Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-07-17 / 29. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910. Juni us 12. 24. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Legközelebbi teendőink. и. (*) Úgy hallom, hogy a múltkori »Válság« c. cikkem sok jóérzésű kat. ember lelkében megdöbbenést keltett. Féltik a Kath. Kört. Aggódnak a jövéjéért. Xem tudok egykönnyen elcsüg­gedni. A közelmúlt szomorú tapaszta­latai sem tudták megingatni azt a meg­győzó'désemet, hogy a katholikusok önvédelmi harca előbb, vagy utóbb diadalt arat! A történtek ellenére is rendületlenül bízom a pápai katholi­eizmns jövőjében. S ép a jövő szempontjából igen örvendetes jelenségnek tartom azt az aggodalmat, melyre bevezető soraimban utaltam. Mert félteni csak azt szoktuk, aki a szivünkhöz közel áll, — akit szeretünk. Ha tehát a katholikusok fél­tik a Kath. Kört, kétségtelenül szeretik is — különben miért aggódnának érte ? Megnyugtathatom az aggódókat ! Csüggedésre nincsen ok ! Csak az a fő, hogv mindenki megtegye a maga kö­telességét. Xincs az a kavargó áradat, nincs az a hatalom, ami el tud ben­nünket söpörni, ha mindnyájan oda­állunk a gát elé s együttes erővel vé­dekezünk a hömpölygő ár ellen! Bíznunk kell a saját erőnkben ! Mert csak a maga erejében bizó, lelkes, fegyelmezett sereggel lehet dia­dalt aratni. A kapkodás, a meghátrá­lás, az örökös megalkuvás sohasem vezetett jóra. Fegyelmezetlen sereggel csak bukni lehet, gv őzni nem ! Részint áthelyezések, részint kilé­pések következtében megüresedettt az elnöki, társelnöki, I. és II. titkári, ház­nagyi és könyvtárosi állás. Ha azt akarjuk, hogy a Körben céltudatos munka folyjon, • rövidesen be kell töltenünk ezeket a tisztségeket. Erélyes vezetősé­get kell a Kör élére állítani; oly férfi­akat kell megtisztelnünk bizalmunkkal, akikben meg van a garancia arra, hogy a Kört erős kézzel és a meggyőződés bátorságával vezetik nagy céljainak megvalósítására. A csűggedőknek, a kishitűeknek, akik azt mondják, hogy kár minden lépésért," a pápai katholikusok úgysem fognak boldogulni soha, csak annyit mondok: nézzenek körül és — lássanak! Tiz-tizenöt évvel ezelőtt szervezet­len, holt tömeg volt a pápai katholikus­ság. Se akarata, se ereje nem volt. A Hamupipőke hálátlan szerepére volt kárhoztatva. Ma már tudják, hogy vagyunk! Xégy katholikus egyesüle­tünkben, valamint a Szövetkezetben és Xépszövetségben több, mint ezer szer­vezett katholikust sikerült összetobo­rozni. Hogy még ez is kevés? Hát, per­sze, hogy kevés! De mi következik ebből ? Az, hogy letegyük a fegyvert ? TÁRCA. flz első bál. Irta: Don Luis Coloma. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. III. Három óra volt hajnalban, mikor egy pompás hintó hagyta oda a követséget s hazavitte a marquesát és leányát. Lulu prémes köpenyébe burkolva visz­szahuzódott a hintó szögletébe s nem szólt egy szót sem. Fáradt volt, kedvetlen, s na­gyon fájt a feje. — Almos vagy, Lulu ? — kérdezte anyja. — Nagyon — felelt a szegény gyer­mek. — Oh, ha tudná, mennyire fáj a fejem! Csak a szokatlanság teszi! Holnap kipótolhatod majd az alvást, ameddig tetszik! Lulu nem szólt semmit s a marquesa is elhallgatott. Lányának látszólagos jelen­téktelen rosszulléte nem okozott neki gon­dot, de hirtelen eszébe jutottak a gróf utolsó szavai. Azzal a makacs, azzal a meggyőző, azzal az átlátszó, világos erővel rohanták meg, amellyel a mardosó lelkiismeret tárja föl az embernek vétke elkövetése után azo­kat az okokat, melyeket szenvedélye a tett előtt kicsinyeseknek, semmiseknek tartott. A társadalmi kötelességek, leánya jövője, a herceggel való házasság, mind ezek az ürü­gyek, mellyekkel rá akarta szedni házi bo­londját, kinek önzés a neve, s akit, vágyait legyezgetve, olyan könnyű meggyőzni, e pillanatban mind eltűntek, mint ahogy el­tűnnek a sötétben a prizma álszínei, s lep­lezetlenül tárták föl előtte azt a keserű igaz­ságot, melyet féltréfásan, félkomolyan vágott szemébe az öreg: könnyelműséged, őrült indulatod, élvezeted s mulatságod palástolá­sára hivatkozol helyzeted követelményeire s leányod jövőjére. — Igaz, igaz! — mondá magában szemrehányóan a marquesa. Lulunak angyalra van szüksége, aki megvédje ártat­lanságát, ne veszélynek tegye ki!... Nem vagyok szamaritánus asszony!... hanem lepke, könnyelmű báb! Száraz, ideges köhögés szakad föl e pillanatban Lulu kebléből s ajkáról egy fáj­dalmas »ah« röppent el. i— Mi bajod, leányom? — kérdezé ijedten a marquesa. — Nem tudom, mama — válaszolt Lulu — fáj az oldalam, bizonyosan szorít a fűzőm ! Magára öltvén a hálóruháját, Lulu el­küldte a szobalányt, belevetette magát egy kis rózsaszínű atlasz karosszékbe és sokáig, sokáig meg se mozdult s nyitott szemét mereven a földre szegezte, de nem nézett semmit. Számot akart adni magának benyo­másairól, de a gondolatok oly gyorsan ker­gették egymást agyában, hogy elkábult s nem volt ereje szétválasztani őket, sem meg­magyarázni. Másrészt meg oly fáradtnak érezte magát; halántékában éles szúrásokat érzett s az a fájdalom az oldalában közbe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom