Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-03-21 / 12. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 11. szám. tésnól legalább egy középbirtok is létesül, amely azonban a kellő tőke ós invesztálás költségein felül még ahhoz a feltételhez is van kötve, hogy az illető gazdasági iskolát sikerrel végezzen. Nyilvánvaló, hogy a középbirtokos predesztinálva van a szellemi irányításra ós kifejezetten a törvényjavaslat ezt tőle meg is várja, mielőtt bevezetik birtokába, a telepítési felügyelőség meggyőződik arról, vájjon egyénisége alkalmas-e ilyen irányító feladatra? Jelentékeny pillére a kérdés rendezésének a magán telepítés tételes kodifikálása. A nép földre éhez s igy még ha elfogadhatatlan árakon, de földet Ígérnek neki, —- jóformán gondolkodás nélkül csap parolát ós kész az alku. Aztán pedig sir és átkozódik. Akárhogy veritékzik is homloka, a parcellázás szörnyű költséget nem birja, szidja az urat, romlása okozóját és ittott imádságba foglalja a nép, hogy a parcellázástól mentse meg őket az Isten, valóban a tizenkettedik órája érkezett el, hogy a szédelgósszerü magánparcellázásnak véget vessenek. Es e tekintetben az uj javaslat oly radikális intézkedéseket foglal magában, hogy a jövőben — ámbár a magán-parcellázás meg van engedve — ezek a szédelgések egyszersmindenkorra megszűnnek. Nem fog bekövetkezni az értóktulbecsülós; mert a magán parcellázás alá kerülő ingatlanokat a telepitósi hatóság becsli ós osztályozza. Az a törvényjavaslat, amelyről szólunk, terjedelemben is hatalmas, 368 szakaszból áll ós nagy látókörrel tekinti át á kérdést. A javaslat hazai talajból fakadt, hazai elmének szülöttje. Nem szolgai másolata a külföl hasonló törvényeinek. A helyzet, a viszonyok, a magyar népjellem, ós a társadalmi fejlődés komoly mérlegelésén épült föl ós szilárd tagozatán gazdasági erősödés és a nemzeti boldogulás ornamentikája gzönyörködtet. Adassék dicséret, akinek nópszeretete tető alá hozza. ! Nagy idők, nagy emberek, S Irta és a Kath. Kör és bencés gimnázium közös márciusi ünnepségén elmondotta dr. Bagyary Simon, b. tanár. Mélyen tisztelt közönség ! A márciusi nagy eseményeket ünnepelni manap már nem érdem, hanem kötelesség. Hosszú esztendőben ez az egy nap az, melyen megszűnvén a mindennapi élet kemény tusája, igazán testvéreknek érezzük magunkat, kor-, rang- és valláskülönbség nélkül egy felemelő érzésben : a — hazaszeretetben. Mikor az Isten az idők kezdetén kimondotta, hogy: legyen világosság, — lőn világosság és rögtön megkezdődött a földön az élet. Mert a Teremtő akaratának fenséges ereje és hatalma rejlett eben a szóban: legyen ! A magyar nemzet életében is van egy teremtő korszak, midőn a Gondviselés egy »legyen« szavára uj élet csirái indulnak meg s a lángelméknek egész serege bontakozik ki egyszerre a félhomályból. A százados tespedés után hősök, csodalények, félistenek támadnak, hogy a ránk szakadt nagy időt betöltsék az ő nagy életükkel. Szivükben a hazaszeretet tüze lobog, kezükben a szerelem trombitáját emelik a magasba. S micsoda hang lehetett az, melyre egy egész nemzet egyszerre felébredt álomkórságából és talpra állott? Mintha ezt az eget-földet rázó harsogást nem is gyarló ember, hanem maga a hatalmas Isten fújta volna bele abba a tárogatóba ! A hangra feleszmélt a nemzet elalélt lelke és tördelni kezdte bilincseit. A hűbérrendszer elavult társadalma összeomlott és szabaddá lett a szó, erővé lett a gondolat. . Fölkelt a porból a letiport jobbágy s a szabadság érzete betölté lelkét a testvériség Krisztusi gondolatával. Izmai megfeszültek, arcán kicsattadt az élet csirja és fölemelt homlokán ott ragyogott az emberi méltóság önérzete, hogy ő is az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember, ki a jogokban egyenlőnek születik a szabadságra. Igy termékenyítették meg m. t. k. nemzeti életünket a mult század közepén azok a lángelmék és nagy jellemek, kik évszázadok posványait csapolták le, hogy termőképessé tegyék a nemzet összes rétegeit. Újjáteremtő munkájukat a legalkalmasabb, de egyúttal a legvégső pillanatban is végezték. Ma már mindnyájan látjuk, hogy hacsak egy I rövidke évtizeddel késnek még, — a világszellem rohamos haladása könyörtelenül átgázolt volna ezen a megkésett nemzeten ! Erzsi emléke. Irta: Tomor B. Árkád. Gyermeki hittel most is visszavárlak; Keresem folyton drága nyomod . . . Itt a szobában jár-kel az árnyad, Halavány arcod rám mosolyog. Szemem előtt leng képe a múltnak: Remegő ajkkal mint bucsuzál; Melletted álltam s fülembe susogtad: »Jönne csak értem már a halál!« Halálod kérted; s im' szavaimra Homlokod újra ragyogó, tiszta, Láttam a felhőt, hogy' vonul át: »Lelked homályát hogyha letörléd, Az élet vár rád, boldog öröklét, Áldhatod érte a mennynek Urát . . .< A képzelődés. — Érdekes esetek. — A mult héten egy amerikai hölgy elpanaszolta orvosának, hogy hamis fogsorát lenyelte. A szegény asszony egészen odavolt; megérezte torkában a megakadt fogsort, amint hegyes élei a húsban mély sebeket ejtenek s neki iszonyú fájdalmakat okoznak. Az orvos kartársaival az esetet megbeszélvén, abban állapodtak meg, hogy a hölgyön tracheotomiát hajtsanak végre, vagyis torkát felmetszve, onnan a hamis fogsort ugy ahogy kiveszik. Midőn már a műtéthez készültek és a beteget ágyában a helyes fekvésre akarták birni, egyikük az ágyelőtti szőnyegen valami kemény tárgyra lépett, ami nem volt egyéb, mint az állítólag elnyelt hamis fogsor. Mihelyt a hölgynek a megtalált fogsort megmutatták, — fájdalmai azonnal megszűntek, vagyis az illúzió megszűntével a tünetek is elmultak. Nem kevésbé érdekes a következő eset, melyet szintén egy szellemileg ép és egészséges emberen észleltek. Az 1870-iki hadjárat alatt egy lovas küldöncöt oly nyilt terepen kellett átküldeni, mely az ellenség ágyútüze alatt állott. A veszélyes küldetésre az illető tiszt egy nagyon bátor és megbízható egyént szemelt ki, kiről tudta, hogy dolgát ügyesen fogja végezni, mindamellett nem titkolta el előtte a veszélyes helyzetet. — Lapulj meg lovad nyakán és vágtass neki az erdő túlsó sarkának; minden golyó nem talál! A katona elindul. A tiszt látócsövével figyelemmel kiséri mozdulatait. — Eleinte minden jól ment, de egyszerre a küldönc lováról lefordul, mintha villámcsapás sújtotta volna. Azonnal még egy küldöncöt menesztettek utána, ki a földön heverő katonát nyergébe fölemelve, szerencsésen a mozgó-kórházba viszi. Itt kisül, hogy az illető csak elájult, de sebről szó sincsen. A magához tért katona azt kérdé az ágya mellett ülő Lc?elísmsr1 Kifogást»!«! szabása " íéríirohák, papiruliák V AG O DEZSŐ fem^^totvo. I jH tascknak, erdőőröknek, • első pápai férfi-divatterine i A . tüietnek egyenrakák %ÁPA, Fő-tér. S3 rnmám „ _ _ lagyainkás asató segédek felvétetnek.