Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-10-03 / 40. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 40. szám dolgokból!! Csak föltételezhetünk az Ur Istentől is annyi méltóságot, és hogy a mai világ ize szerint szóljak: annyi előkelőséget, mint pl.: Veltner Jakabról? Bezzeg a tiszteletreméltó ur nem köszönné meg, ha mindenki a saját gusztusa szerint illetné őt tisztelettel és hódolattal. Különben is a vallás meggyőződés, mely egész életünket vezeti és irányítja, s igy a vallás a társadalom fundamentuma. A vallás a szivet s lelket nemesiti, tehát az embereket közelebb hozza egymáshoz. Az ilyen nem lehet magánügy ! ! De ha már mégis ilyenné minősítik a kegyelmes hazátlanok, akkor legyenek következetesek; ne kiabáljanak kigyót-békát a csukásokra, ne bántsák a papokat, a hithű katholikusokat, ne zavarják oktalan állatok módjára a katholikus istentisztelelet. A magánügybe avatkoznak ilyenkor s rájok is elcitálható az a bizonyos 30. §. Aki közetkezetlen, az vagy feledékeny, vagy részeg, vagy bolond. Feledékenységről nem vádolhatók a szocik, mert a jakabfilléreket irgalmatlanul beszólalnak meg az estéli harangok. S mintha lelke volna az egész nagy természetnek, Assisi szegényének a lelke, az ő mélységes, nagy lelki nyugalma! ... Mindenről beszél Umbria. Korunk müvésznépe pedig odazarándokol s mindezt szóba foglalta, hangban, színben megörökítette, kőbe véste. Ő Assisi sz. Ferenc igy lett a modern kor szentjévé. Miért? Im hát egy-két példa! Ferenc szerette a természetet; de nem álit meg a dolgok külső színénél. Kézen fogta s tovább vezette a kegyelem. A napnak aranyhullató fényében, a hegyek zordon fönségében, a kis pacsirták bűbájos koncertjében mindig meglelte az Alkotó kezenyomát. Ferenc természetében gyökerező vonzalommal szerette az embereket. A kegyelem ráterelte ezt a szeretetet az ember legértékesebb szellemere : egyetlen halhatatlan lelkére ; fölismerte benne Isten képe mását és rajta Krisztus vérének harmatát. Ezért volt ereje embertársaiért feláldozni magát tevékeny szeretetében. Ferenc már ifjúkorában szerette az Istent, ahogy jótevőjét szereti az ember. Mikor aztán szivébe behatolt a kegyelem, csuhája alatt szent tüz vetett lobbot. Szeráffá lett az az apró, hitvány barátka, aki izzóvá, tüzessé hevített egy hideg világot. Bár manap is tüzet vetne sz. Ferencnek izzó lelke : az élő hitnek, szeretetne* és szent örömnek gyujtóanyagaképen. Ezért imádkozzunk október 4-én szent Ferencnek emlékünnepén. szedik. Ha a másik kettő közül nem akarnak választani, hagyjanak fel következetlenségükkel. Az eddigiekben kissé fölzavartuk a demokrata zagyvalékot. Gyors felvételt eszközöltünk róluk. Ilyenek ők, a vitézek. S miért? Mert anyagelvüek, mert az anyagnál nemesebb dolgot nem ismernek s ezért istentagadók is. Magyar véreim! Akartok ilyenek lenni ? Akartok minden jobb érzésből kivetkőzni? Tegyétek meg ! De előbb kérdezzétek meg önmagatokat: Hiszek-e én egy Istenben, Jézus Krisztusban, 0 egy Fiában ; van-e lelkem s várom-e az örök életet? Irtózom-e minden gaztettől? S ha nyugodt lelkiismerettel azt felelheted : „Nem — akkor már demokrata vagy! De ki lenne ily elvadult, hogy ily hitványán megmerné tagadni katholikus meggyőződését, a melynek jogosultságát az előbbiekben fejtegettük? — Ugy-ebár senki! Ne is adja az Isten, hogy valamelyikünk hűtlen legyen ahhoz, a zászlóhoz, a melyre a keresztség és bérmálás szentségének fölvételénél esküdött; Keresztény katholikus életünk legyen mások intője és buzditója hasonló életre. Ne rettentsen el bennünket az a tudat, hogy még kevesen vagyunk e táborban. Ha keresztény meggyőződéssel birunk, akkor nem vagyunk kevesen. Szamár is több van, mint oroszlán, de azért ha egy oroszlán elordítja magát, tízezer szamár is megszalad. Ezen elv nagyon is bevál a demokratákkal szemben. Saját tapasztalásomból tudom. Ép a múltkor történt. Künn jártam. Utam összehozott két piros nyakkendőssel. Áz egyik meglöki a másikat s fülem hallatára ezeket mondja: — Nézd ezt a kutya csuhást! Ma már nem lesz szerencsónk! Rájuk nézek. Nem szoktam megijedni az árnyékomtól, visszavágtam nekik: — Nagyon sajnálom, de nekem már volt, meg talán lesz is! Ok meglepődve, tovább mennek én pedig nyomban törtetek utánok. Ök gyorsítják a menést, én is! Pár perc alatt mint a kámfor, eltűnnek a láthatárról. Bárcsak adná az Ég Ura, hogy az j egész tábor mihamarább széjjel illanna, | hogy még hírmondó se maradna bei Iőle! A levegő hőse. Irta: Julius. Amióta egyik fővárosi napilap kötelékébe tartozom s mint hozzáértő, én bírálom el a beküldött teknikai cikkeket, rengeteg kellemetlenséget okoztak nekem az úgynevezett föltalálok. Hiába minden kifogás, hogy most nem érek rá, jöjjenek máskor, el nem mozdulnak az ember nyakáról addig, amig végig nem hallgatjuk őket s át nem vizsgáljuk primitiv rajzaikat. A legtöbb baj természetesen azokkal a fantasztákkal van, a kik a repülőgépet találták ki. Valamenyi tud repülni a — papiroson, jobban, mint akár Blériot. Legalább száz magyarnak mondtam szemébe az igazságot, de nem hitte el. Akadt köztük olyan erőszakos föltaláló is, aki végre elérte célját, mert — repült, a szerkesztőségi szolgák jóvoltából. Az idén nyár elején végre annyira üldöztek a feltalálók, hogy szabadságot kértem s hogy a sok bolondos terv helyett igazi repülőgépekben gyönyörködhessem, elutaztam hosszabb tanulmányútra Franciaországba. Két hetet azzal töltöttem, hogy a különféle rendszerű aeroplánokat tanulmányoztam. Valamennyit láttam fölszállani. Csodálattal töltött el a sok repülőgép, mint a teknikai tudás legmodernebb produktuma. A szeretetreméltó, barátságos aviajbikusok készségesen szolgáltak magyarázattal, sőt Farman egy izben fölvitt magával. Bárcsak tétlenségre késztetett utas voltam, mégis a levegő urának éreztem magam. Az első percekben érzett szorongást fölváltotta a biztosság tudata. És valami kimondhatatlan gyönyörűség fogott el. Olyanféle, a mit álmában szokott érezni az ember, a mikor megnyergelve a felhőt, végigszánt az égen. Éppen abban az időben, amikor Franciaországban időztem, nagy volt a vetélkedés, ki nyeri el a pálmát a La Manche-usatcraán való átrepüléssel. Calais közelében több aviatikus gyakorlatozott. Latham, Lambert gróf és Blériot. Napok, órák kérdése volt, melyik indul el előbb veszedelmes útjára. Odautaztam. Éppen jókor. Egy sereg külföldi kollegával fuvattuk magunkat a sargattei fokon a dühöngő széllel. Kitartottunk. Sohasem felejtem el azt a nagyszerű pillanatot, a mikor végre elsőnek Latham merészen nekivágott a tengernek Ugy röpült mint valami óriás madár,a mely kiterjesztett szárnynyal szeli a levegőeget. Izgatott percek multak el. Sikerült-e, nem-e? Mintha csak testvérünk indult volna csatába, szívszorongva lestük Doverből a dróttalan távírón a hirt, odaérkeA legjobban szBrkesztett keresztény ifjúsági lap a ZiOim Bpesi, VIII. Damjanich u. 50. Effifrottoi ára egész évre 2 korona.