Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-12-04 / 49. szám

V. évfolyam. Pápa, X910. december 4. 49. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Kathoiikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Kathoiikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stem Ernő könyvnyomdája. Széljegyzetek. A Kath. KÖP felolvasó-estélyei. Ma este újra benépesül a bencés gimnázium tornaterme. Megkezdődnek a Kath. Kör kedves, családias jellegű felolvasó-estélyei. Örömmel, szeretettel várjuk a kapunyitást, de ne vegye senki rossz néven, ba mindjárt most melegiben rámutatunk valami fonákságra, amit nagyon szeretnénk kiküszöbölni. Ezeket a felolvasó estélyeket tudvalevőleg a társelnök rendezi az u. n. vigalmi bizottság segítségével. De mivel ez a vigalmi bizottság csak apapiroson szerepel, valóságban pedig nem létezik, az összes esték rendezése egyedül a társelnök nyakába szakad. Már most tessék elképzelni azt .a. lótást-futást felolvasóért, énekesért, szavalóért, zongorázóért, stb. Azt hiszem, sok is egy kissé a jóból — egy embernek! Varga Rezső, az új társelnök kétségtelenül mindent elkövet, hogy a felolvasó-estélyek eddigi magas színvonalát biztosítsa. De nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ő tisztviselő, aki naponként este V« 7-ig dolgozik a hivatalban. Azután igazgató-elnöke a Szövetkezetnek, melynek föltétlenül nagy szüksége van az ő páratlan agilitására és nagy munkabírására. S mivel társelnöke a Kath. Körnek, úgy illik, hogy gyakran megforduljon a köri tagok között is. Már most hogyan lehet tőle kívánni, hogy egyedül rendezze a nagy fáradsággal járó, még több körültekintést kövevetelő felölvasó-estélyeket is? En azt hiszem, itt az ideje, hogy a Kath. Kör végre megteremtse a vigalmi, helyesebben: felolvasó-estély eket rendező bizottságot. Vonja bele ebbe intelligens hölgyeinket is. Kizártnak tartom, hogy a mi erős kath. érzésükről ismert intelligens hölgyeink kosarat adnának. Ha szívesen vállalkoznak estélyek rendezésére más, nem kath. egyesületekben, miért ne tennék meg ugyanezt a Iöath. Körben is, mely vér az ő vérükből s mégis csak jobban a szivükhöz nőtt?! Ezt a régóta vaiudó kérdést melegen ajánljuk a választmány figyelmébe ! * FelsUltek a szabadkőmivesek. Győrött már évek óta élet-halál harcot vív az öntudatra ébredt kereszténység a páholyok malteros vitézeivel. Legújabban a Kisdedvédő-egyletre, helyesebben az egyesület 20,000 koronányi vagyonára akarta rátenni a szabadkőmives-páholy a kezét, olyanformán, hogy a vezetőségbe és a választmányba majdnem : kizárólag a maga embereit ülteti. Hogy a közgyűlésen biztosítsák a többségüket, mint a győri Összetartásban olvassuk, »a v aggongyár és szeszgyár összes hivatalnokait és művezetőit berendelték és beíratták őket tagobiak úgy, hogy helyettük a páholy fizette a tagdíjat. « »Maguk e szerencsétlenek mondták — irja az Összetartás, -— hogy nem szavaztak volna a szabadkőműves lisztára, ha Hoffmann főmérnök ott nem áll a szavazó-bizottság mellett s nem ellenőrzi a cédulák leadását. « De hasztalan volt minden erőlködésük. A győri kath. szervezetek tagjai oly nagy számban jelentek meg, hogy a páholy— megbukott! ; »Kárba veszett a sok felhajtott tisztviselő és munkavezető. A valláserkölcsi alapon álló, függ etlen társadalom győj zolL « Este 10 órakor hirdette ki dr. Petz Lajos választási elnök az eredményt. Összesen 448 szavazatot adtak le. 243 szavazat esett a keresztény lisztára, 2oy a szabadkőmivesekére. A közgyűlés »fel-feltörő lelkes éljenzéssel ünnepelte dr. Petzet, akinek bátor, férfias fellépése kezdette meg a harcot a sötétben bújkáló vakolok ellen s erős akarattal, vasmunkával vitte a mérkőzést diadalra.« Gratulálunk győri kath. testvéreinknek. De talán tanulhatnánk ebből az esetből mi pápaiak is?! TÁRCA. Mi Atyánk. Hozzád könyörgök térdre esve, Irgalmas Isten, reggel, este . . . О tarts meg engem szent kegyedben Mi atyánk, ki vagy a menyekben. A te nevedet zengje ajkam, Öröm ha ér, vagy szörnyű bajban, Mindenütt, hol járok-kelek, Szenteltessék meg a neved! Veszély közéig, gond fenyeget, Ne hagyj el Isten engemet! Nem rettentnek a sorscsapások, Csak jöjjön el a te országod! Hatalmas Úr! — Én törpe féreg Hatalmadtól ó mit is kérjek ? Ahogy te bölcsen elhatározod, Legyen meg az akaratod! Arasznyi pályám mig lejárom, Szent akaratod lesz irányozóm : Sugalmazzon végig, örökkön, Mikép a mennyben, akkép itt a földön, Önts testeinkbe friss erőt, Ne álljunk tétlen vész előtt: S végzéséül kötelmeinknek Minden nap add meg kenyerünket! S mert oly szük földi vándorlásunk, Ó nézd el olykor, ha hibázunk; Jóságos szemed hogyha ránk tekint: Bocsásd meg a mi vétkeink! Gyarló eszünk világosítsd fel Napként sugárzó kegyelmeddel, S vezéreld jóra sziveinket, Hogy megbocsássunk elleninknek. Szent Jóság! Ne hagyj el soha, Vészben reményünk horgonya! Kivel győznénk, ha teveled se, — Ó ne vigy minket kísértetbe! Esengve kérünk, szállj szivünkbe, Légy védőpajzsunk mindörökre! Óvj meg a büntöl, minden rossztól És szabadíts meg a gonosztól Amen. Szelényi József. beánynézés. — Irta: Domonkos István. — A nap már alkonyodóban volt, mégsem vesztette az erejét, vagy talán a levegő' volt heves, mint a kemence tüzelés után; egészen pihegett a forróságtól és a növények bágyadoztak. Szokatlan volt az aratóknak a nesze abban a némaságban, amelyben szokott lenni ember, állat egyaránt, mikor füllesztő a meleg. Mert igen hangos volt az aratók nesze és a fiatalok nevetése úgy csöngött, mint az üvegharang. Nem hiába, mert az egynapi dolog vége felé járt, a gabona kévékben hevert a tarlókon és úgy nyújtózkodtak össze-visszán, mint a kövér disznók valami óriási szállásban ... Az aratók szétrebbentek gyorsan és különös tempóban szedegették a lábukat, ahogy éles tarlóban szokás járni; ki gereblélte a kuszát, ki pedig húzta magával a nehéz kévéket a kepébe való rakásra. A tarló közepén állott a Tóth András, mint az oszlop, aki arról nevezetes, hogy szörnyen megfontolva szokott mindent cse-