Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-14 / 46. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám által bérelt telepen felépíteni. Ami pénz­ügyi szempontból az eddig felmerült összes terveknél, össze nem hasonlít­hatóan olcsóbba kerülne. Igaz, hogy ott két, esetleg három házat is veszünk a telekkel együtt,mig itt csak puszta (kevés fölépitménnyel) helyet vásárolunk, ami szintén előnyö­sebb, mert a megveendő házak egyikét sem lehetne még átalakítással sem az uj városháza céljaira használhatóvá tenni és nem maradna más hátra,mint azokat lebontani, hogy üres telket nyerhessünk. A lebontás ugyan költségbe nem kerülne, mert a kiveendő anyag értéke megfelelne a lebontási árnak, de a há­zak értékéért kifizetett összeg csak fe­lesleges pénzpazarlás lenne. Tehát akár a Neubauer házat, akár a Ló'wi dr. ur által ajánlott tervnél a telek, mond­juk 100 ezer koronába kerülnek, addig az általam emiitett esetben alig tenne ki többet 25—26 ezer koronánál. Mert mig ha az Arok-utcában levő Hirsch­féle fakereskedést és a pápai bérkocsi­tulajdonos házát is hozzá vennénk, akkor sem kerülne többe 60—70 ezer koronánál, de már ez esetben akkora területet nyernénk, amely bármely ré­szén a városnak 200 ezer koronába is belekerülne. Azokat az aggodalmaskodókat pe­dig, akik azt mondják, hogy az esetben nem a központban helyeztetnék el az uj városháza, szabadjon egy szemlél­hető példával megnyugtatnom. Tessék megnézni Győrben a régi városházát. Hol volt a régi és hol van az uj? Ugye bizon a régi talán a régi Győrnek volt a közponlja, az uj pedig a mostani Győrnek a központja; mert a városház körül, mint uj köz­pont körül, uj fejlődés indult. Nálunk is hasonlóképpen történne. A város fej­lődését uj trányba kell terelni. Ha pedig a közigazgatást is tekint­jük, erre pedig súlyt kell fektetnünk, jobb, olcsóbb és mégis szebb, egészsé­gesebb fejlődés lenne, mint a most épülő vasutmenti földeken. Mert, amint megépül 2 — 3 ház egy utcában, kell nekik asphaltmakadám, villany, vízve­zeték stb. De jogosan is, mert a teher­viseléshez hozzá járult. Hát most hol van a közbiztonság? Ide bent az már mind megvan. És mennyi ház van itt, az általam emiitett részen olyan, melyet egészségi szempontból ki kellene lakol­tatni, mint az a közelmúltban mégis történt egy-kettővel, ugy, hogy az egész­ségtelen vityilók, amely a városnak semmikép sem szolgálnak díszére, 3—4 ezer koronáért megvehetők volnának, melyek helyett pár év alatt akár palo­ták állhatnának, akkor már a városnak az uj közepén. Ezzel megszűnne még az a rossz benyomás is, a hozzánk jövő idegennel, ami most van, ha a vasútnál bejön, lát szép villaszerű épü­leteket, a város közepébe érve kiiakol­tatásra váró, roskadozó házakat szem­lélhet, ráillik ennélfogva városunkra is a szép piros almára alkalmazott közmondás. A Major-utcában lakó erkölcsi szenny fertőknek úgyis ütött az órájuk, azt, hogy mikor és hová menjenek, azt másokra bizom. Mert soká ott nem maradhatnak, az bizonyos. Hisz a vá­ros legszebb pontján vannak majdnem. Ott a posta, ott a Gál-ház, ott az Iglauer-ház, de meg az Árok-utca is, szépen fejlődik, több uj ház épült már benne és épül a jövőben is, tehát ezt a részt ki kell ragadni a maradiság posványából, hadd érezze ez a rész is, a fejlődés arany korát, a fönnebb em­iitett területet annál inkább ajánlanám a város reszére biztositandónak, mert esetleg egy bekövetkező alkalommal az ott letelepedett fakereskedők saját ré­szükre iparkodnak azt a nagy területet megszerezni, pedig ehhez hasonló több üres telek a belvárosban nincs. Ezzel is két szolgálatot tennénk városunknak. Az első, hogy a belvárost megszabadí­tanánk egy nem oda való tűzfészektől. Másodszor pedig, meglehetős olcsó te­rülethez jutna a város és még ami a fő lendületet adná egy teljesen elha­nyagolt városrésznek. Ezt tartom az eddig felmerült ter­vek között a legalkalmasabbnak, mára bent elsorolt okok miatt is, de főleg pénzügyi szempontból, amellyel Pápá­nak okvetlen számolnia kell. Figyelő. tegnap törték be komisz kocik az oldalamat. Ahelyett tehát, hogy Blériot fülét simogatnám hangommal, mikor ő fönt a levegőt szeldeli, itt kell lebzselnem ily ócska társaságban. Tönkre megyek! Dühösen pöngeti a húrokat s a moraj egy melódiát ad. Temetésre szól az ének Temetőbe kit kisérnek. — Ez szemtelenség! Ez latorság igy kicsinyleni bennünket! ordítozott a fületlen lábas. — Dobjuk ki! harsogta n lábatlan szék. — Gyalázat! Le vele! hangzott minden oldalról. A bőgő az általános folháborodásra már szepegni kezdett, mikor egyszerre csak nyilik az ajtó s egy tépett kalap lódul be elég disz­kréten a kamra lázongó elemei közé; az ajtó újra zárni s a kamrában halotti csönd. Az uj jövevény ezelőtt még fényes ci­linder gyanánt ülhetett valamely uracs fején, de most dísztelen, behorpadt, látszik rajta a cipősarkok nyoma. Körülnéz uj otthonában s rákezd a siránkozásra. — Óh, hat ily kegyetlen a sors! Mivé lettem én, a dicső cilinder! — Kedves bajtárs mi a baj ? Honnan kerülsz te ide? Kérdi részvéttel a bőgő. — Rákosi rétről! — A rákosi rétről? Hisz akkor láttad felszállani Biériot-ot? — Láttam bizony! feleli büszkén a agyonnyomorgatott cilinder. — Beszéld el bajtárs, beszéld el! A nagy érdeklődés elfelejteti vele szo­morú sorsát s hozzáfog az elbeszéléshez. Gazdám mindjárt ebédután elindult ve­lem hazulról. Kíváncsi voltam, hova megyünk ily szokatlan időben, nemsokára meg is tud­tam. Kimentünk a Rákosra, megnézni Blériot fölszállását. De mily bajos volt a kijutás! Rengeteg néptömeg hullámzott Rákos felé. A villanyos megtelve, minden bérkocsi lefoglalva törtetett a nevezetes esemény szinhelyére.Még a butorszállitó és teherkocsik is embereket szállítottak. Én gazdámmal szerencsésen fel­kapaszkodtam egy villanyosra és sok akadály után megérkeztünk a Rákosmezőre.Hej! Eny­nyi testvéremmel még sohasem találkozta! Nyüzsgés, szorongás volt a téren, de még mindig ujabb és ujabb emberáradat érkezett meg. A nép türelmetlenkedik, mert nem látja a nap hősét, de három órakor piros auto­mobilon megérkezik Blériot nejével. Mindenki izgatott a kíváncsiságtól, minden szem Blé­riotra irányul. Magam is jól megnéztem őt. Kék ruhában jött, auí.osapkával a fején. Óh, hogy irigykedtem erre a sapkára! Blériot ma­gas termetű, szép férfias arccal. Neje mellette állt fekete ruhában, mely fehér arcbőrét még ragyogóbbá tette. Négy óra előtt nyolc perc­cel egyszerre csak felhúzzák ám az árbocra a piros zászlót, ami Blériot felszállásának kezdetét jelezte. — Mindjárt röpül Blériot. — Blériot nemsokára a levegőben lesz. Ilyen beszélgetések hallatszottak min­denfelől s az izgatottság a legnagyobb fokra hágott. S Blériot, ki az imént még József fő­herceggel és családjával társalgott, felül mo­noplánjára, a motor működni kezd s a há­A legjobban szerkesztett keresztény ifjúsági lap-a Szerkesztőség és kiaöóhiv. Bpest, VIII. Damjameh u. 50. Előfizetési ára egész évre 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom