Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-14 / 46. szám

48. szánt. Pápa és Vidéke 3. oldal Földosztó plakátok! Szociálista svihákság. öles, zöldszinü plakátok jelentek meg a mult vasárnap virradóra, a bu­dapesti szociálista párt jóvoltábol az utcasarkokra, melyen a kath. egyházi vagyon volt szép sorban, rendbeszedve., összegezve, az igaz, hogy rosszul, mert nagyobb eredményt hoztak ki, mint amennyit a rendes számok mutattak, de azért az nem baj, kikerekítették kerek számra. A végén aztán megnyalták a szájuk szélét, hogy mily pomás dolog is volna: munkástestvérek, proletárok, ha a holt kéznek ezt a rettenetes nagy birtokát, feloszthatnánk magunkének vall­hatnánk! Egyet azonban elfelejtettek, hogy nemcsak a kath. egyháznak van vagyona, hanem az itt élő más egyhá­zak, sőt az állam is meglehetős csinos birtok tulajdonosa, amit ha felosztaná­nak, szintén szépen hozna a konyhára mindenkinek, csak épen annak nem, akinek ők szánták: a szegény, kiéhe­zett proletároknak. De nézzünk csak szét, hogy is állnak ezek a felosztásra váró birtokok? A rk. és görög kath egyház ösz­szes vagyona 2,099.888 kath. hold, ev. ref egyházé 146.005, görög keleti egy­házé 95.394, ág. ev. egyházé 50.062, unitárius egyházé 10.600, izraelita val­lásé 1.383, kincstári birtok 2,708.888, közalapítványi birtok 248,870, hitbizo­mány 2,349.970, összesen 7,711.060 kath. hold. Ez lenne szerintük a holtkézi bir­bittok, mer', bocsánatot kérünk, hamár erről beszélünk, akkor a szent egyen­lőség elve azt kívánja, hogy amiről ők elég bölcsen, sumákolva hallgatnak; azt is hozzá vegyük. Távol áll ugyan tőlünk az osztozkodási vágy, de ha már egy­szer bennevagyunk a holtkézi birtokok­ban, akkor nem szabad vagy legalább is nem szép, félmunkát végezni és az egyiktől elrabolni a jogos tulajdonát, csak azért, hogy a másik ily könnyű szerrel gyarapithassa a magáét. Amint a kimutatásból is láthatjuk a birtokarányban az állam vezet a kincstári és közalapítványi birtokokkal és még sem jutott ez ideig senkinek sem eszébe, hogy azok felosztását kö­vetelje. Vagy ott van a hitbizomány a közel 2 és fél millió katasztrális hold­jával. Nem-e lehetne inkább ezeket elke­zelni ? Miért épen a kath. egyházét ? A felelet nagyon könnyű. Csak nézzük meg a fentebbi statisztikát. Ott megtalálhat­juk, hogy kinek áll érdekében legjobban az egyházi vagyon elrablása mellett sik­raszállani. A számok beszélnek. Ott a legkisebb összeggel a zsidó vallás áll, rom gummikerék lassan megindul. Az óriási embertömeg, mintha egyszerre hangját vesz­tette volna. A monoplán már szalad s a há­tulsó kerék hirtelen elválik a földtől. A két első kerék még a földön fut tova, de nem­sokára megválik a földtől az egész óriási szitakötő és emelkedik föl a magasba s mint a nyii ugy röpül a napsugaras levegőben. Ez volt ám jelenet! Blériot fön a magasban uralja a léget s lent a néptömeg nem tud uralkodni lelkesedésén, felugrál s diadalittasan tör ki magából, üdvözli Blériot-ot, akit szin­tén elragad a lelkesedés s meghatottan inte­get a magasból a lelkesedésében tomboló népáradatnak. Husz perc múlva leszállt a le­vegő meghódítója s ekkor már a tömegen nem lehetett uralkodni. Gazdám is szaladt velem együtt, vagyis inkább vitték a korlátok felé. Veszélyesen kezdtem ingadozni, de sze­rencsére semmi bajom sem történt. Nem juthattunk Blériothoz, de azért hallottam,hogy babérkoszorút nyújtottak át neki s hogy Jó­zsef főherceg kezet fogott vele. De nemsokára másodszor is felszállt a levegő Napoleonja s most már mint a madár, gyönyörű iveket irt j le a levegőben, hol fölszállva, hol meg a föld felé ereszkedve. Én gazdámmal együtt szinte olvadoztam a gyönyörűségtől. Leszáll! Leszáll! hangzott most minden oldalról. Az áradat újra megindult a kordo­nok felé s áttörte azokat. S ez volt az én szerencsétlen percem! Gazdám erős lökést kapott s én elváltam tőle, lezuhantam a földre, azután ripsz-ropsz! ugráltak rajtam s én, a dicső cilinder, ilyen állapotba jutottam. Már nem érdekelt Blériot harmadik felszál­lása, nem a lelkes ováció, melyben Blériot-ot részesítették. Fájt a szivem, hogy a gazdám­nak nem kellettem s egy öreg zsidó könyö­rült meg rajtam s ide raktározott. De ezért minden nyomorúságom mellett is büszke va­gyok arra, hogy láttam Blériot-ot röpülni. — Büszke is lehetsz rá öcsém, mordult j rá a bőgő, bennünket pedig sajnálj le, mert I mi a társadalom száműzöttjei, mindebből | semmit se láttunk. ' Mélységes csend. Néha mély sóhajok törnek elő a sötétségben a bőgő is bele-bele morog: A sorsüldözöttet még az ág is huzza! mint ilyen. Tehát nekik nincs semmi veszteni valójuk. Ok csak nyerhetnek, ha az egyházi birtokokai szekularizálják. Nem-e elég. hogy a zsidóság rövid 40 ev alatt 4 millió katasztrális hold földet tett tulajdonává, 3 milliót bir bérletbe s igy 7 millió hold földön egyedüli ur, amelyből nem tart fenn 70 középisko­lát, számtalan humánus intézményt,mint a kath. egyház az ő jogos tulajdonából. Most még ezt a meglevőt is kezére ját­szanák nekik a szociáldemokrata hűsé­ges csatlósok. Nem azért mondjuk mi ezt, mintha szándékunk lenne kétségbe­vonni az általuk szerzett tulajdon jogos­ságát ! Nem! De az már bizonyos, hogy nem aratnánk le tiz nyarat, annak a birtoknak egy jó része az ő kezükben volna, mert náluk a pénz. Sőt elhisszük azt is, hogy távol áll tőlük az a rablási szándék, amit a zöld plakátok oly ékesen hirdettek — mint­hogy nem is tételezzük fel róluk, csak a földosztók figyelmébe akarjuk ajánlani, hogy nekik is van nagyon is holtkézi birtokuk, közel 4 millió katasztrális hold, mely jóval több, mint a kath. egyházé, miért ne kezdhetnék először ezen? Csak­hogy ők minden bizonnyal a körmére koppintanának annak, aki ahhoz hozzá merne nyúlni. Aminthogy jogosan is tennék. Ilyen ha megtörténik is, csak ve­lünk, gyávákkal történhetik meg, akik zsebretett kezekkel nézzük, hogy nyíltan, plakettokon, hirdessenek jogos tulajdo­nunk ellen rabló hadjáratot. Még hozzá nem átallanak gúnyt űzni belőlünk, amikor azt hirdetik a zöld szinü plakátjukon, hogy különböző áll nevek alatt, de egy táborban küzd ellenünk a klerikálizmus fekete hadse­rege. Bár igazuk lenne ! Akkor nem merte volna az »Egyenlőség" egyik októberi számában rólunk azt írni, hogy „van reményünk arra, hogy az az áram­lat, mely a klerikálisokat el fogja sö­pörni, minket előrevisz magával. Jó példa' a francia példa, sőt a spanyol forrada­lomban felgyújtott kolostorok sem hiába világítottak. Lesz még olyan klerikális szaladás és fejükön olyan koppanás,hogy arról fog koldulni Róma." Ehhez a szemtelen kihívó hanghoz csak nem kell kommentár! Es még azt merik rólunk irni, hogy egy táborban vagyunk ? Majd akkor leszünk mi egy táborban, ha az „Egyetértés" hangját mi vehetjük föl és mi Írhatjuk, hogy lesz olyan szociálista galopp és a fejü­kön olyan koppanás, hogy attól fog ordítani egész Jerichó. Hanem ez még soká lesz, de bí­zunk benne, hogy nem „soha". Legoüsmsrtrif t ~\T .^LGt O F Z 8 O Émokíreltettetett első pápai férfi-divatterme g-g Kifogástalan szabású 25> íérfiruhák, papiruhák p5 uradalmi erdésztisztek, S3 nek, postásoknak, vas» 1 ^ tascknak, erdőő 1*"' ugysziuo'­gg? egy er- ­t/ÄPA, Fő-tér. 53. szám Magymunkás szabó segédek (elvétetnek. y

Next

/
Oldalképek
Tartalom