Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-04-16 / 16. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 április 16. Odaintette a cigányt! Ácsi!. Hangfogót a húrokra! Húzd! JSeteg vagyok édes rózsám, nagy beteg. Nem tudom, hogy mi bántja a szívemet. IIa nem'látlak, majd meghasad, úgy sajog, Tla meg a szemedbe nézek: a helyébe alig fór meg, [úgy dobog. Lassanként oszladozni kezdett a társaság. — Mi is mehetnénk már, szóltam hozzá. Úgyis egy az utunk. Csárdástempóban lépegettünk. Egyszer csak hozzám simul az én Laci barátom, megállít és azt a látszólag időszerűtlen kérdést intézi hozzám: — Melvik a legszebb tudomány ? Annyi komolysággal tette föl a kérdést, hogy elnevettem magam. Az nagyon egyéni dolog, feleltem. Kinek ez, kinek az tetszik jobban. No hát akkor én is megkockáztatok egy egyéni véleményt. Az a legszebb tudomány, ha szeretve gondolsz rám. Jóízűt kacagott s a faképnél hagyott. Akkor vettem észre, hogy ő már otthon van. Alig teszek azonban egy-két lépést, kinyilik a második emeleten egy ablak s a ravasz kópé kezével csókot hányva felém, azt kiáltja utánam: — Délután 6 órakor szivesen látlak egy korty somlaira. Nem vagyok barátja a tütünek, de igent intettem a fejemmel. Akkoriban épen az emberi lélekkel és ennek bonyolult megnyilatkozásaival foglalkoztam. Barátom fejlődő extázisa meg soktanulságos és hozzá még érdekes megfigyelésre ad alkalmat, gondoltam magamban s délután hat órakor pontosan benyitottam hozzá. „ Vártalak is, meg nem is. (No ez ugyan kedves fogadtatás!) Tudom, hogy nem annyira az ígért somlai csábított ide, mint inkább kielégíthetetlen tudományszomjad és kíváncsiságod. Barátom vagy. Itt a kezem, itt a szívem! Mindent fürkésző szemednek, mindent meglátó lelkednek hiányos megfigyeléseit hadd egészítse ki az én részletes vallomásom. Előbb azonban koccintsunk egyet! Isten szeressen bennünket, mi meg egy —mást.« A leáldozó nap utolsó sugarainak fénye egy, az asztalon diszelgő, előttem új dísztárgyra esett. — Ugyan mi az már megint? duzzogtam boldogult bajuszom alatt. Kezembe veszem s mit gondolnak igen tisztelt olvasóim, mi lehetett az ? (Kérem, ne olvassanak tovább, hanem fejtsék meg előbb e rejtvényt! Aki megfejti, annak kétszeresen kívánok boldog húsvéti ünnepeket.) Éljen! gratuláltam Lacinak. Most már a legcsecsébb, az asszony is beköltözött hozzád. Remélem, hogy ha a legközelebbi szünidőben ismét meglátogatlak, már a fénykép eredetijét is itt üdvözölhetem. No de térjünk a dologra ! Halljuk! Csupa fül vagyok. (Folyt, köv.) Iskolaszéki gyűlés. A helybeli róm. kath. iskolaszék folyó j hó S-án ülésezett Sült József vil. elnök vezetése mellett. A gyűlés megkezdése előtt Szokoly Ignác pénztáros jelentette, hogy az 1910-ik évi számadások elkészítése már olyan stádiumban van, hogy néhány nap múlva beterjesztheti az iskolaszék elé. Tudomásul vették a kultuszminisztériumnak az elutasító végzését, amelynek értelmében a hitközség minden egyes tanítójának Pápán eltöltött 15 évi szolgálata után a 7-ik kétszáz koronás előléptetésre jogosultsága van. A kálváriái temető megnagyobbitására vonatkozólag többek hozzászólása után azt határozta az iskolaszék, hogy a kálvária mellett levő gyümölcsös kertből 2 holdnyi területet fog kérni az uradalomtól; ezért felajánl 2000 koronát. Csoknyai János dr. városi ügyészt pedig megbízták, hogy a kálváriának és a temetőnek a hitközség" nevére való telekkönyvi bekebelezését vigye keresztül. Botka Jenő gondnok jelentése alapján utasították a szolgát, hogy a vízvezetéki j csövet igazítsa meg. Ács Ferenc és Meizer József iskolaszéki tagok a tőlük látogatott osztályokban tapasztalt rendről és előrehaladottságról tettek igen kedvező jelentést. Keresztes Gyula azonban sajnálattal jelenti, hogy elfoglaltsága miatt az iskolákat nem látogathatta meg. Hajnöczky Béla jóleső érzéssel hozza az iskolaszék tudomására, hogy a tél folyamán Mészáros Károly polgármester 700 drb. és Sült Józsefné 100 drb. népkonyhajegyet voltak szívesek a szegény kath. tanulók részére ajándékozni. E szép tettükért hálás köszönetét fejezi ki az iskolaszék. Mátz József ig. tanító jelenti, hogy Süle Gábor és Tauber Géza tanítók 3-ik évötödös kórpótléka, M-ayer Lajos és Grátzer János tanítóknak pedig 2-ik évötödös korpótléka esedékessé vált. Az iskolaszék megbízza az elnökséget, hogy a nevezett tanítók számára az évötödös kórpótlékokat államsegélyből fedeztesse. Több tárgy nem lévén, az elnök a gyűlést bezárta. • : I Néhány szo a kerületi munkásbiztosító közgyűlése előtt. I Több izben keresték fel lapnnkat is panaszokkal, hogy a munkásbiztosító így vagy amúgy szabálytalanságot, vagy ok nélküli zaklatást vitt véghez tagjain. Csak legutóbb is levélben fordultak hozzánk, kérve, hogy tegyük szóvá az illetőn esett sérelmet. Mi azt a tanácsot adtuk, hogy várja meg türelmesen a közgyűlést, ahol elmondhatja panaszát és annak orvoslását kérheti. A panaszok oly gyakoriak, mind a munkaadók, mind a munkásság részéről, hogy most már tűrhetetlenné válik az állapot. Elvégre nem lehet tűrni, hogy egy ilyen fontos szociális intézményben olyan garázdálkodást vigyenek véghez, mint aminőt néhány szociálista agitátor véghez visz. Elevenére kell már egyszer tapintani azoknak a jó uraknak, akik ahelyett, hogy a pénztárnál levő kötelességeiket teljesítenék nagyobb odaadással, a szociálista párt érdekében agitálnak, noha ettől törvényesen el vannak tiltva. A munkásbiztosító tisztviselői jelenleg állami hivatalnokok és mint ilyeneknek meg nem engedhető, hogy az állami és társadalmi rend felforgatói közé szegődjenek. Nekik meg kéli őrizniök teljes pártatlanságukat annál is inkább, mert a munkásbiztosító nem kisajátított területe a szociáldemokratáknak, — vagy legalább is nem szabadna annak lennie, — hanem tagjai között lehet találni mindenféle párt

r állású egyéneket. Az országszerte felhangzó panaszok csak amellett bizonyítanak, hogy végre alapos tisztogatást kell véghez vinni a munkásbiztosító pénztáraknál. Pusztuljanak onnét a selejtes anyagok, hogy végre már áldás és ne átok legyen ez a fontos szociális intézmény. Mert míg bátor kezekkel hozzá nem nyúlnak a fertőző részek eltávolításához, addig nem lesz teljes nyugalom a tagok között és a munkásbiztosító sem fejtheti ki azt az áldásos működést, amelyet elvárhatnánk tőle. A munkásság keservesen kiizzadott fillérei nem arra valók, hogy abból egyes kihizlalt agitátorok grasszáljanak. Közgyűlésig felhívjuk a munkásság figyelmét arra, hogy a munkásbiztosító pénztár tisztviselői nem vesznek-e részt a szociáldemokrata párt agitáciöjában; nem bánnak-e részrehajlóan azokkal á tagokkal, akik nem tartoznak a szociáldemokratákhoz; rendesen fizetik-e a táppénzt, nincsenek a tagok, vagy munkaadók felesleges zaklatásoknak kitéve pl. a járulékok fizetésénél. A szólásszabadságot bizonyára a szociáldemokraták is respektálni fogják, ha mindjárt az ő szennyesüket »lapockázzák« is ki. Az igazság érzetében bárkivel szemben fel lehet venni a keztyüt, csak igaz legyen, amit állítunk. Színház. Lehetetlen, hogy ismételten szóvá ne tegyük azt a tűrhetetlen állapotot, hogy a színházban dideregve kell a közönségnek és a szereplőknek egyaránt végig szenvedniök a darabokat. Ezen a botrányos helyzeten nagyon is ideje volna, ha a v. tanács már egyszer segítene. Egyébként meg vagyunk győződve róla, bármennyire sürgetnénk is a színháznak használható karba helyezését, bizonyára azt a »könyök bölcsességű« választ kapnánk: »akinek nem tetszik, ne menjen színházba«. Na, de csak várjunk, mig valakinek lefagy kezelába, akkor majd segítenek a bajon. Addig pedig türelem! A héten előadott darabok a következők : Szombaton és vasárnap este Dörmann Felix »A halhatatlan lump« c. 3 felvonásos