Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-12-05 / 49. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám rasztbirfcokokai, melyek akár bérletben, akár a felvidéken különösen uzsoraköl­csön kamatja fejében haszonélvezeti jogra vannak lekötve. Ezen kisbirtokok pedig Petrassevich lelkiismeretes után­járása szerint 500000 holdra rúgnak. Elmondhatjuk tehát, hogy ezidő szerint a mezőgazdasági termelés alá vett ma­gyar földből négy millió hold van a zsidóság kezében bérletben. Ez azonban még mindig nem igazi kép, mert 10 év óta is igen nagyot fordult a világ. De nekünk ez is elég, hogy a „szemenszedett hazugságokat" megcáfoljuk, Ha a Pápai Hírlap most sem hisz, hajlandók vagyunk vele együtt a földmivelésügyi miniszter fent emii­tett gazdacimtárából az adatokat kike­resni s közös akarattal azután nyilvá­nosságra hozni, — ha ugy tetszik. Azt is kijelentjük ezek után, hogy mi nem a „lelkiismeretünkkel össze­egyeztethető önkényesen összekombinált adatokat" adtunk s ezen adatokkal nem is »a békésen együttélő embereket akar­tuk egymásra uszítani" (a szociáldemok­raták nem uszítottak?), mert ez „nekünk igazán sohasem volt kenyerünk«, de az igazságot pofonvagdosni nem engedjük! Ne lázítsanak ellenünk, az ország óriási többsége ellen, mert mi is ki­tudjuk az ellenünk támadók méreg­fogait törni! Sapient! sat! a Meghalt csendesen, de előbb heteken át szenvedett rettenetesen. Szenvedett rettenete­sen ő, a jó, aki mindenkinek a szenvedésén segíteni igyekezett, aki Istennel, emberrel bé­kében élt. a kedélyes, derűs, bölcs életű, ked­ves nagymama. Elment oda, ahova egymásután szépen elmentek a régi, jó, igazi nagymamák, a »nagy­asszonyok«, a napjainkból már kiveszőben levő meleg család-élet női pátriárkái. Akiket mindenki meg tudott szeretni, még az idegen is, s akihez első látás után vonzódni kell, mert a lénye ellenálhatlan volt. Aki friss volt, fürge, fiatalos, s akiről eszünkbe se jutott, hogy a halál már nyújtogatja feléje orvul csontkezét. után. A kedves, jó öreg úriasszony halálának oka is az ő kegyelmes szivének megnyilatko­zása volt. A holtakról való megemlékezés napjaiban meggyújtotta sok-sok kedves halott­jáért a gyertyákat s ezektői tüzett fogott ruhaujja. Boi'zasztó égési sebek borították el jobb karját s mert egyedül volt szobájában, a segítés nem volt rögtöni. Mégis, ugy látszott, hogy az első órában alkalmazott szerek ked­vező hatásúak, sőt vagy tiz napig reményt nyújtott állapota; később azonban aggkori komplikációk lerontották annyi szerető és aggódó lélek reménykedését és két hétig tar­tott kínlódás véget vetett a szegény szenvedő életének. Elhuuyta s még hozzá az a tragikus ok, amely halálát előidézte, igen nagy részvétet keltett társadalmunk minden rétegében. A szegények fáradhatatlan jótevőjüket, a jó­barátok résztvevő, tanácsot, lelki vigaszt adó, kedves modorú barátnőjüket vesztették benne, s még aki csak felületesen ismerte is, vonzó­dott a fürge járású, galambősz, rokonszenves tekintetű úrasszony iránt. Üzletemberek, ipa­rosok, gyermekek, öregek mind csak azt ta­, pasztalhatták, hogy gyengéd, figyelmes és apró örömöket okozni törekvő jó, nemes lélek. Ezért volt kedvelt mindenki előtt, aki rövid, alig másféléves, ittlakása alatt megismerte. Buzgó, vallásos, igaz keresztényi lelke most már Istennél van, köztünk csak kedves, feled­hetetlen emléke maradt meg az áldott jó nagymamának. A szomorú halálesetről, mely egy ide­álisan szép lélek csendes elmúlását jelzi, a következő gyászjelentést kaptuk : Alulírottak úgy a maguk, valamint az összes rokonság és az elhunytnak barátai ne­vében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a forrón szeretett jó édes anya, nagyanya, anyós-' nak, illetve özv. lébenyi Chapó Józsefné, sz. Diénes Amáliának f. hó 27-én este 8 órakor életének 76-ik évében hosszú, kínos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunytát. A feledhetet­len, drága elhunytnak hült teteme f. hó 29-én délelőtt 10 órakor fog Pápán, a Batthyány-u. 16. sz. halottas háznál a r. kath. szertartás szerint beszenteltetni és Dörbe szállítva, f. hó 30-án délután 3 órakor a családi sírhelybe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent­mise-áldozatok f. hó 30-án délelőtt 10 órakor a döri plebánia-templomban és december hó 1-én a pápai plebánia-templomban lesznek az egek Urának bemutatva 9 órakor. — Pápán, 1909 november 27. — Az örök világosság fényeskedjék neki ! — Lébenyi Chapó Vilma férj. lébenyi Chapó Gyuláné ; lébenyi Chapó Irén férj. özv. Horváth Mihályné ; lébenyi Chapó Mária férj. özv. dr. Molnár Antalné ; lébenyi Chapó Jolán férj. özv. baksai Sohár Kálmánné gyermekei. Lébenyi Chapó Gyula vője. kónyi Kiss László unokaveje. lébenyi Chapó Andor, lébenyi Chapó Gyula, lébenyi Chapó Sári, lébenyi Chapó József, lébenyi A mult szombaton este 8 órakor meg- Gh aP ó Amáli a, lébe nyi Ch aP ó Duna, Horváth Jolán, Horváth Ferenc, Horváth Anna, baksai Sohár Gyula, baksai Sohár Dóra, férj. kónyi Kiss Lászlóné, Molnár Ilona, Molnár Elza unokái. halt a Szidnay-család körében boldog elége­dettségben élt özv. Chapó Józsefné, az álta­lános »nagymama« hosszú, kinos szenvedés —rn*mtm»mmm Egyesületi élet. I. A Kath. Kör felolvasó estélye. Rengeteg nagy számban gyülekeztek mult vasárnap tagok és nem tagok a Kath. Kör felölvasó-estélyére. Az érdeklődés nagy­ságát az a körülmény illusztrálja legjobban, hogy száznál többen kénytelenek voltak el­távozni, mert a tágas teremben nem volt egy talpalatnyi hely. Az bizonyos, hogy valami­képen segíteni kell a dolgon, mert a mai állapot már-már tűrhetetlen. Az estély egy rendkívüli kedves, ötletes egy felvonásos vígjátékkal kezdődött. Szerző­jének, Patayné Farkas Gizinek nevét min­denki ismeri városunkban. Tartalmilag és formailag egyaránt kiváló, hangulatos no­velláival a Pápai Lapokat kereste fel leg­sűrűbben. Vasárnap előadott vígjátéka leg­sikerültebb alkotásainak egyike. A szereposz­tás is kitűnően bevált; jobban már nem is igen lehetett volna megválasztani a szereplő­ket. Resch Margit és Gaál Ilonka szinte megbecsülhetetlen tagjai a Kath. Kör mű­kedvelő gárdájának. Játékukba beleviszik egész szeretetreméltó egyéniségüket. Biztos föllépé­sük, keresetlea, mégis elegáns mozdulataik, gyors, mégis egész tisztán érthető kiejtésük, a tárgy teljes megértése és az az otthonias közvetlenség, mellyel a színpadon mozognak, most is zugó tapsot váltott ki a közönségből. Resch Irénke most lépett fel először. Szebb dicséretet nem mondhatunk róla, mint azt, hogy méltó huga a — nénjének. Wohlmuth Lajus a régi jó erőnek bizonyult. Felelős szerkesztőnk Csanádi főhadnagy szerepét játszotta. Akik szeretik a zenét s tudnak lelke­sedni a szépért, igazi gyönyörűséggel élvezték a műsor következő pontját. Okolicsányi Józsefné pompás, fejlett művészi Ízlésre valló zongorakisérete remekül simult Holler Kon­rád bencés tanár igazán szép gordonkajáté­kához. Soltermann Echoját, majd egy friss, pattogó indulót adlak elő nagy hatással. Kduzli Gyula, a Ker. Munkásegylet nép­szerű elnöke hatalmas beszédben mutatta be a Pápai Hirlap »Igéjét«, az »Eszmét«, az anarchista Ferrert.. Pőrére vetkőztette ezt a szerencsétlen, vallás és haza ellen lelkiisme­retlenül lázitó gonosztevőt. Azután a szeku­larizációról mondott igen okos és igen meg­szívlelésre méltó dolgokat. Hatalmas meg­cáfolhatatlan érvei az igazság erejével ha­tottak, gyújtottak s lelkes tapsokra ragadták a közönséget. Ez a beszéd igazán tett volt; egy hatalmas lépés a katholikus közönség felvilágosítása terén. A dalárda szerepelt volna utoljára, de nem szerepelt. Hát ezen is érdemes volna kissé elmélkedni ... De egyelőre nem fü­zünk hozzá semmiféle megjegyzést. II. Mária-kongregációi ünnepély a zárdában. Ismét ünnep volt a zárdában. Ünnep, nem ünnepély. Volt ugyan programm, de — A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap a Szerkesztőség és kiaáéhiv. Bpest, VIII. Damjanich u. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom