Hány hölgynek megakadt már a szeme klasszikus tökéletességű arcán, széles vállain s hatalmas mellén, melyen nem volna megvetendő pi­hentetni egy szöszke fejet, de ő hideg, érzé­ketlen maradt, mint a márvány. Csak véletlenül jöttem különös visel­kedésének nyitjára. Elszólta magát. Fejébe vette az istenadta, hogy a világirodalom összes jelentékeny költőinek s gondolkodói­nak a szerelemről irt vagy mondott reflexióit összegyűjti, mérlegre helyezi s vizsgálódásá­nak eredményétől teszi függővé, hogy szeres­sen-e vagy tótágast álljon? Most úgylátszik a csalódott lelkek világfájdalmas hangulata uralkodik egész lényén, szivén és eszén, dc kerüljenek csak egyszer sorra a szerelem és a családi tűzhely dalnokai, majd érzékenyebb lesz a szépnem testi-lelki bájainak páratlan szépsége iránt. Baráti körben kifejezést is adtam ebbeli meggyőződésemnek. Nem mintha a jövendő események előresejtésének hatalmával birnék, hanem mert ez a dolgok természetes rendje. Aki valamivel örömest foglalkozik, az idővel szenvedélyes rabjává lesz érdeklődése tár­gyának. Az iszákost vagy kártyást is leg­többször a körülmények, a szokás teszik azzá. A szerelemmel sem jó játszani. A szerelem — bocsánat az elkoptatott hason­latért — sötét verem, s aki kíváncsian ke­rülgeti, érdeklődéssel érzeleg s gondolkodik róla, maga is beleesik. Hej! Laci! Ugyan kié lesz az a kis kacsó, mely bűvös erejénél fogva téged is lehúz majd oda ? Kié lesz az a ragyogó szempár, mely a mennyországot tükrözi vissza számodra ? Az nevet igazán, aki utoljára nevet. * Kipattant a titok! Az augusztus 15-én tartott bál estéjén, mikor már népesedni kezdett a táncterem, mint futótűz terjedt el az a szinte hihetetlen hír, hogy M. Laci lesz a cigányvajda, ő rendezi a négyest s vis-á-vis-ja I. Mici. Néhány jó barátommal épen arról dis­kuráltunk, hogy milyen blazírt a mai fiatalság. Összenéztünk a hír hallatára. Nem megmondtam ? — törtem meg az ámuló csendet. — Pál — fordulása, szólt a másik. — Eh! udvariassági tény az egész, erősítgette egy harmadik. Amint tudjátok, Laci új hivatalfőnökének van egy viruló hajadonleánya — Mici a neve — s kire biznák a szülők a társaságban még ismeret­len leányuk mulattatását, ha nem az apa titkárára, Lacira, kinek érdeke, hogy parí­rozzon. Már-már elfogadtuk ezt az érvelést, mikor a táncterem ajtajában megjelent Laci, karján a város új szépével. Azt gondoltuk, hogy fanyar mosollyal az ajkán, közönnyel az arcán fogja irigylendő misszióját teljesíteni, de egy pillantás bol­dogságtól sugárzó szemébe, meggyőzött ben­nünket arról, hogy Laci korántsem — áldozat. Ezen önfeláldozásában bizonyára nagy sze­repet játszik — a szíve is. Sejtésünket igazolta pokoli jókedve. Mindenki csak őt leste, mindenki csak róla beszélt. Én egy sarokból -néztem, hogy milyen magyaros tűzzel, uri eleganciával s mesés ügyességgel járja méltó párjával a csárdást. Az is megtörtént, hogy a többiek félbesza­kítva a táncot, kört alkottak körülöttük, s úgy csodálták mesteri táncukat. Kivilágos-kivirradtig! volt a jelszó. Mikor hajnalban belopódzott az ablakon a korai nyári nap legelső sugára, mint talpig lovag elkísérte bájos partnerét szüleivel együtt a vendéglővel szemközti lakásukra, maga meg — adott szavához hiven — visszatért egy pohár »Gentry Club«-ra. Mi csak ezt vártuk. Kérdésekkel ostro­moltuk, de — nem felelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom