Pápa és Vidéke, 5. évfolyam 1-52. sz. (1910)

1910-01-16 / 3. szám

V. évfolyam. Pápa, 1910 január 16. 3. szám. > Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavv Sándor. Szerkesztőség : Esterházy-út 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15. házszám. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Az otthon. Még száradnak a falak. Még rakosgatják, vakolgatják itt-ott. De bizonyos, hogy nemsokára számításunk szerint 25 ezer lélek, több ezer család a maga kis házacskájába vonul, olyan mezőgazdasági munkáscsalád, akinek egyenо О > Оként aligha volt házvételre 50—60 koronájánál több, soknak annyi se. Hogyan tudtak ezek házat venni? Megmondjuk. A gazdasági munkásházakról sz'óló ö о országos törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább 10 munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthont szerezni. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek is magáévá kell tennie. Tehát azokon a о helyeken, hol munkásházak épülnek, a munkásság, s birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság van. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogyha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet ; vállal. Ezért mondottuk az előbb, hogy ahol gazdasági munkásház épül, ottan a béke, szeretet, egyetértés és méltánvosság lakozik. Mert nem lehet föl-/ о tenni, hogy azok, akik a munkásokért kezességet vállalnak, erre hajlandósággal lennének, ha a munkásosztály velük szemben szintén nem lenne méltányos és egyetértő. Csak olyan helyeken épülhet munkásház, ahol a kölcsönökért jót állanak a képviselőtestület tagjai. Viszont ezeknek a hajlandóságát csupán az biztosítja, ha a munkás nem keres érdekellentétet a birtokososztállyal szemben. Aminthogy ilyen érdekellentét nincs is, mert a gazda és munkás nagyon is egymásra vannak utalva. A gazda munkás nélkül, a munkás gazda nélkül, akinél kenyerét keresi, el nem lehet. Ha a gazdának jó termése van, akkor a munkás részkeresete is ehhez irányul. Ha rendesen, zavartalanul meg)' a gazdaságban a dolog, ezt nem csak a gazda fordítja hasznára, hanem a munkás is. El lehet mondani, hogv sehol egyetértőbb, békésebb, méltányosabb eljárásra nincs szükség, mint a mezőgazdálkodás során, ahol a munkás és gazda egyetértésére, kölcsönös méltányossáigára állandóan szükség van. De az egymást megértésnek meg is van a haszna, a munkásra nézve is. A munkásosztálynak szüksége van о azoknak a jóindulatára, akik saját otthonának megszerzésében őt gyámolítani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy ott, ahol a munkásosztály valami lázongó, önmagával meghasonlott, keserű lelkű ember után indul, mikor a munkásosztálvnak annyira égető ügyéről, saját otthona megszerzéséről van szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl és a rájok köveket dobókat kenyérrel hajítanák vissza. Az emberi természet nem nyüstből van. jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyűlölség pedig elhidegiti a sziveket. tárca. Domokos báesi. — Irta: Jakab Ödön. — Domokos bácsinál jobb embert nem ismertem soha. Csupa sziv és vendégszeretet volt! Azt ugyan nem állíthatom, hogy a légynek sem ártott, mert egész nyáron ott állott a légyfogó az íróasztalán. A legyeknek esküdt ellensége volt; ellenben a családunk iránt mindig meleg barátsággal viseltetett, noha az utóbbi időkben messze lakott tőlünk: Kolozsváron. Mikor ott az egyetemre kerültem, többször fölkerestem. Mindig nyájasan fogadott. Orák-hosszatt elbeszélgettünk, amit persze úgy kell érteni, hogy folyvást csak ő beszélt, én pedig hallgattam. Ez az egyoldalú társalgás gyengéje volt a jó Domokos bácsinak. Amint az ember a száján egy szót kibocsátott, ő rögtön elkapta, mint a felütött labdát az ügyes labdázó. S aztán ő labdázott tovább, míg a másik ismét kiröpített egy szót, hogy az öreg úr azt ismét elkaphassa. Ez már így ment nála. Egyszer valami becsületbeli tartozásom akadt. Megismerkedtem ugyanis egy barna, kis varróleánnyal. Nekem ugyan nem varrt, de azért gyakran találkoztunk. Egy alkalommal aztán megígértem neki, hogy elviszem a szinházba szombaton. Megmagyaráztam szépen, hogy a karzatra megyünk, mivelhogy ott jobb a levegő. Mint a hegymagaslatokon, künn a természetben. Kész volt egészen a tervünk, csak — a pénz hiányzott. No, de sebaj! Ezen is segítünk! Elmentem szombaton dél felé Domokos bácsihoz, hogy pár forintot kérjek tőle kölcsön. Az öreg úr nagy szeretettel fogadott: megölelt és megcsókolta a homlokomat. Leültetett maga mellé és csakúgy ömlött belőle a kedveskedés. — Ejnye, mordizomadta, beh régen nem voltál nálam! Azóta még a bajuszod is megnőtt! Egész helyre legény lettél! Az édes apádra emlékeztetsz! Maholnap végzettember lész! Mert szorgalmas vagy ugye? — Az. Csak pénz . . . - Ez az kedves öcsém! Igazad van. Tanuld meg, hogy a pénz a világ tengelye. Azon fordul meg minden a világon. Beszélhetnek nekem akármit! A pénz a fődolog. Mert az embernek, akárki legyen is, mindig szüksége van valamire. — Én is éppen egy pár könyvet . . . -— Azt, kedves öcsém, azt! A könyv a legjobb barát. Az nem csal meg, az nem árul el, hanem mindig csak a javadat munkálja. Azért akarok . . . — Jól teszed, kedves öcsém! Legyen akaratod. Az akarat nélküli ember olyan, mint a hajó, melynek kormánya eltörött. A nagy embereknek, akik a halhatatlanság révébe jutottak, mind erős akaratjuk volt. Te is akarj, de erősen akarj! Tégy össze, éjet, napot, és tanulj! — De szükségem . . . — Azt kedves öcsém. A szükségét a