Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-04-03 / 14. szám

1910. március 20. PÁPA ÉS VIDÉKE. 7. ség felső régióiból Prohászkát megy hallgatni ? Nem, mert aki egyszer besoclródott valahogyan az ő fen költ, szárnyas igéi hallgatására: annak az lelki szükség. Verner László. Színház. Az üres házakat telt ház váltotta fel. Húsvéttól kezdve napról-napra telt ház nézi végig az előadásokat, dacára a kellemetlen, hideg időjárásnak. A szereplő szinészeken is meglátszik a telt ház hatása, mert sokkal élénkebben, szivesebben és jobb kedvvel játszanak, ami érthető is. Csak a zenekarnak nem szabadna jó kedvében elragadtatni magát, mert a trombitákkal, nagy dobbal legtöbbször olyan lármát csinálnak, hogy az énekből nem érteni egy szót sem. Ezzel nem azt mondjuk, hogy a zenekar nem prec.zül játszik, sőt ezen a téren elismerés illeti a zenekart Tombor karmesterrel együtt, de lehetőleg alkalmazkodjék az énekeshez. Ezt már több izben sürgettük, de úgy látszik, ez már örökös baj, amelyet úgy máról-holnapra kiküszöbölni nem lehet. Nem mulaszthatjuk el figyelmeztetni a rendezőt is, hogy a felvonások közötti szünetek még műkedvelőknél sem nyúlnak hosszabbra. Elvégre nem azért megy a közönség a színházba, hogy ott töltsön egy fél éjtszakát. Színészeink dicséretére legyen mondva nem igen hagyták — még ez ideig — a súgónak a tehetségeit a közönséggel megismertetni. A héten előadott darabok a következők : Vasárnap délután a Tatárjárás« c. operette ment zsúfolt ház előtt, este pedig Molnár Ferenc, Liliom, Egy csirkefogó élete és halála c. fővárosi életképe került szinre. A szinlapon az volt, hogy a zenéjét Kacsó Pongrác szerezte. Szinte hihetetlen, hogy azt az egy-két silány zeneszámot, ami a darabban előfordult> Kacsóh Pongrác, a hires »János vitéz« zenéjének szerzője komponálta volna. Azonban, ha jól fontolóra vesszük magát a darabot, hát nem is igen érdemelt különb kompozíciót. Az első képekben elég jól indul, de az utolsó három kép teljesen lerontja a darab szépségét, elfogadhatóságát. Furcsa képzelő tehetség kell például ahhoz, hogy valaki a másvilágon egész rendőrségi hivatalt rendeztet be és szt. Pétert teszi meg rendőrnek. Arcul csapása ez minden jó ízlésnek, ami a közönségen is meglátszott. Nem hiszem, hogy a darab valami nagy rekordot érjen el. Színészeink igyekeztek a tőlük telhető legjobb alakítással elfogadhatóvá tenni a darabot, ami.„azonban nem sikerült. Nagyon jók voltak a darabban Verő Janka. Kiss Cecil, Tornbor Aladárné, Feketérié, nemkülönben Bátori a címszerepben, Ivánfi Jenő és Kovács Lajos. Hétfőn d. u. a Gésák« c. operette került szinre telt ház előtt és este ugyancsak telt ház előtt mutatták be itt először a Sári biró c. falusi életképet. Szerzője Móricz Zsigmond, aki úgy látszik, a darabban özönével előforduló Ízléstelen gorombaságokkal, káromkodásokkal akart hatni és festeni a falusi életet. Nem sokan mulattak rajta, az bizonyos. Sőt boszantotta az embert, hogy a mi falusi népünket ennyire befeketítve képesek a színpadra hozni. Nem is fog többé a >Sári biró« telt házat kapni, az is bizonyos. A szereplők között első helyen kell említeni Fekete Irént С kedves, természetes játékával felülemelkedett a többi szereplőkön, úgyszintén Iaidányi (Mariskát, aki kicsi szerepében is megmutatta, hogy nem közönséges tehetség. Jók voltak azon kivül Tomborne, Kiss Cecil, valamint Kovács Lajos, Gyárfás Ödön, Bátori Béla és Ivánfi Jenő. Kedden és és szerdán »Luxenburg grófja« c. 3 felvonásos operette került szinre, Gábor Andor fordításában és hozzá a zenét Lehár Ferenc szerezte. Úgy a szerző, mint Lehár mondhatni szép munkát végeztek. A darab meséje, a benne előforduló zenei szántok és kompozíciók oly magas színvonalon állnak, hogy előre is biztosítják a darabnak műsoron maradását. Fülbemászó dallamai, különösen »Gimbelem, gombolom ... kezdetű keringője, melyet Bihari Erzsi és Ivánfi Jenő énekeltek, frappáns tapsvihart váltottak ki a közönségből és 4—5-ször meg kellett ismételniük. Az előforduló táncok betanításáért pedig szintén Ivánfit illeti a dicséret. A cimszerepben Gyárfás Ödön mutatta meg, i hogy nem csalódott a közönség, amikor őt a társulat pótolhatatlan tagjai közé osztotta Átgondolt játékáért több izben nyilt szinen j is megtapsolták. De majd az összes szerep! lökről a legjobbat mondhatjuk. Bátori Béla Bazilovics herceg szerepében tartotta állandó derültségben a hallgatóságot. Paxy Margit remek hangja messze felülmulta ügyetlen játékát. Bihari Erzsi játéka pedig jóval túlhaladta silány hangját. Ez a két énekesnő egymást egészíti ki. A kisebb szereplők is igyekeztek a szép és magas szinvonalon álló darabot megtartani a szerzők által felemelt magaslaton. Nem sülyesztctték a tucat operetettek nívójára. Csütörtökön Heltay Jenő fordításában »Ä kis cukros« c. 4 felvonásos vígjáték került szinre. Kár volt lefordítani magyarra, ezzel, azt hiszem, meg van mondva röviden a darab bírálata. Sikamlós kiszólásai, amelyek sokszor, de nagyon sokszor a vallás gunvolásba csaptak át, nagyon lerontják a darab értékét, sőt ellenszenvessé teszik a szereplő színészeket is, akik bármily erőfeszítéssel igyekeztek is jól játszani, hatást elérni nem tudtak, sőt a hatás kedvéért egyikök másikuk túlságba vitte az Ízléstelen kiszólásokat, ami még ellenszenvesebbé tette a darabot. Pénteken megismételték a Liliomot« leszállított helyárak mellett, de még csekélyebb anyagi eredménnyel,mint először. De Ferkó egy idő óta nagyon levert lett. Valami hiányzott a szívéből, maga se tudta, hogy mi. Kerülte az embereket. Ábrándozott. Dorogi uram figyelmét nem kerülhette ki ez a változás, de mindig várt, hogy majd csak kiböki, ami a szívéből kikívánkozik, de csak nem bökte ki. — Hm, hm. Az ábrándozás az élet megrontója — morfondírozott az öreg. — Ábrándozni pedig a szerelmesek szoktak. Biztos, ez a Ferkó is szerelmes, azért sóhajtozik akkorákat a bibaszt, ahelyett, hogy férfiasan kirukkolna . . . Várj csak — dörmögte bajusza alól — majd kiugratjuk a nyulat a bokorból . . . Az egyik nap, mikor a kelleténél is többet sóhajtozott Ferkó, beront hozzá ajtóstul az öreg Dorogi s minden simább bevezetés nélkül megkörnyékezi: — Hát kedves öcskös, nem volna-e kedved megnősülni ? Ferkó csak bámult a hirtelen jövő zivatarra. — Akarsz-c ? sürgette az öreg — Ne tátogass, hanem mondd, hogy igen is, kedves Dorogi bátyám, akarok . . . Ez már aztán beszéd. Hát akkor szedd elő öcsém a ládafiából a legszebb ruhádat, pödörd ki a bajuszodat . . . Na, még most se mozdulsz ? — Ugyan, Dorogi bátyám, mit akar ? Én nem értem ... — Hogy a kakas csipje meg az ilyen fiatal embereket. Hisz ép most mondtad, hogy házasodni akarsz s most meg nem érted ? Hát persze, hogy nem érted, ezért vagyok én itt. — De hisz én semmit sem szóltam! — Akár szóltál, akár, nem, de azért te mégis házasodni akarsz és punktum. Öltözködj! Háztűznézni megyünk. — Hova megyünk ? Talán Dorogi bátyám ... ? — Mondtam már, hogy ne tátogass! Majd meglátod. Egy, kettő! Veled nem lehet okosan beszélni! . . . Úgy! Igazítsd meg a nyakkendődet . . . Most meg a mellényed áll félre . . . Vigyázz a bajuszodra, össze ne kuszáld . . . Ezt a kis szegfűt ide tűzzük . . . így ni! A szemed mosolyogjon és csak akkor beszélj, ha mondom. Nö, most előre Isten szent nevében ! Belekapaszkodott a még mindig álmélkodó Ferkó karjába s mégindultak; az egyik örömmel és a diadal biztos reményében, a másik bizonytalansággal és szorongó szívvel. Útközben találkoztak Fejes András biró úrral. — Adjon Isten! Hová viszi a tanító urat ilyén parádés ruhában, édes komám ? — Háztűznézni megyünk, megházasítom a Ferkót. Gyüjjék csak kee is velünk, annál hivatalosabb lesz a dolog. Muszáj már ennek a fiatal embernek egy szép asszonyt varrni a nyakába, mert, ha magára hagyjuk, bizony megvénül úgy egyesbe. . . Bekopogtatnak a hátszéki kúrián. Maga a házigazda nyit ajtót. — Hozta Isten az urakat! Mi a szét terelte ide magukat, csak nem exequálni jönnek ? —- Alighanem! —- Nono, Dorogi barátom ! ? Tessenek besétálni. — Nagy sora van annak, kedves nemzetes uram' kezdé benn a beszédet Dorogi. Nézzen erre a szegény gyerekre. Áldott jó lélek szorult be e szép külsőbe, de gyáva, mint a nyúl. Tudjuk mi már régen, hogy nemzetes uram bájos leányának a képe már rég beférkőzött a szívébe, csak ő nem meri mutatni. Azt hiszém, a kedves Mariska kisasszony előtt sem egészen ismeretlen a félős.