Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-02-14 / 7. szám

2. oldal. Pápa és Vidéke 1. szám. A házasságról ma is változatlanul hirdeti, hogy: Krisztus rendelete szerint keresztények között csak az a házasság, ami egyszersmind szentség ; épp ezért minden frigy, ami nem mint szentség jött létre, köttessék bár a polgári hatóság előtt, az bizony nem házasság ós ily frigyben élni nem egyóbb) niint házasságon kivül való bűnös együttélés. (A megyéspüspöki kar 1895. évi közös főpásztori körlevele.) Hirdeti, hogy az érvényesen megkötött valódi házasság felbonthatatlan. E szerint katholikus addig nem köthet ujabb házazságot. inig hitestársa életben van, (u. o.) akármelyik polgári hatóság választja is el a házasjeleket. Hirdeti, hogy katholikus nem köthet olyan házasságot, melynek bárminő i egyházi akadály van útjában, ha csak I ez akadály alól az Egyház őt fel nem j menti. (u. o.) Sőt tovább megy. Ezen örök igaz- I ságok ellen vétő fiait kérlelhetetlenül bünteti. Az ilyeneket nyilvános bünüsöknek tekinti, viselkedésöket közbotránynak minősiti, őket egyh. jogaik gyakorlatától eltiltja, tőlük a szentségeket és egyházi temetést megtagadja, (U. o.) Miért e kíméletlen szigor? Talán hatalmát félti? Azt a világ nem adta, el nem veheti . . Isteni ígéreten alapszik, hogy lelki hatalma mindvégig fennmarad, arnig emberek lesznek . . . Értünk való szeretetből teszi ezt az Egyház. Elmegy velünk a legszélső határig, de ott felállítja a leghatalmasabb tilalomfáját s azt hirdeti vele : Egy hajszállal se tovább, mert itt következik a feneketlen örvény! Az emberek e figyelmeztetést a polgári házasság behozatalakor nagy megilletődéssel fogadták. Annyira idegenkedtek tőle, hogy egy általános népszavazás egyszerre elsöpörte volna, de azóta az idegenkedés folyton fogy. Hitellenes újságok, vallástalan emberek sokakat tesznek hithideggó s e vallástalan áramlat nőttön nő. Érzi ezt a kath. látják ezt kath. vezórférfiaink, innen van, hogy időnként felhangzik a kath. táborban az ébresztő: Katholikusok, ne Írjátok alá a polg. anyakönyveket ! Tehát nem a megvetés, nem a hencegés, nem az engedetlenség, hanem azon kath. öntudat ébrentartására történik mindaz, hogy minden kath. há- 1 zasfél vagy tanú igy gondolkozzék az ] anyakönyvi hivatalban lépésekor: Én tisztelem a törvényt, szót fogadok neki mindenben, ha Istennel ellentóteset nem parancsol; tisztelem a polgári tisztviselőt, hiszen igen életbe vágó lépésemnél végzi a ténykedését; de szent hitem és rendithetetlen meggyőződésem, hogy kath. emberre nézve Isten akarata szerinti házasság nem létesül. Én e meggyőződésemnek mások épülésére avval adok kifejezést, hogy törvény adta jogommal élve nem irom alá a polgári kötésről felvett jegyzőkönyvet. Erre a hitvallásra senkit az egyház nem kötelezett. S mi lett a vége ? Pozsony megyében elitéltek egy plébánost, mert híveit a polgári anyakönyvek aláírásának megtagadására biztatta ; Budapesten fejét kívánták egy magas hivatalnoknak, mert az anyakönyvet mint tanú nem irta alá; Pápán maga az illetékes hivatalnok vonja kétségbe a ,,müveit városi ember" ebbeli jogát, mert — szógyenlem kiírni — 12 óv óta nem akadt kath. jegyespár, vagy tanú, aki ezt megkísérelte volta . , . S igy tovább az egész országban. Hja, kérem! A telekkönyv csak hiteles valami, de még ott is elírják a birtokomat tényleges birtoklás alapján, ha én arra 12 évig rá sem hederítek. Hát ezt a jogunkat miért ne próbálnák letagadni, hiszen egyedül a katholikus meggyőződés jogosult 10—15 óv óta énekelni a népdalt: . En vagyok a falu rossza egyedül Engem ugat minden kutya messziről. Vegye kezébe ez ügyet a Kath. Népszövetség, egyik legszebb célja a Kath. öntudat es összetartás ébresztése. De az anyakönyvi hivatalbao jelenjünk meg tisztességesen, viselkedjünk kath. emberhez illő szelídséggel és móltósággal. Ha Lampórthokkal találkozunk, ki ne hozzanak higgadtságunkból, midőn annyi szent érzelem lángol a szivekben. A gorombaságot utasítsuk vissza, a prédikációt köszönjük meg (úgyis tiltja nekik a miniszteri rendelet), szólítsuk fel komolyan s illedelmesen a tanúsítvány kiadására s ha megtagadná, forduljunk sarkon s hagyjuk ott. A jelenlevő két tanú a megtörtén fakadva hajtotta fejét a férje vállára, a férj pedig megszólalt. Nyugodtan csengett a hangja, az arca nem volt haragos, inkább fájdalmas, szomorú. Szomorú volt a szava is. Mindent hallottam. Főerdész ur, ha majd megint el akar ide jönni, jusson előbb eszébe, hogy én már raboskodtam néhány évig emberölés miatt. És azért öltem embert, mert az meg akarta ölni a feleségem becsületét. A főerdésznek nem volt rá szava. Meglepetésétől magához térve, megvetőleg fordult el és büsze lépésekkel távozott. Csak nem kezd civódást az alárendeltjével ? Bernáth elkísérte a tekintetével és a keze ugy maradt ökölbe szorítva, mig csak el nem tünt a főerdész a fák közt. Akkor odafordult a feleségéhez, aki könnyes szemmel nézett az arcába. Sándor, menjünk el innen ! — ezt mondta az asszony és remegett közben az ajka. A férfi melléből kinos sóhaj szakadt -öl. Elfordította az arcát, hogy ne lássa azt a könnyes szemet és remegő ajkat. De azért hallotta a panaszos szót: Menjünk el innen, Sándor ! Leült a kis padra és odavonta maga mellé a feleségét. Egy egész életre való szenvedés rajzolódott az arcán. A küzdelembe belefáradt ember csüggedése, ezernyi csalódás bánatos emléke, a jogtalalanul meghurcolt lélek nemes önérzete, a sárbatiport becsület keserű önmegadása és minden, minden, ami csak fájhat, ott látszott az arcán, ott hangzott a szavában. — Elmenjünk innen? Hová? A világ kitagadott bennünket. Jók voltunk neki, mig nem ellenkeztünk vele.' De mikor egyik legigazibb fiával, az aljas csábitóval küzdelembe keveredtem és a küzdelemből én győztesen, ő holtan került ki : gyilkost kiáltott rám. Heves véremért megszenvedtedtem a börtönben. Az Istennel kibékültem, de a világ becstelennek, rovott múltúnak mondott, nem ismert többé, kitaszitottt. Ebbe a világba akarsz visszamenni? Emlékszel még, hogyan fogadtak legjobb barátaink, rokonaink? Ezt a megalázást akarod még egyszer végigélni ? — Jó nekünk itt. Igaz, a világ mérge ezt az Isten szabad természetét is beszennyezte már egy kevéssé, de ne félj semmitől és senkitől. Veled vagyok én és veled van az Isten. Hangos lárma zavarta meg a férfi komoly szavait. Az a kis apróság megunta oda bent a tétlen várakozást, valahogy kimászott az ajtóig és most tele torokkal fejezte ki megelégedését a sikerült utazáson. Az apa odakuporodott melléje a földre és ugy játszott, tréfált a kis fészekfentővel Az anya könnyei közt mosolyogva nézte a kedves képet, amint a nagy erős ember szó nélkül engedi, hogy az a kicsi legény örömujjongva kapkodjon apró kezecskéjével erős bajuszába, sürü hajába. A boldogság, mely egy pillanatra mintha eltűnt volna a kis házból, most megint felütötte tanyáját benne. Jó ideig nem is zavarta semmi. A főerdész feléjük se nézett. Ha akadt valami Legelismertebb cAg. VÁGÓ DEZSŐ Érmekkel kitöatotro! első pápai férfi-divatterme ÁFA, Fő-tér. 53. sxám Nagymunkásszabó segédek felvétetnek. ÍOfopástaHw szatxfc— férfiruhák, papiruhák uradalmi erdésztisztek, nek, postásoknak, rasotaecknak, erdőőröknek, úgyszintén minden egyenruhát viselő testületnek egyenruhák legelegánsabban merték után