Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-04-16 / 16. szám

1911 április 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Városi közgyűlés. Kedden d. u. közgyűlés volt Mészáros Károly polgármester elnöklete mellett. A mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Győri Gyula kettős interpellációt terjesztett a polgármester elé. Kérdi, hogy az április 11-ike törvénybe iktatott nemzeti ünnep-e vagy sem ? Ha igen, joguk van-e a tisztviselőknek a nemzeti ünnep nyújtotta kedvezményhez és akkor miért kellett a közgyűlést ép a mai napra egybehívni? A polgármester kijelenti, hogy április ] 1-ike törvénybe iktatott nemzeti ünnep, amelyen a tisztviselők mindazokat a kedvezményeket élvezhetik, amelyek az ünnepek alkalmával megilletik őket. Hogy ép e napra hívta egybe a közgyűlést, az csupán tévedésen alapszik, mert naptárában ez a nap nem volt pirossal jelölve, de meg a tárgysorozat második pontjának sürgőssége miatt is kénytelen volt a közgyűlést mielőbb egybehívni. Második interpellációjában azt kérdi Győri a polgármestertől, hogy a Pápai Takarékpénztár a »Hungária«szálló szennyvizének levezetésére jogosan csináltatja-e a csatornát? A polgármester kijelenti, hogy igenis jogosan, mert erre a tanácstól kapott a nevezett pénztár engedélyt. A polgármesternek mindkét interpellációra adott válaszát tudomásul vette a közgyűlés. Ezután áttértek a napirend letárgyalására. A tárgysorozat első pontjánál egy kis vihar tört ki Hajnóczky Béla és Győri Gyula között. Hajnóczky B. ugyanis nem volt hajlandó elfogadni az adókivető bizottsági tagságot, mert őt Győri Gy. egy hirlapi cikkben részrehajlással vádolta. Győri Gy. kezdett ez ellen a vád ellen mosakodni a tőle megszokott hánya-veti hangon. Üres frázisokkal dobálózva, bátor hősként akart feltűnni ott, ahol nagyon is jól ismerik a demagógiát, büszkén verve mellét, hogy leleplezett olyan dolgokat, amelyeket sem neki, sem csatlósának el nem hisz senki, mert a tények maguk cáfolják meg Győri Gy. állításait. Végül az adókivető-bizottság tagjaivá megválasztották: Kluge Károlyt és Krausz N. Józsefet; póttagokul pedig Valter .Sándort és Kohn M. Mihályt. Tudomásul vette a közgyűlés a vármegye törvényhatósági bizottságának a városi főorvosi állásra vonatkozó módosítását, habár ebben a város autonom jogának a megsértését látják. A főorvosi állás mielőbbi betöltése azonban oly fontos, hogy azt fellebbezésekkel húzni-halasztani nem kivánatos. így tehát a v. főorvosi állással a ker. munkásbiztosító orvosi állás nem inkompatibilis. Az állatvásártér déli részét nem engedheti át a képviselőtestület takarulóhelyül a kisgazdáknak, hanem ennek ellenében utasítja a v. tanácsot, hogy jelöljön ki a számukra a régi temetőből olyan helyeket, ahol kegyeletet nem sértenek és síremlékek nincsenek. A Moravek Lipót és neje házának kisajátítási ügyében hozott törvényhatósági határozat megfellebbezését tudomásul vette a képviselőtestület. Néhány illetőségi ügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. i Matt. — Iraa: Fleaury O. Miklós. — Agglegénylakást nem kell bőven ismertetni. Van abban mindenféle csecsebecse, csak a legcsecsébb, az asszony hiányzik. Pedig manapság annyi az agglegény, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Érdeklődésüket, érzelmi világukat leköti az a sok dé| delgetett lim-lom, s így szívükben nem i marad hely az »O« számára. M. Laci is ezt az ösvényt rójja — egyedül. Lakása valóságos bazár. Szalonjának tapétás falait többek közt két érdekes kép diszíti. Az egyik egy művészi kivitelű »Csendélet«, a másik meg viharos tengeröbölt ábrázoló festmény, amint a hullámok egy megtépázott csónak utolsó roncsait vetik a lakatlan partra. Ugyan melyik kép lehet az ő kiszáI míthatatlan, kiismerhetetlen szívének jelképe ? Vájjon az ő lelkében is csend van, vagy az érzelmek vihara vonult át rajta ? Már sokszor foglalkoztam e rejtvénnyel, de a kulcsot mostanáig hiába kerestem fekete szemének lágy tekintetében. Nyilatkozni meg épen nem szeret. Kérdésemre, hogy miért oly tartózkodó a nőkkel szemben, mindig csak egy diszkrét mosoly és kézj legyintés volt a válasz. — Bizonyára már egyszer megégetted a szívedet, ugrattam a fiatal öreget. Avagy talán port hintesz az emberek szemébe azzal a célzattal, hogy ne lássák, mikor és hol jársz tilosba ? .— Szó sincs róla, felelt méltatlankodva. Sokkal őszintébb vagyok, hogysem titkolni tudnám érzelmeimet. Elvi meggyőződésem, hogy az ábránd és szerelem a nők részéről csak képmutatás és csapda, a férfiak részéről meg hozományvadászat. Schiller, a nagy német költő, aki az emberi szívet alaposan ismerte, nem hiába nyilatkozctt oda, hogy a szerelmi mámor tiszavirágéletü, de a bánat, mely azt követi, csak veled száll sírba. Az élet legszebb napja: az esküvő, sírásója egyúttal élted tavaszának. Avatatlanok előtt szinte érthetetlen, hogy ez a partiképes, impozáns megjelenésű, nagy műveltségű fiatalember, akinek a köz• vélemény fényes jövőt jósol, s akire a leá' nyos mamák leányaikkal együtt olvadozó pislantásokat vetnek titokban-nyiltan egyaránt, olyan közömbös tud lenni az önkéntelen s feltétlen hódolattal szemben. Hány hölgynek megakadt már a szeme klasszikus tökéletességű arcán, széles vállain s hatalmas mellén, melyen nem volna megvetendő pihentetni egy szöszke fejet, de ő hideg, érzéketlen maradt, mint a márvány. Csak véletlenül jöttem különös viselkedésének nyitjára. Elszólta magát. Fejébe vette az istenadta, hogy a világirodalom összes jelentékeny költőinek s gondolkodóinak a szerelemről irt vagy mondott reflexióit összegyűjti, mérlegre helyezi s vizsgálódásának eredményétől teszi függővé, hogy szeressen-e vagy tótágast álljon? Most úgylátszik a csalódott lelkek világfájdalmas hangulata uralkodik egész lényén, szivén és eszén, dc kerüljenek csak egyszer sorra a szerelem és a családi tűzhely dalnokai, majd érzékenyebb lesz a szépnem testi-lelki bájainak páratlan szépsége iránt. Baráti körben kifejezést is adtam ebbeli meggyőződésemnek. Nem mintha a jövendő események előresejtésének hatalmával birnék, hanem mert ez a dolgok természetes rendje. Aki valamivel örömest foglalkozik, az idővel szenvedélyes rabjává lesz érdeklődése tárgyának. Az iszákost vagy kártyást is legtöbbször a körülmények, a szokás teszik azzá. A szerelemmel sem jó játszani. A szerelem — bocsánat az elkoptatott hasonlatért — sötét verem, s aki kíváncsian kerülgeti, érdeklődéssel érzeleg s gondolkodik róla, maga is beleesik. Hej! Laci! Ugyan kié lesz az a kis kacsó, mely bűvös erejénél fogva téged is lehúz majd oda ? Kié lesz az a ragyogó szempár, mely a mennyországot tükrözi vissza számodra ? Az nevet igazán, aki utoljára nevet. * Kipattant a titok! Az augusztus 15-én tartott bál estéjén, mikor már népesedni kezdett a táncterem, mint futótűz terjedt el az a szinte hihetetlen hír, hogy M. Laci lesz a cigányvajda, ő rendezi a négyest s vis-á-vis-ja I. Mici. Néhány jó barátommal épen arról diskuráltunk, hogy milyen blazírt a mai fiatalság. Összenéztünk a hír hallatára. Nem megmondtam ? — törtem meg az ámuló csendet. — Pál — fordulása, szólt a másik. — Eh! udvariassági tény az egész, erősítgette egy harmadik. Amint tudjátok, Laci új hivatalfőnökének van egy viruló hajadonleánya — Mici a neve — s kire biznák a szülők a társaságban még ismeretlen leányuk mulattatását, ha nem az apa titkárára, Lacira, kinek érdeke, hogy parírozzon. Már-már elfogadtuk ezt az érvelést, mikor a táncterem ajtajában megjelent Laci, karján a város új szépével. Azt gondoltuk, hogy fanyar mosollyal az ajkán, közönnyel az arcán fogja irigylendő misszióját teljesíteni, de egy pillantás boldogságtól sugárzó szemébe, meggyőzött bennünket arról, hogy Laci korántsem — áldozat. Ezen önfeláldozásában bizonyára nagy szerepet játszik — a szíve is. Sejtésünket igazolta pokoli jókedve. Mindenki csak őt leste, mindenki csak róla beszélt. Én egy sarokból -néztem, hogy milyen magyaros tűzzel, uri eleganciával s mesés ügyességgel járja méltó párjával a csárdást. Az is megtörtént, hogy a többiek félbeszakítva a táncot, kört alkottak körülöttük, s úgy csodálták mesteri táncukat. Kivilágos-kivirradtig! volt a jelszó. Mikor hajnalban belopódzott az ablakon a korai nyári nap legelső sugára, mint talpig lovag elkísérte bájos partnerét szüleivel együtt a vendéglővel szemközti lakásukra, maga meg — adott szavához hiven — visszatért egy pohár »Gentry Club«-ra. Mi csak ezt vártuk. Kérdésekkel ostromoltuk, de — nem felelt.