Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-07 / 45. szám

IV. évfolyam. Pápa, 1809 november 7. 45. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 250K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILÄVY SÁNDOR. Szerkesztőseg: Pápán, Anna-tér 1. kázszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, V asz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket f lvesz Hajnóczky Árpád es Vajdits Károly könyvkereskedőe s A keresztény szociáiista párt nagy népgyűlést tervez november 21-én Pápára Hír szerint megjelennek: dr. Griesswein Sándor prelátus-kanonok, gróf Szápáry Pál a párt elnöke, dr. Lakatos Géza ügyvéd, xüpsai János a j Budapest-Józsefvárosi egyesület elnöke s Szalánczi Andor szerkesztő. A hatal­masnak ígérkező gyűlésre felhívjuk ugy a város közönségének, mint a vidéken lakó érdeklődőknek figyelmét. A modern szépirodalom két fő hibája.* Irta s az Orsz. Pázmány-Egyesület esztergomi vándor­gyűlésén elmondta dr. Rott Nándor prelátus-kanonok. M. T. Közönség! Midőn a Pázmány­egyesület évenkint vándorgyűlést tart a ma- j gyar hazának más és más vidéki városában: * Az »Esztergoméból. akkor megjelenése nem csupán kirándulás, hanem inkább az illető város keresztény kö­zönségéhez intézett felhívás, nemes buzdítás. Mi is tehát: Esztergom város közönsége nem szorítkozhatunk csak szívélyes magyar ven­déglátásra, hanem készeknek kell lennünk a Pázmány-egyesület buzdításának, eszméinek befogadására. S mire buzdit minket a Pázmány­egyesület kitüntető látogatása? A keresztény­séget tisztelő tudománynak, a ker. erkölcsöt: a nemzet talpkövét védő szépirodalomnak s sajtónak bajnokait tiszteljük a megjelentek­ben s ez buzditás nekünk: a vendéglátó esz­tergomi közönségnek, hogy ezek a férfiak ne maradjanak követők nélkül, ne legyenek pusz­tában kiáltók, kiknek szavát elnyeli a néma pusztaság, ne legyenek tudósok s írók, kiknek regeneráló tevékenységét a közönség vagy nem ismeri, vagy legalább is nem becsüli. S ez a buzdító szózat nagyon időszerű! Mert m. t. k., ha végig néznek szalonjaik asztalán, könyvtáraikon, esti olvasmányaikon, regényeik átélvezett kötetein, a színdarabokon, melyekben gyönyörködtek, tán azt tapasztal­ják, hogy ezen irodalmi termékek jórészben nem az erkölcs nagyszerűségét hirdetik: ha­nem annak alapjait rengetik. S mig a sajtó terén a közönség jobb része utálattal fordul el a boulevard lapoktól: a szépirodalom te­rén folyton bántóbb lesz az öntudatlanság. A jobb érzésű közönség is könnyelműen nyul a legkétesebb értékű u. n. szépirodalmi termé­kek után s pénzével segíti a sikamlós nem­zetrontó irodalomnak térfoglalását. Engedje meg azért m. t. közönség, hogy röviden rámutassak a mai u. n. szépiroda­lomnak két végzetes bűnére: a benne ural­kodó naturalizmusra s materializmusra; ma­gyar szóval: az erkölcsi gátak ledöntésére s az ocsmány ledérségre. I. A mai szépirodalom első bűne: A naturalizmus, vagyis az Istent, mint legfőbb bírót s az erkölcsi rend örök őrét megveti, avagy mellőző tévely. Ennek hideg szele vo­nul végig a mai szépirodalmi termékek jó részén. Ez nem ismer isteni és erkölcsi tör­vényeket: csak önkényt, csak saját szenvedé­Tekintetes Szerkesztőség! Újra jövök, hosszú idő után, Szerkesztő Ur el is feledt talán ! Elő veszem újra gyenge lantomat, Hogy elsírjam rajta méla dalomat. Nem vágyom én babérokra, Én csak arra vágyom, Hogy énekem, akinek szól, Hozzá eltaláljon. Vigye el hát kis dalomat »Pápa és Vidéke«, S hogyha célomat elérem, Ugy szent lesz a béke. Ugy-e hogy nem kérek sokat, Jó Szerkesztő bácsi? Köszönti és üdvözli önt a Távolból — Mohácsy. Távolból. Mint az őszi hervadás, Szomorú a lelkem. Szép leányka tőled hogy Olyan távol estem. Őszi hervadásnak is Meg van a virága, Sötét éjszakának is Akad egy világa. Csak az én bús életem Nem terem virágot. S biztató fényt az éjben Csak én nem találok? Az idő s hir elenyész E hű szerelembe, A reménynek virágát Oh öntsd keblembe ! Hogy szerelmed élni fog S nem feleded hived, S távolban egyedül Értem dobog szived. ígérd meg óh! nékem ezt, Adj békét e szivnek, Mely lángolva érted ég. Üdve életemnek! S vándorlásom útjait Nem csüggedve járom S jövő üdvünk ösvényét Bizton megtalálom. Mert a remény biztató Fénnyel ragyog rája, Hogy te leszesz egykoron Pályám koronája. Mohácsy. Utolsó üdvözlet utolsó utadra. A nap arany sugaraival, bearanyozta városunk Erzsébet-ligetét és annak környé­két. Mintha csak a természet is hozzá akart volna járulni ahhoz a mélységes részvéthez, amely Szokoly Gizi halálával városszerte megnyilatkozott, hogy a százakra menő gyász­gyászkisérőkkel együtt fényesebbé tehesse an­nak »utolsó útját«, akit mindenki tisztelt, A keresztény magyar családok lapja az ÉLET szépirodalmi, kritikai hetilap = Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona» Az ELE r k.i;iö<üiiv; vi;-..o Budapest, VIII. Szentkirályi utca 28 b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat. — Tessék mutatványszámot kérni —

Next

/
Oldalképek
Tartalom