Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-21 / 8. szám

2. oldal. Páp

a és Vidéke 1. szám. mészete és fő üzleti iránya mellett legnagyobbrészt a közvetítő forgalomnak a bankok számára visszamaradt aranyaiból halmozódott össze. A pénzforgalomra is szükség van; a pénzforgalom se mind csalás, uzsora, netn is lehet minden pénzforgalomra átkot kiáltani. — Szomorú világ volt az, mikor nem volt hitel, nem volt pénzforgalom. De miért kelljen minden üzletbe, a föld, a mezőgazdasági üzembe is kétszer-háromszor belenyúlni a szenzálnak? Talpra kell állania a kisbirtokosnak, 100—150 kisbirtokos már maga lehet magának a bankárja, vigéce, szenzálja, — de csak akkor, ha szövetkezik. A föld jogos érdekeinek biztosítására célzó törvények mellett csakis a szövetkezés lehet a kisbirtok és a kisbirtokos megmentője. A Kath. Kör szinielöadása. A hitetlen Tamások ugyancsak nagyot néztek mult vasárnap este, mikor a Kath Kör műkedvelői előadták a Dolovai Nábob leányát. Nehéz darab; megértése nagy intelligenciát, hosszas tanulmányozást követel. Betanulása és betanitása ugyancsak próbára teszi a szereplők és a rendezők türelmét. Nem csuda, ha baljóslatú hirek keringtek s igen sokan, még a Kath. Kör őszinte barátai is kudarcot, bukást emlegettek. Annál igazibb volt az örömünk szombat este, mert olyan pompás, gördülékeny, kitűnő előadásban volt alkalmunk gyönyörködni, amilyen még hivatásos színészeknek is becsületére Aálik. Adassék érte elismerés Molnár Kálmánnak, a Kath. Kör főtitkárának, aki hónapok óta páratlan kitartással és lelkesedéssel működött, mint rendező, (mint szereplő is egyike volt a legjobbaknak) és az összes szereplőknek, kik tudásuk legjavát vitték bele játékukba, hogy az előadás csak növelje a Kath Kör régi jó hírnevét. Derék mőkedvelő-gárdánk két izben adta elő a Dolovai nábob leányát: szombaton és vasárnap este. Szombaton zsúfolásig megtelt a színház. Nagyban növelte az est fényét az ifjú grófi pár megjelenése. Jól esett látnunk a Kath. Kör iránt tanúsított gyengéd figyelmüket. Nemcsak megjelentek, hanem az elüadás előtt ott voltak s csak azután távoztak, pedig 4 óránál tovább tartott. Vasárnap este jóval kevesebben voltak. Ez természetes is. Más vallásuakra nem igen számithat a Kath Kör. Mert Pápán valósággal dühöng a felekezeti — béke! A zsidóság még elég szép számmal volt képviselve, de annál gyérebben jelentek meg protesíáns — tesvéreink. Sokkal célszerűbb lett volna elhagyni a vasárnapi előadást, vagy az eredeti magállapodáshoz hiven, délután Jartani. Részletes beszámolót az egyes szereplők játékáról nem adunk, mert valamennyi belevitte az előadásba egész lelkét. Mindegyikükön meglátszott a gondos tanulmányozás, a becsületes törekvés és az igazi rátermettség. Ress Margit pompásan játszotta végig az I érzelmi kitörések egész skáláját a jéghideg gőgtől a megindító, napsugaras eliágyulásig. Kitűnő drámai tehetség, máskor is a legnagyobb örömmel látjuk viszont a színpadon. Pozsgay Terus és Pickel Emilia szintén bőségesen rászolgáltak az egyes felvonások végén felzúgó tapsviharra. Az előbbi rendkívül kedves, megkapó jelenség volt. Biztos fellépése egyáltalán nem vallott műkedvelőre. Az utóbbi özv. Domaházyné nehéz szerepét játszotta meg, megindító hűséggel. Általános feltűnést keltett a hölgyek ragyogó, Ízléses toálettje. — A férfiszereplőtc közül Molnár Kálmán fényesen bebizonyította, hogy nemcsak ügyes, hivatott rendező, hanem mint szereplő is kitűnően megállja e helyét. Zsilavy Sándort is csak az menti meg a dicsérettől, hogy lapunk szereplője. A nagyszakállú Süttő Kálmán nemcsak elsőrangú kontrabaszus, hanem ügyes műkedvelő is. Kisebb szerepében igen jó, talpraesett alakitást nyújtott. Igazán sajnáljuk, hogy Ádám József, ez a kedves, szimpatikus fiatalember nem jutott, illetőleg a darab természete miatt nem juthatott nagyobb szerephez. Igaz, hogy különböző nevek alatt három szerepet is játszott, mégis általános volt az óhaj, hogy bárcsak minél tovább láthassuk a szinpadon. Wohlmuth Lajos elsőrangú erő. Pompás humorával, élénk temperamentumával a könnyekig megkacagtatta a közönséget. Akar is, tud is iátszani. A kissé könnyelmű, de alapjában kedves hadapródra keresve sem találhattak volna jobbat. Kiss Lajos Merlin nehéz szerepével birkózott meg igazi elismerésre méltó sikerrel.. Egyike volt a legjobb erőknek. A kisebb szereplők: Németh Dezső, Balogh Miklós ügyes, rutinos alakitást nyújtottak. Kalmár A hivatalnokok meglepetéssel ugráltak föl, amint benyitott a hivatalba. Hát hogy van! Mit csinál ? Hogy érzi magát? — kérdezték több íelől. Gergely a bajuszát húzogatta s lassan, meghatottan mondotta: — Jól . . . elég jól . . . elég jól . . . — Mi csak kinlóduok! — kiáltott fel egy egészséges arcú, harminc év körüli hivatalnok. Bár csak itt hagyhatnám ezt a rongyos hivatalt. Falura szeretnék menni. Kis ház, kert . . . — No-no, — szólt közbe Gergely. — Ha mondom, — folytatta tüzesen a hivatalnok. Ez nem élet. Levegő kell az embernek, a szabad természet. Csak az az élet! — Boldog ember Gergely ur, — szólt egy szelidarcu, szürkeszemü, cvikkeres kis ember s a homlokát vakargatta. — Ha nekem annyi időm lenne! — Hát időm Yan . . . időm az van, — mosolygott Gergely. A cvikkeresnek fölcsillant a szeme, ugy folytatta: — Nem látta az uj kagylóimat. Van egy gyönyörű példány. Xylopheua genus! Nehezen jutottam hozzá! Csak egyszer ott barangolhatnék a tenger partján . . . magam gyüjthetném a kagylókat, halakat preparálnék. Csak idő lenne hozzá, szabadság! — Szabadság. Persze, — sóhajtott föl egy sápadt, szomorú arcú fiatalember. — Ha szabad ember lehetnék! — Ugyan mit csinálna? — kérdezte gúnyosan a másik. — Azt én tudom, hogy mit csinálnék, — felelt a fiatal. — Hehe, mí is tudjuk, — szólt egy kis szürkülő fejű ember, aki eddig hallgatott. Verseket irna liehe . . . verseket . . . tegnap is találtunk egyet a kivonatok közt hehe . . . ugy, ugy. A fiatalember elpirult, a szeme villogott s hevesen kiáltozta: — Hát igen. Verseket irnék! Mit tudják, hogy mit tudok én? Maguk is jajgatnak s mégis azt nézik egymásban, hogy mi a hivatalnok, nem azt, hogy mi az ember. Gergely meghökkent. Mintha ezek más emberek lettek volna. Világosság áradt a homályos zugba. Az ő szive is kinyílt. Lehajtotta a fejét és csendesen, érzéssel mondotta: — Látják, látják ... én meg szeretnék ide visszajönni . . . A többi meglepetéssel kiáltott föl. — Igazat mondok, — folytatta csöndesen Gergely. — Óh én is, én is . . . amikor még fiatal voltam . . . akartam én is valamit . . . szenvedtem . . . valami ugy vonzott kifelé ... de aztán . . . megszoktam, vagy mi ördög, de higyjék el: most szeretnék visszajönni. Hisz azóta nem élek, nem találom a helyemet. Megszoktam ezt az életet. Átment a vérembe, aztán ha nincs egyéb . .. valamit kell csinálni ... az ember azért ember . . . Szótlanul hallgatták az öreget, aki egy kicsit elhallgatott, aztán lassan folytatta: — Tudom, hogy másként kellett volna. Talán meg kellett volna házasodni, vagy mi? Talán a feleség, gyerekek ? De igy mim maradt? Itt jól érzem magamat. Sokszor szid ^sgglisaegteSb VAGO DEZSŐ ÉanekkelMtthrtetvel első pápai férfi-divatterme ÁFA, Fő-tér. 53. siám Nagymunkás szabó segédek felvétetnek. Kifogástalan szabásras férfirubák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, Ü2 nek, postásoknak, vasu§§ taecknak, erdőőröknek, úgyszintén minden gj| egyenruhát viselő tesjH tületnek egyenruhák legelegánsabban mertek uta n