Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-10-23 / 43. szám
348. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. jének kezében volt, aki azt annyi finomsággal, olyan, az élethez hű alakításban játszotta meg, hogy közönségünk, amely ez alkalommal megtöltötte a színházat, minden egyes felvonás után lámpák elé hívta. Hangjának, beszédjének színezésével, mimikájának változatosságával mindazokat az érzelmeket érvényre juttatta, amelyek egy megtévelyedett asszonynak, aki vissza akar térni a jó útra - a családjához, — feldúlták egész lelkiállapotát. Hónapokon keresztül vergőlődött és vezekelt az elkövetett ballépés miatt. Nem voltak szertelen gesztusai, sem ízléstelen kitörései és ép ezeknek az elhagyása tette játékát annyira élvezetessé s művésziessé. Partnere Kovács Lajos szintén remekelt és hozzá méltó előadást produkált. A többi szereplők is igyekeztek az est sikerét emelni, különösen Bátori és Vértes. Innen-onnan. „Kathoiikus munkapárt". Xc tessék idegeskedni. Nem politizálunk. Csak- őszinte örömünknek adunk kifejezést, hogy egyre több kath. orgánum tör lándzsát a kath. munkapárt megalakítása mellett. Hogy milyen értelemben, világosan megmondja legügyesebben szerkesztett vidéki kath. laptársunknak, a »Szombathelyi Újság «так mult vasárnapi vezércikke: »Nagygyűléseinknek taktikát kell változtatniok. Ne legyenek nagygyűléseink többé nagy parádé, afféle kirakat, amelyben sok-sok előkelő kathoiikus egyszer egy esztendőben megmutatja méltóságos, vagy nagyméltóságú személyét, hogy aztán egy hosszú esztendeig ismét azt se tudja a misera plebs catholica, hogy az illető illusztris kirakatkatholikusok hol vannak és mit csinálnak; ne legyen a kathoiikus nagygyűlés többé versengő politikusoknak összeütköző arénája, hanem legyen a dolgozni akaró, dolgozni tudó, dolgozni köteles katholikusoknak egyesülése avégből, hogy a netáni nézeteltérések elsimíttassanak, hogy egyöntetű, céltudatos összműködése jöjjön létre a kathoiikus közélet különböző terein munkálkodóknak. Egy folyton, nap-nap után dolgozó, -működő egységes kathoiikus munkapárt parlamentje: ez legyen a kathoiikus nagygyűlés.« Gratulálunk ehhez a bátor, őszinte beszédhez, amelynek megszívlelését melegen ajánljuk a X. kath. nagygyűlés vezetőségének figyelmébe ! Akik „vöröset látnak." Szomorúan jellemző a magyar kulturális viszonyokra, hogy a középiskolai tanárság évek hosszú sora óta hiába küzd a maga igazaiért. Nem csoda, ha végsőkig feszül a húr, az sem volna csoda, ha elpattanna. De az a hang, mely a székelyudvarhelyi állami főreáliskola tanári karának körlevelében megcsendül, mégis egészen új, és nevelő embereknél — menthetetlen: »Nyomorúság a pályánk kezdete, nyomorúság a folytatása. Bűnhődünk, hogy nem szabad pályára mentünk, ahol kivetkőztethetnők az embereket fillérjeikből, hanem nemes ideálizmussal építgetjük a magyar kultura épületét. De meg kell gondolni, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni. A végképen elnyomorgatott ember vöröset lát és vörös nóták buggyannak az ajkára. Pedig, ha egyszer a mi lelkünket tölti be a romboló elégületlenség: ez Magyarország jövőjévé lesz. Nem szabad idáig hajszolni a tanárságot!« Hát így beszélhetnek az urak a maguk ököl kiüti kezemből a féltett kincset. De alig tettem két lépést, midőn az igazgató leánya, aki maga vezette a cotillont egy fiatal tanácsossal, hangosan elkiáltotta magát: — Nekünk nincs is cilinderünk! A következő pillanatban már találkozott tekintetünk és én úgyszólván még lélegzetet is alig tudtam venni, a cilindert már kikapta a kezemből. Majd elájultam az ijedtségtől, mert a két barack már a parketten gurult. Ezt a jelenetet feledni nem lehet. A hölgyek kacagni kezdtek; a komolyabb férfiak egymásnak suttogtak, miközben ujjal mutogattak rám. Az igazgató odarohant és sötét, vésztjósló tekintetet vetett rám. Az igazgató leánya hirtelen éles gúnnyal mondta: Herbelot, szedje fel a barackjait! Hogy mikép jutottam ki a táncteremből és mint értem haza, magam sem tudom. Másnap már az egész város tudta az esetet. Mindenki nevetve beszélt róla. Mikor a hivatalba mentem, mindenki így fogadott: Herbelot, szedje fel a barackjait. Az utcán mindenki csak e néven mutogatott rám: Nini, a »barackos Úr!« Ezt lehetetlen volt kibírnom. Menekülnöm kellett e szégyenletes helyzetből. Egy hét múlva beadtam lemondásomat. Feleségem egyik gazdag, családtalan nagybátyja vett bennünket pártfogásába és halála után miénk lett a mai földbirtokunk. És azt hiszed, kedves barátom, hogy sajnálom a szép pályát, melyet talán elérhettem volna? Egyáltalán nem ! Boldogabb vagyok, mint bármely magasrangu hivatalnok. Hajnalban kelek; egész nap a szabad ég alatt vagyok, a gazdálkodás egész művészetét megtanultam; szabad, független ember vagyok, van jó feleségem, sok gyermekem; míg a hivatalnok állandóan szolgai függésben van, fél a sok gyermektől, mert a fizetést a fényűzésre és nem a gyermekek nevelésére költi, nincs családi boldogsága. Ekkor elértük a tanyát; gyönyörű, óriási földbirtok, a domboldalban nagy szőlőültetvények; kint, a szántóföldeken a munkások egész csapata. A szép parkon keresztül a kastélyba jutottunk; a kastél) 7 körül gyönyörű gyümölcsfák, melyek közt különösen a barackfák tűntek fel leginkább. — Ügy látszik, a barackfákat sem vetetted meg — mondtam házigazdámnak tréfásan. A kerítésen belül több kisebb-nagyobb gyermekarc mosolygott felénk. Az előszobában a ház úrnője fogadott bennünket, egy előkelő megjelenésű, negyen év körüli nő Madame Herbelot, aki ma is époly szép mint amily szépek lehettek ama barackok melyek Herbelot úr életében oly jelentős változást idéztek elő. nevében, de nem beszélhetnek a magyar tanárság nevében! Magyar iskolába, magyar kathedrára csak igaz magyar érzésű ember való. Olyan, aki nemcsak akkor magyar, ha — jóllakik, hanem akkor is, ha nyomorog, ha éhezik! Jól tudjuk, hogy a magyar tanárság mai fizetése nem áll arányban azzal a magasztos, szent hivatással, amelyet eddig becsülettel, önfeláldozó lélekkel, nemes idealizmussal töltött be. De az is bizonyos, hogy akik mások nevelésére vállalkoztak, első sorban önmagukban tartoznak' kialakítani az erős, férfias lelket! Hogyan tanítjuk meg azt a gyermeket önfeláldozó hazaszeretetre pedig ez szent, becsületbeli kötelességünk ! ha a mi ajkunkon vörös nóták buggyannak csak azért, mert — üres a gyomrunk! h írek. — Személyi hírek. Dr. Baránszky Gyula fővárosi ügyvéd mult szombaton délután városunkba érkezett. Este a munkásházakról beszélt a Ker. Munkásegyletben. Utána többen barátságos vacsorára jöttek össze a Kath. Körbe, ahonnan Baránszky az éjjeli vonattal visszautazott Budapestre.— Csütörtökön Kincs István kőszegi apátplébános, az illusztris nevű kath. iró tett rövid látogatást a bencés székházban és a zárdában. Áthelyezés. Czeke Endre pápai dohánygyári aligazgatót Munkácsra, Szelényi Schneider József munk ácsi aligazgatót pedig Pápára helyezték át hasonló minőségben. — Katonai hirek. Vizeld Tallián Andor ezredes, Sényi Géza százados és Iloff János főállatorvos, mint a helybeli huszárezred pótló bevásárlási bizottságának tagjai befejezték működésüket és f. hó 19-én bevonultak. — Puska József százados berendeltetett a honvéd tájékoztató-tanfolyam hallgatására Budapestre, ahová f. hó 28-án vonul be. — A f. hó 20-án megjelent Rendeleti Közlöny szerint Vizeld Tallián Andor ezredesnek О Felsége a III. osztályú vaskorona-réndet adományozta, Puska József szazadosnak pedig a legfelsőbb megelégedést adták tudtára. — Felügyelő-bizottsági ülés. A »Pápa és Vidéke ker. fogy. szövetkezet« felügyelőbizottsága a mult vasárnap tartotta rendes havi ülését a Kath. Kör téli helyiségében, amelyen Grátzer János elnök helyett, aki ejíoglaltsága miatt nem jelenhetett meg az ülésen, Zsilavy Sándor elnökölt. Beható megbeszélés tárgya volt az üzlet menete, amely ismét haladást mutat. A szeptemberi számadások átvizsgálására Rozs József és Hekler János felügyelő-bizottsági tagokat küldték ki. Egyhangú lelkesedéssel kimondta a felügyelő-bizottság, hogy a kath. nagygyűlésen képviseltetni fogja magát. A képviselők személyét illetőleg a ma tartandó felügyelőbizottsági ülésen döntenek. — Az ug-odi peticiót, melynek tárgyalását okt. 25-re tűzte ki a kir. Kúria, a felek visszavonták. — Villanyvilágítás és vizvezeték az Árpád-utcában. Az Árpád-utcai lakosok régi kérelme és óhaja immár teljesedésbe megy, mert a v. tanács javaslata folytán hozzájutnak a vízvezetékhez és a villanyvilágításhoz.
