Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-09-26 / 39. szám

IV. évfolyam. Pápa, 190

9 szeptember 26. 39. szám. IDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 250 K Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős szerkesztő: ZSILAVY SÁNDOR. Szerkesztőség: Pápán, Anna-tér 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője : SÜLE GÁBOR, Viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz HajnÓCZky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése A szociáldemokráciából kijózanító gondolatcseppe l Irta: P. Hédly Jeromos. (Folytatás) Láttuk eddig azt, miképen szükséges minden dologhoz a hit, mennyivel inkább szükségesebb tehát a hit az oly dolgoknál, amelyek a természetfölötti rendhez tartoznak. Az Isten létezése, az Ur Jézus Krisztus, a teljes Szentháromság s a többi hitbe vágó dolog, mind a hiten alapul. Mily esztelenség volna most mindezeket letagadni csak azért, mert a dolgokat nem láthatjuk. Hisz akkor Amerikát is le kellene tagadni. Aki ezt tenné, egyenesen a Lipótmezöre kellene szállíttatni. Ugyanezt érdemelné meg mindaz, ki a hit igazsságait letagadni merészeli. A józan ész tehát legkevésbbé ellenkezik a hittel. Ezért áll az anyagelvüség a szociáldemokratákkal együtt hamis alapon, amely valóban tarthatatlan. A keresztény felfogás ellenben, mely a hitet megköveteli, teljesen észszerű és megdönthetetlen. A keresztény felfogás a katekizmust veszi kezébe. Hiszi az Istent, a Teremtőt, a Megváltót és a SzentJóleket; vallja az emberi egyenlőséget, szabadságot és testvériséget Krisztus szellemében, mert csakis ez az igazi; hirdeti az ember kettős célját: a földit és a mennyeit; ismeri a társadalmi, erkölcsi bajok forrását a bűnben, az eredeti és cselekedeti bűnökben. Ilyen szemüvegen nézve ezen dolgokat, a társadalmat, annak vajúdását, törekvéseit másnak fogjuk látni, mintha az anyagelvüek tanítását fogadjuk el, amely csak anyagot, ösztönt, élvezetet stb. ismer el. Azért mindenben és mindenütt a keresztény katholikus vallást ismerjük el, ha csak ugy nem akarunk járni, mint az egyszeriek. Négy ember hajdanában szövetkezett egymással s az egyik igy szólt a többihez: Mi most egy társaságot képezünk. De társaság vezető nélkül fönn nem állhat; én tehát kinevezem magamat e társaság elnökének. Nekünk a közjóért kell élnünk, épen azért adjuk össze vagyonunkat. — Mikor ez megtörtént, az elnök igy szólt: — Most tiz fillérért veszünk egy cubaszivart. Nekem, mint elnöknek, jogom van rágyújtani. S meg is teszi. A többiek várják, mikor szippanthatnak majd ók is a közösből vett szivarból. De az elnök csak tovább élvezi a szivart s alattvalóinak azt mondja: kíváncsi volt, mi igaz, mi sem abból a lármából. A korcsma udvarán pedig csöndesség lakozott. A galambok szelíden turbékoltak a háztetőn ; a cica mosakodott a konyhaajtóban; a verebek a csibék között csipegették a szemet, szóval minden békességet hirdetett. Csak a korcsmaajtón törekszik éppen most kifelé egy szurtos képű legény: törött bőgő a hátán. Tehát mégis csak kellett történni valaminek. A törött bőgő szakasztott, mint a kóválygó varjak, rendesen elmúlt csaták hírmondói. — Hát vége van? — tudakolta Böröcz uram a cigánytól. — Vige, kirem alázatosan, egészen vige — felelt a szontyolodott cigány. — Kit vertek meg? — Hát, tetszik látni, a bőgőmet. Böröcz belátta, hogy hasztalan minden kérdezése; a kárvallott cigányból bőgődaraboknál egyebet ki nem tud húzni. Benyitott a korcsmába egyenesen. A székek között mintha kiütött volna a forradalom : tarka rendetlenségben feküdtek, ki a hátán, ki az oldalán : csak a négy lábán nem állott egyik sem. A korcsmáros most tápásztotta őket fel szép sorban egymás után. Különben csend lett volna itt is. Virrasztáshoz sem kivántatnék külőmb imádságos csönd. Csak egy-egy rosszanás hallatszott közbe, mikor a korcsmáros itt-ott valami törött üvegszilánkot csípett a talpa alá. Olyankor nem tudta megállani, hogy amolyan morgást ne eresszen útnak. Mert üveget összetörni . . . ostobaság igazán! Mikor a korcsmáros Böröcz Gergelyt megpillantotta, kezét a szomszéd szoba ajtaja felé lódította s csak annyit mondott: — Ott vannak. Böröcz már tudta a többit. Egyenesen odanyitott. Ott éppen most kezdődött a tárgyalás. Valami öreg esküdt-féle kezdett bele a szónoklásba, de az első szó még ott rekedt a torkán, csak a kezével terjegetett. Az asztal mellett csomó embertől körülA Böröcz Gergely álma. Irta: Kincs István. Hát nem ostobák az emberek? Vasárnap délután volt, a csöndes békesség napja. A nap szelíden sütött, a bogár zümmögött, Böröcz Gergely meg nyugodtan tömte a pipáját. Éppen ráakart gyújtani, mikor az utca felől azt ordítják be az udvarra : — Csak hamar! A korcsmába veszekesznek. Más ember egyszerűen vállat vont volna erre az ordításra. A pipáját legalább minden bizonynyal meggyújtotta volna. Nem ugy Böröcz Gergely. A gyújtója éppen lobbot vetett és ő a helyett, hogy paffantani próbált volna, ráfordította az ezüst kupakot a pipa szájára, az égő gyufát tőidre dobta, rálépett s azzal megindult. Egyenesen a korcsma felé tartott. A fél falu persze már összefutott. A gyerekek a palánkon mászkáltak. Mindenki A keresztény magyar családok lapja az ÉLET fr szépirodalmi, kritikai hetilap = Szerkeszti: Andor József. Főmunkatársak: Prohászka Ottokár. Szemere György. Előfizetési ára: Egész évre 20, fél évre 10, egynegyedévre 5, egy hóra 2 korona. Az ÉLET kiadóhivatala. Budapest, VIII. Szentkirályi-utca 28/b. Ne legyen városunkban és vidékén egyetlen keresztény uri család sem, hova az ÉLET hétről-hétre be nem kopogtat — Tessék mutatványszámot kérni. —»