Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)
1910-12-04 / 49. szám
2. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1910. szeptember 25. „Modern Dunántúl. t r Hôgy mi ez ? Hát, mint ő maga mondja: »Társadalmi, irodalmi, művészei-kritikai hetilap.« Legyen neki az ő hite szerint! Egyébként meglehetős hörcsög-természetű lapocska. Mérgesen vagdalkozik jobbra-balra, mindenfelé, ahol vallásos érzést szimatol. Ehe! Már otthon vagyunk! »Da liegt der Hund begraben!« À modernség lén vege szerinte a felekezeti béklyóktól ment, magasabb rendű ember! Hogy miiven lehet ez a csoda, mi nem tudjuk", de ő sem tudja. Nov. 3-án megjelent 9. számában »'A pápai bencés főgimnáziumról« cikkezik egy ismeretlen nagyság. Szörnyen méltatlankodik, hogy Papa, ez az »ősi kulturájú református magyar város« 40,000 koronát szavazott meg »Isten dicsőségére és a szegény bencésrend felsegélyezésére.« Ahány állítás, annyi valótlanság. Nevetséges reformátusnak elkeresztelni azt a várost, melynek 21,000 lakosa közt 3,000 református sem akad! Az sem igaz, hogy az 50,000 (nem pedig 40,000) koronát a szegény bencésrendnek szavazta meg a város. Ilyent csak az álО \ jlíthat, akinek halavány dunctja sincs arról, hogy az új főgimnázium egyedül a városnak biztosít anyagi és erkölcsi hasznot, a bencésrendre csak áldozatot jelent. Amit a kath. oktatás »csődjéről« cseveg, nem egyéb, mint nagyhangú, tartalmatlan frázis. Hogy szerzetesrendjeink nem állanak azon a színvonalon, melyet a modern oktatás megkövetel ? Lehet. De az bizonyos, hogy a pápai bencések nem óhajtanak /^szállani a ' kultura azon — magaslatára, melyen a nagy ISMERETLEN cikke mozog. Romol}' érveket kérünk, jó urak, nem — ebédutáni bölcselkedéseket. Alkoholizmus és iskola — Irta: Lisztner Antal. — II. a) A munkára való nevelés. A tanító szoktassa arra növendékeit, hogy kötelességeiket pontosan, gyorsan és kitartóan végezzék. Ezt eléri, ha úgy . végzi maga is feladatait, hogy tanítványai kedvet kapjanak a munkához. Tanítását a gyermekek felfogásához és életkörülményeihez alkalmazza; ezzel munkára serkenti őket, önérzetüket fokozza s egészséges versenyt teremt. A gyermekhez való viszonyát a szeretet és türelem jellemezze; e két tulajdonság nélkül nincs igazi-eredményes nevelés. Mivel pedig a szeretet vallásból fakad, a vallás viszont szereteten alapszik: nevelési ténykedéseinek központjává a vallás-erkölcsös irányt tegye. Ebből futnak ki és ebben pontosulnak össze a népnevelés szálai. A munkára való nevelést is ehhez kell . kapcsolni, mert »Munkában fejlik ki az isteni hasonlatosság vonása, a tevékenység.< (Prohászka.) Helyesen mondja Kerékgyártó E., hogy .»aki egyszer megízlelte azt a szent örömet, amelyet jól végzett munkánk után érzünk, az nem tud többé lemondani erről a megelégedésről, amely annyira különbözik a bor kábító gőzétől, a tivornyák zajától, a játék gyönyöreitől. Az a megelégedés, amelyet a munka után érzünk, derűit, vidám és napról-napra nő, soha meg nem szűnik és folyton éleszti bennünk a vágyat, hogy ezt a tevékeny, áldásos életet folytassuk.« (A munka öröme és dicsősége.) Sajnos azonban, ezt az iskolai munkát is igen sokszor megzavarja a szesz hatása. Magyarország némely vidékén az iskolás gyermekek 8o—po alkoholista szülőktől származik. Vas megye nyugati részén a vendek között az asszonyok kevés kivétellel mind korcsmáznak, isszák a bort, sört, de főleg a pálinkát, akár csak a vizet. Az eredmény is szomorú. 120 ismétlő tanköteles gyermekem között volt 47 analfabéta, kik a szesz hatása következtében legnagyobb részben terhelve voltak s igy lehetetlen őket a rendes keretben tanítani. De nemcsak ott van ez igy. Borvidéken feltűnő sok a terhelt iskolásgyermek. Ezek azonban nemcsak születésüknél fogva terheltek •— többnyire hülyék -— hanem a tankötelezettség ideje alatt is élveznek szeszesitalt és igy a szesz hatása alatt állanak. Kétszeres igyekezet szükséges tehát az iskola részéről, hogy ezeket a nyomorultakat megmentsük és a társadalom hasznos polgáraivá neveljük. A legelső teendőnk ilyenekkel szemben b) az alkalom megvonása. A gyermek a tanítási órákon kívül és élelmezési szempontból szüleinek hatalma és gondozása alatt áll, azért az alkoholizmus elleni küzdelem szempontjából szükséges, hogy a szülői ház és az iskola között meglegyen az összekötő kapocs. Hivatásos néptanító erre általános nevelési szempontból is nagy súlyt helyez, de megkétszerezi figyelmét és buzgalmát, hogy e kapocs fennálljon oly családokkal, kikről tudja, hogy szeszesitalt fogyasztanak. Ig)' alkalmat fog találni, hogy a gyermek hozzátartozóit felvilágosítsa arról a pusztításról, melyet a szesz az emberi szervezetben véghezvisz s ha tanítóját a nép becsüli, szereti, meg is fogadja intő szavait, mert nincs oly megrögzött gonosz, kit "gyermekének boldogsága nem érdekelne. Ez volna tehát az első teendő, mit a tanító az alkohol élvezete ellen jól értékesíthet s melyet követ az iskolai élettel kapcsolatban álló alkalmak megvonása. Ilyén több is van. A legközönségesebbek a búcsú, farsang és egyéb alkalmi mulatságok. Ezek nálunk a dinom-dánom napjai. A magyar ember mulat a keresztelőn, a halotti toron és életében mindannyiszor, ahányszor arra némi kis jogcímet talál. lekedni. Kertil-fordul a dolog körül, mielőtt belekapnapméri a hosszát-szélét; nézi a he- j lyet, a körülményeket és a kezei járnak azon szerint, mintha tenné a dolgát; aztán megmegáll, látszik rajt, hogy fontolgatja az ügyet: Jó lesz-e így, jobb lenne-e úgy? Ha pedig ' van mellette valaki, akkor azzal tartja a taüáesát, megbeszélve az apró részleteket . . . Szóval mindennek igen nagy feneket kerít. Különben ötletes ember, vagy tudálékosforma, nyomósán eúk ki a szó a száján, lassan, vontatva, mintha félne, hogy jól következnek-e •egymásután. Ilyen örök gondféle ül az ábrázatján ; mélyen néz, mindennek a fenekit keresi és a szeme pillantásai is súlyosak, vontatósak. Most is épen elemében van; a tarló közepén áll, mint az oszlop; néz íellebb-alább, mintha mérecsgélne. Most érkezik oda valamelyik másik arató, nála jóval fiatalabb, vidániképű és igen fényesszemű ember, aki akkor is mosolyog a fényes szemeivel, mikor maga sem tudja. — Azt torn jó lesz így a helyzet! — mondja ennek az András, kezével és a fejével is igen mutogatva; — a dereka mutasson napkeletnek, napnyugatnak: így feküdjön a kepe. — Hát ennek iszen nem kéék ekkora fejtörödelem, András! — veti könnyedén oda a másik — csak nem fordíthatjuk a kepét j gyomrával északnak, hogy belekapaszkodjon a vihar; így fejtől is ölöget fölborzolja, ha dísze van a tót szeleknek! — No, jól van no! — mondja sértődve az András •— sohaseru fölösleges a fontolgatás. A másiknak nem volt ideje felelni; a fiatalság: marokszedők, kötözők halomszám hordták a kévéket; gyorsan a kepéléshez kellett látni. Az András nehezen hajolt, mintha csont volna a gyomrában és úgy illegette a kévéket, mintha minden időkre szóló helyet adna nekik. Fenn is akadtak rajta és mondogatták neki évődve: de leörökíti őket András! Csakhogy fundamentomot nem ád nekik . .-. Mindezekkel azonban az András keveset törődik; tette-vette a dolgát és egy-egy köröszt lefektetésével előre lépett, meg hátra-* és mustrálgatta, ha nem lesz-e görbe a kepe? — Majd igenyes lesz! — tüzkölődtek vele újból ; az András pedig bicegett a nehéz fejével, hogy úgy helyes minden, ha módjával történik. Csakkogy mire tíz-tizenöt keresztet egymáshoz ragasztott az András, minden mustrálgatása mellett is görbe lett a kepe. És ahogy visszalépett, hogy az egyenes voltát mustrálgassa, a fiatalság már számított rá és dévajan kiáltották feléje: — Igen igenyes, András bácsi! akár az ítlen macska. — Mi a fránya — felelt nekik, mintha minden rendben volna. -— Csak nem akartok vele nyulat lűnyi! . . . azt torn, nem kéék puskacsőnek lennyi neki! A fiatalabb, vidámképű'arató pedig azt mondta : — Evvel is csak úgy van András, mint a házasságával annakidején. Ahogy mondta, keskeny metszésű száját nyitva hagyta és csillogtak az egészséges fogai a bajsza alól. Igy várta a szavainak hatását. Csakhogy nem volt a szavainak semmi különös hatása, mint ahogy, igen rendénvalónak találta az András, hogy a kepéje, bármily egyenesre iparkodott is rakni, mégis, mire kész lett, szinte sarlóalakura görbült. Mert mindenféle dolgával így .szokott lenni, ő már bele van törődve. Annakidején a házasságával is így volt. Most özvegyember már, lehet egy événél több, hogy meghalt a felesége; tíz esz"
