Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-26 / 39. szám

I 4 oldal. Pápa és Vidéke odaszaladt, hogy baj ne legyen, már a bikák alatt égett a tüz. Most itt áll a virágzásnak indult Salamon romokban . . . Kára a biztosításokon felül több, mint 100.000 korona. A parcellázások után rohamosan emelkedő falu fejlődésében évtizedekre visszavetve lakóhely és takarmány hiján nagy válság előtt áll. Szegények ! Hasztalan az ember iparkodása, ha nem járul hozzá az Isten áldása ! Nem tudok elhallgatni egy bántó ellentétet. Egyik-másik tűzoltó-csapat igen hamar megsokallotta a szeretet-szolgálatot. Még javában folyt a kétségbeesett védelem s már a falubeli korcsma tele volt dőzsölő tűzoltókkal, akik ittak — ugy hallom — a kárvallott község kontojára . . . Azután az egyik csapat a jajveszékelő faluból nótaszóval hajtott ki hazafelé, a tűzoltó-intézmény s önmaguk gyalázatára . . . Nevüket nem irom ki, mert pellengére kerülnének a falu irányítói. Csaplár Antal. Színház. Az őszi szezon kezdetével megélénkült a színház és kerülete, már t. i. a szereplő színészektől. Ámde a színház belseje néhanéha nagyon is érzi a közönség hiányát. Pedig ha valaha megérdemelte Szalkay igazgató társulata a pártolást, most mindenesetre megérdemli, természetesen leszámitvaa leszámitandókat. Sok ismerősünk távozott a társuk.ttól, akiket uj erők váltottak fel. akik közül egyikmásik pótolja nagyon az eltávozottakat, de egy része az ujaknak nem képes most még az elődjét feledtetni. Na, de majd csak belejön minden a rendes kerékvágásba és hisszük, hogy az igazgató szakszerő vezetése és fáradozása mellett ezek is hamarosan annyira fognak fejlődni, hogy legalább is elfogadhatót fognak produkálni. Külön dicséret illeti meg a rendezőséget, hog y a színpadi berendezés, bútorozás immár végre megfelel az illető darab, illetve felvonások szellemének. Ezzel szemben azonban sajnáljuk, hogy a zenekar a nyári hőség alatt 8-ra apadt, ami különösen az erősebb operetteknél nagyon is érezhetővé válik. Az e héten előforduló daraboknál ugy a rendezés, valamint az összjáték elég jónak mondható, ámbár egyes uraknak és hölgyeknek nem tudjuk eléggé ajánlani, hogy tekintsenek legalább a közönségre s tegyenek meg az érdekünkben annyi fáradságot, hogy a szerepeiket legalább valamicskét tanulják meg. Nagyon kellemetlen a közönségre is, hogyha az illető szereplő a szerep nem tudása miatt össze-vissza beszél. Hisz legelemibb szabály, ha valaki jó színész akar lenni, akkor tanulja meg előbb jól a szerepét, amelyet kreálni akar. Ennélkül hiába hadonáz és csinál arcjátékokat, nem ér semmit. A kar énekéről szeretnénk még egyetmást mondani, de ezzel várunk még. Talán majd jobb lesz, mert most bizony még roszszabb, mint valaha volt. Ez bizonyára nem Tonibor karmesteren múlik. Bemutatásul szombaton este a szép zenéjü »Erdészleány« c. operette ment meglehetős telt ház előtt. A szereplők mindegyikét hálás tapssal fogadta a közönség, igy akarván biztatást adni a szezon további tartamára. Hogy e héten nem fogjuk az egyes szereplők játékát szigorú bírálat tárgyává tenni, egyedüli oka az, hogy az illetők egy jórésze ismeretlen lévén, megvárjuk, mig több előadás keretében bemutatkoznak és igy nem lesz kritikánk egyoldalú. Nagyon jók voltak a régiek közül Déri, Kovács és Bátort, aki különösen nagyon jó Walperl volt. Ez egy szikrázó szemmel trónomról — hogy Gazsi Gyurkát fogják el, a fejét üssék le s hozzák elejbém. A két hajdú elfutott. S magam sem tudom, hogy csinálták, de estefelé már hozták a Gyurka fejét. Letették az asztalra. Kendővel volt letakarva. Mindenkit kiparancsoltam a szobából. Magam akartam lenni, hogy halálos ellenségem levágott fejében kedvemre ki-ki-gyöayörködhessem magamat. Leemeltem a kendőt róla. És igazán ott volt a Gyurka feje véresen, megüvegesedett szemekkel. Első pillanatra jóleső érzés futott végig minden tagomon. A lehűtött boszu érzése volt ez. — Kellett ez neked gazember ? — volt az első kérdés, mit hozzá intéztem. A Gyurka feje nem adott választ. És unégis, két szeme, mintha két élesre fent szög lett volna, kiszállott az üregéből s felém tartott. Megborzadtam. A szegek közelebb kerültek hozzám. Én húzódni próbáltam visszafelé, de a szögek mégis elértek. Éppen a szivem táján értek el és belém fúródtak. Elordítottam magamat, ki akartam őket -rántani, de már késő volt. Már elérték lelkemet s ott gyökeret eresztettek. S azok a gyökerek, amint tovább terjeszkedtek, pokoli kinnal töltötték el bensőmet. Arra pedig a véres fő is megszólalt. Fájdalmas, velőkig járó szemrehányással mondta : — Gergő, Gergő, én kedves barátom, mit műveltél? Térdre rogytam. Nem birtam a lelkem terhével; az leszorított a földre s két kezembe temettem arcomat. Hanem a levágott fej tovább beszélt. Mintha még most is hallanám a kh érteti beszédét. — Ha verekedtünk is, azért szerettük egymást. Tüzbe-vizbe mentem volna érted. Ha valaki bántott volna, ott állottam volna melletted a két erős karommal. Megvédelmeztelek volna mindenki ellen. Hiszen barátok voltunk. És te ... te ugy tudtál megharagudni rám, hogy megölettél . . . meggyilkoltál . . . Gergő, Gergő miért tetted ezt? Szavai, ha csupa tüzes fogak lettek volna, nem csiptek volna annyira, mint a szemrehányás, amely belőlük hangzott. Igazsága volt, mi szerettük egymást. Ostobaság, valóságos világra szóló ostobaság volt tőlünk, hogy mindig egymásba kötöttünk. De ha meg is tettük, azért szivünk egymás felé húzott minket. Bármi bajban ott állottunk volna egymás oldalán. S most én meg 39. szám. azon szerepek közül, melyek Bátorinak valók. Az ujak közül eléggé tetszettek Bihari Erzsi Paxij Margit, Ladányi Mariska és Gyárfás ' aki ugyan már régebbi ismerőse a közönségnek* Csütörtökön megismételték a darabot meglehetős gyér közönség előtt. Vasárnap d. u. »Tatárjárás« csinált telt házat, amelyben, tekintve a karzat hatalmas tömegét, Bátorinak jutott ki a legtöbb tapsból. Este nálunk először és szeretjük hinni, hogy utoljára is »Äz édes teher« c. énekes bohózat indult útnak. Hétfőn »Liliom« c. színmű került először bemutatásra Heltai Jenő fordításában. Eltekintve a darabnak a morálba ütköző szellemétől, ami pedig nagyon fontos a közönségre, hanem csupán a szereplők előadását véve a mérlegbe: elmondhatjuk, hogy méltán megérdemelte a telt házat. A régi jó drámai erők, mint Verő Janka, Déri és Kovács mellett most láttuk először Fekete Irént, mint drámai szende naivát, kinek gondosan átérzett kedves játéka egyszerre a közönség kedvencévé avatta őt. Keclclen a »Csók király« c. regényes daljáték került szinre, kevés számú közönség jelenlétében. Magáról a darabról már a mult szezon alkalmával elmondottuk véleményünket és ha megemlítjük, hogy a szereplők a meglehetős nagy kihagyások mellett is jutottak néha-néha tapshoz: be is fejezhetjük róla a referádánkat. Szerdán d, u. diákelőadásul a mult szezon egyik kasszadarabja, az »Ármány és szerelem« került szinre telt ház mellett. A dráma irodalom egyik legszebbikében a résztvevő hálás publikum nagyon sokat tapsolt Kovácsnak, Dérinek, Bátorinak és Vértesnek, úgyszintén Fekete Irén, Feketéné és Verő Janka is kaptak a méltán megérdemelt tapsokból. Este Herceg Ferenc »A kivándorló» c. tettem azt a lelketlenséget, hogy a legőszintébb barátomnak fejét vétettem. A bánat és keserűség két marokkal kapaszkodott a szivembe. Tépni kezdtem a hajamat, átkoztam a pillanatot, amikor királlyá lettem. Hangos szóval könyörögtem a véres főnek : — Gyurka, édes, kedves Gyurkám, bocsáss meg. Belátom, rosszul tettem. Óh! bárcsak föl tudnálak támasztani. Mindent odaadnék érted; nem kell nekem se trón, sem arany; nem kell a három pár címeres ökör sem; lemondanék mindenről, csak téged tudnálak föltámasztani, én édes Gyurka barátom. Aznap este vacsora sem kellett. Mindenkit kidobtam, aki be mert jönni hozzám. Ugy viselkedtem, mint egy valóságos futóbolond. Az a véres fő pedig üldözött. Belebújtam az ágyba. A selyem dunnát fölhúztam a fejem tetejére. Mind nem haszr nált. Behunyt szemmel is láttam Gazsi Gyurka véres fejét, bedugott füllel is hallottam keserű szemrehányását: — Gergő, Gergő, mit cselekedtél. Közel voltam a megbolonduláshoz. Máig sem tudom, hogyan tudtam elaludni. Hanem mikor fölébredtem, ki irja le meglepetésemet? Tulajdon kis házunkban találtam magamat. Ruhástul, ahogy lefeküdtem, ugy ugrottam ki az ágyból, egyenest neki az ablaknak.