Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-07-17 / 29. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. Juni

us 12. 24. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Legközelebbi teendőink. и. (*) Úgy hallom, hogy a múltkori »Válság« c. cikkem sok jóérzésű kat. ember lelkében megdöbbenést keltett. Féltik a Kath. Kört. Aggódnak a jövéjéért. Xem tudok egykönnyen elcsüggedni. A közelmúlt szomorú tapasztalatai sem tudták megingatni azt a meggyőzó'désemet, hogy a katholikusok önvédelmi harca előbb, vagy utóbb diadalt arat! A történtek ellenére is rendületlenül bízom a pápai katholieizmns jövőjében. S ép a jövő szempontjából igen örvendetes jelenségnek tartom azt az aggodalmat, melyre bevezető soraimban utaltam. Mert félteni csak azt szoktuk, aki a szivünkhöz közel áll, — akit szeretünk. Ha tehát a katholikusok féltik a Kath. Kört, kétségtelenül szeretik is — különben miért aggódnának érte ? Megnyugtathatom az aggódókat ! Csüggedésre nincsen ok ! Csak az a fő, hogv mindenki megtegye a maga kötelességét. Xincs az a kavargó áradat, nincs az a hatalom, ami el tud bennünket söpörni, ha mindnyájan odaállunk a gát elé s együttes erővel védekezünk a hömpölygő ár ellen! Bíznunk kell a saját erőnkben ! Mert csak a maga erejében bizó, lelkes, fegyelmezett sereggel lehet diadalt aratni. A kapkodás, a meghátrálás, az örökös megalkuvás sohasem vezetett jóra. Fegyelmezetlen sereggel csak bukni lehet, gv őzni nem ! Részint áthelyezések, részint kilépések következtében megüresedettt az elnöki, társelnöki, I. és II. titkári, háznagyi és könyvtárosi állás. Ha azt akarjuk, hogy a Körben céltudatos munka folyjon, • rövidesen be kell töltenünk ezeket a tisztségeket. Erélyes vezetőséget kell a Kör élére állítani; oly férfiakat kell megtisztelnünk bizalmunkkal, akikben meg van a garancia arra, hogy a Kört erős kézzel és a meggyőződés bátorságával vezetik nagy céljainak megvalósítására. A csűggedőknek, a kishitűeknek, akik azt mondják, hogy kár minden lépésért," a pápai katholikusok úgysem fognak boldogulni soha, csak annyit mondok: nézzenek körül és — lássanak! Tiz-tizenöt évvel ezelőtt szervezetlen, holt tömeg volt a pápai katholikusság. Se akarata, se ereje nem volt. A Hamupipőke hálátlan szerepére volt kárhoztatva. Ma már tudják, hogy vagyunk! Xégy katholikus egyesületünkben, valamint a Szövetkezetben és Xépszövetségben több, mint ezer szervezett katholikust sikerült összetoborozni. Hogy még ez is kevés? Hát, persze, hogy kevés! De mi következik ebből ? Az, hogy letegyük a fegyvert ? TÁRCA. flz első bál. Irta: Don Luis Coloma. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. III. Három óra volt hajnalban, mikor egy pompás hintó hagyta oda a követséget s hazavitte a marquesát és leányát. Lulu prémes köpenyébe burkolva viszszahuzódott a hintó szögletébe s nem szólt egy szót sem. Fáradt volt, kedvetlen, s nagyon fájt a feje. — Almos vagy, Lulu ? — kérdezte anyja. — Nagyon — felelt a szegény gyermek. — Oh, ha tudná, mennyire fáj a fejem! Csak a szokatlanság teszi! Holnap kipótolhatod majd az alvást, ameddig tetszik! Lulu nem szólt semmit s a marquesa is elhallgatott. Lányának látszólagos jelentéktelen rosszulléte nem okozott neki gondot, de hirtelen eszébe jutottak a gróf utolsó szavai. Azzal a makacs, azzal a meggyőző, azzal az átlátszó, világos erővel rohanták meg, amellyel a mardosó lelkiismeret tárja föl az embernek vétke elkövetése után azokat az okokat, melyeket szenvedélye a tett előtt kicsinyeseknek, semmiseknek tartott. A társadalmi kötelességek, leánya jövője, a herceggel való házasság, mind ezek az ürügyek, mellyekkel rá akarta szedni házi bolondját, kinek önzés a neve, s akit, vágyait legyezgetve, olyan könnyű meggyőzni, e pillanatban mind eltűntek, mint ahogy eltűnnek a sötétben a prizma álszínei, s leplezetlenül tárták föl előtte azt a keserű igazságot, melyet féltréfásan, félkomolyan vágott szemébe az öreg: könnyelműséged, őrült indulatod, élvezeted s mulatságod palástolására hivatkozol helyzeted követelményeire s leányod jövőjére. — Igaz, igaz! — mondá magában szemrehányóan a marquesa. Lulunak angyalra van szüksége, aki megvédje ártatlanságát, ne veszélynek tegye ki!... Nem vagyok szamaritánus asszony!... hanem lepke, könnyelmű báb! Száraz, ideges köhögés szakad föl e pillanatban Lulu kebléből s ajkáról egy fájdalmas »ah« röppent el. i— Mi bajod, leányom? — kérdezé ijedten a marquesa. — Nem tudom, mama — válaszolt Lulu — fáj az oldalam, bizonyosan szorít a fűzőm ! Magára öltvén a hálóruháját, Lulu elküldte a szobalányt, belevetette magát egy kis rózsaszínű atlasz karosszékbe és sokáig, sokáig meg se mozdult s nyitott szemét mereven a földre szegezte, de nem nézett semmit. Számot akart adni magának benyomásairól, de a gondolatok oly gyorsan kergették egymást agyában, hogy elkábult s nem volt ereje szétválasztani őket, sem megmagyarázni. Másrészt meg oly fáradtnak érezte magát; halántékában éles szúrásokat érzett s az a fájdalom az oldalában közbe-