Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-10-23 / 43. szám

1910. szeptember 25. PÁPA ÉS VIDÉKE. 23. segítsünk egymásnak elviselhetővé tenni a megélhetést. Ha ezt megértjük, akkor nem fognak egyhamar a mi zsebünkre stájgerolni a mészárosok, akik mult vasárnap Budapesten tartott ülésükön azzal fenyegetőztek, hogy ez az áremelkedés még nem végleges, hanem beláthatatlan о ö о ' emélkedésekre van kilátás. Ep a tél közeledtével biztatnak így, amikor különösen a kisember kétszeresen megérzi a nyomorúságot. Ne tétovázzunk tehát, hanem a kibocsájtott részvényekből jegyezzen mindenki erejéhez mérten. A Nyíregyházántartott gazdaszövetség kongresszusa foglalkozott a folyton emelkedő húsárakkal és orvosszerűi szintén azt ajánlja, hogy szervezni kell a fogyasztást szövetkezeti alajon s össze kell hozni a tenyésztőt a fogyasztóval. Fogadjuk meg a jó tanácsot. A gazdák szövetségének pedig szintén azt ajánljuk, ne álljon meg csupán az általános orvosszer ajánlgatásánál, hanem szervezze is ezeket a fogyasztószövetkezeteket. Mert, ha csak receptet ír az orvos, de nem csinálja meg a patikus, bele is pusztulhat az ember. Zsilavy Sándor. Színház. A pápai közönség eléggé hű maradt önmagához, mert régi tradícióinak megfelelően nagy számmal látogatja a színházat. Csak olyankor vannak kevesen, mikor maga a darab sem érdemel nagyobb pártolást. A »Csitulj szivem« című ocsmányságnak ujonan való szinrehozatalát valóságos ballépésnek tartjuk Szalkay részéről, s igazán csak dicsérnünk kell közönségünk jó ízlését, hogy erről az előadásról távolmaradt. Ajánljuk szinügyi bizottságunk (mert nálunk ilyen is van olykor) figyelmébe ezeket a dolgokat; a t. bizottságnak bizonyára módjában lesz megakadályozni az ilyen minden morált arcnlcsapó fércmunkák előadását. A héten előadott darabok közül a »Muzsikus leány« c. operette keltett feltűnést. Szép zenéje, kedves szövege, amelyhez a zene is igyekszik alkalmazkodni, méltán megérdemlik a dicséretet és azt a nagy pártolást, amelyben a közönség a darabot részesítette. Csak az boszantó, hogy néhány helyen a Boldogságos Szüzet oly körülmények között emlegetik, hogy utána hangos kacaj szokott következni, már természetesen akinek »jó izlése« és »uri gusztusa« megengedte, hogy kacagjon. Hivatkozunk Lányai Piroska finom Ízlésére, liogy az eféle kiszólásoktól óvakodik és így kedves játékát ránk nézve is élvezetessé fogja tenni. A főszerep az ő kezében volt és igazán elmondhatjuk, hogy a muzsikus leányt mintha neki irták volna! Éneke, játéka oly kedves volt, hogy a közönség szinte lesve-leste, mikor beszél, mikor énekel? Hangjának szépségében csak most gyönyörködtünk igazán. Játékának közvetlenségével, minden affektálástól ment, természetes mozdulataival, gesztusaival, mimikájával oly hatást ért el, hogy a közönség nyilt szinen is nagyon sokszor megtapsolta. Kovács Hanna a fiatal herceg szerepében nem tudott semmi hatást elérni; igaz, hogy erre maga a szerep sem igen nyújtott alkalmat. Inkább Boriss Bianka járult az est sikeréhez, míg Miklóssy Margit játéka ez alkalommal nem nyújtott semmi élvezetet sem. Hidvéghyné a hercegné szerepében méltán megérdemli a dicséretet, finom, Ízlésesen kidolgozott, jól átgondolt játékáért. A férfi szereplök közül Rrckövy Károly érdemel elismerést, valamint Vértes Mihály, aki Haydin József szerepében oly szép játékot produkált, hogy méltán sorozhatjuk őt a társulat legjobb erői közé. Bátori Béla kicsi szerepében nélkülözhetetlen volt. Földváry Sándor Esterházy herceg szerepét nagy eleganciával játszotta meg. A darabot szombaton, vasárnap és kedden megismételték, majd minden egyes alkalommal telt ház előtt. Vasárnap délután a »Luxemburg grófja« c. operette került szinre. Hétfőn a »Csitulj szívem« c. bohózat mulattatta azokat, akik mulatni tudnak ezen a fércelményen. Szerdán délután az örökké szép zenéjű »János vitéz« került szinre, este »Az elvált asszony« c. operettet adták félig telt ház előtt. Magáról a darabról már a mult szezonban elmondottuk véleményünket. A szereplők közül megemlítést érdemelnek Lányai Piroska, Kovács Hanna és Boriss Bianka. A férfi szereplők közül különösen Szalkay Lajos, Bátori és Ivánfi osztoztak az est sikerében. Csütörtökön a »Varázskeringő« c. 3 felvonásos operette került szinre meglehetős kevés számú közönség előtt, ami a szereplök játékán is nagyon meglátszott. Franci szerepében Lányai Piroska jeleskedett, akinek játékát, énekét több izben viharos tapssal honorálta a kevés, de hálás közönség. Kovács Hanna, amellett, hogy rosszul volt maszkírozva, elég lanyhán énekelt is, pedig tellett volna tőle szebb ének-előadás is. Jó volt a kamarásnő szerepében Miklóssy Margit és a cintányéros Fifi szerepében Sárközi Blanka. A férfi szereplők közül különösen említést érdemelnek: Bátori Béla, Ivánfi és Vértes, akiknek játéka messze felülállott a többi szereplők meglehetős rossz játékán. Pénteken a Molnár Ferenc által fordított »A botrány« c. 4 felvonásos szinmű került szinre Sándor Juliska felléptével. A főszerep Sándor Juliskának, a győri szinház hősnőmindent elmondhass. Hallottam, hogy az igazgatóék három frankos barackokat hozattak a gyümölcskereskedötől. Hozhatnál nekem is egyet belőle. Nagyot néztem, hogy mikép tudnék én onnan barackot hozni; mondtam is a feleségemnek, hogy micsoda furcsa kívánság ez, hisz lehetetlenség, hogy egy férfi háziestélyen barackot dugjon a zsebébe anélkül, hogy észre ne vegyék, s ha kisül, micsoda éktelen botrány lenne belőle. De hasztalan volt minden ellenkezésem; mintha csak valami leküzdhetetlen erő kényszerítette volna a feleségemet, hogy ilyesmit kívánjon tőlem. — Ugyan ne vonogasd a válladat, hisz gyerekjáték az egész. Úgy elsanzsirozol egyet, hogy senki se veszi észre. ígérd meg, mert okvetlen ennem kell abból a drága barackból. Nem tudom, mi lesz velem, ha nem hozol egyet. Szinte megijedtem, hogy valami baja van a feleségemnek; hogyne ígértem volna meg! Mindent megígértem. Mikor kiléptem a szobából, feleségem még akkor is azt kiáltotta utánam: Aztán meg ne feledkezzél ám az Ígéretedről! Az estély remek volt; bámulatos díszletek, pompás ruhák, kitűnő zene. A vendégek csupa előkelő hivatalnokok, katonatisztek. Az igazgató neje és leánya általános teltünést keltettek. Mikor a vendégek mind együtt voltak, az étterembe mentünk páronként. Rögtön szemembe ötlött a hírhedt, drága barack, melyből ma lopnom kellett. Tagadhatatlan, hogy remek gyümölcs volt; a barackok piramis alakjában voltak összeállítva szőlőlevelek közt egy értékes lunévillei edényben. A többi gyümölccsel nem is törődtem, talán azért, mert feleségem egészen tele beszélte a fejemet ezekkel a szép barackokkal. Az bizonyos, hogy általános csodálkozást keltett a barackpiramis. Minél tovább bámultam, annál nagyobb lett bennem a v

agy> h°gy egyet-kettőt el kell csúsztatnom feleségem számára. Az igazgató maga kínálgatta a hölgyeket a gyönyörű barackkal és én remegve vettem észre, hogy a piramis mindig kisebb lesz, anélkül, hogy csak magam is ehettem volna. Vacsora végén, mikor a zene hirtelen megszólalt és a vendégsereg a táncterembe tódult, alig maradt néhány barack az edényben. Magam is követtem a tömeget, de a cilinderemet véletlen-készakarva az étteremben hagytam. Azon ürügy alatt, hogy elhozom cilinderemet, tüstént vissza is mentem. Néhány szolga épen az asztalokat takarította, s minthogy ki és bejártak, egyik pillanatban, mialatt cilinderemet már kezembe vettem, teljesen egyedül voltam. Tüstént fülön ragadtam az alkalmat és a következő pillanatban már két gyönyörű barack volt a cilinderemben; hamarosan föléjük dobtam keztyümet és zsebkendőmet, aztán méltóságos léptekkel kisétáltam, abban a hiszemben, hogy a tánctermen keresztül angol szokás szerint titkon elosonok. A szívem rettenesen dobogott; mi lenne velem, ha a nagy tömegben véletlenül valaki meglökne és a cilinderem leesne. Ekkor kezdődött meg a cotillon-tánc; a táncolópárok két kört alkottak a teremben, s minthogy el akartam menni, a tánctermen keresztül mehettem csak az előszobába. A táncnak épen az a figurája kezdődött, amelyben a hölgyek cilinderrel kezökben a férfiak felé mennek és ki-ki annak a férfinak fejére teszi a cilindert, akivel táncolni akar. Mialatt a táncolópárokon keresztül siklottam, szörnyű aggodalom fogott el, hogy hátha egy kemény